Túrabeszámolók


Márciusi emléktúra - Pilis

dnvzoliTúra éve: 20162016.03.29 19:50:39

 Márciusi emléktúra a cserkészek szervezésében


2016.március 19.


Táv:közel 16 km


Az útvonaltervező két órát számol Győrtől,nem hazudik,Pomázon tíz percünk van átvedleni túrázóvá és már itt is a kinézett HÉV.Az automatában vett vonaljegy ide nem jó-közli a jegyvizsgáló-,győri gyerek ezt nem tudta,most már tudja,vesz ide való jegyet is hát.Az út hamar eltelik,egy megálló csupán és itt is Pannóniatelep.Időben odajutunk a nevezést elintézni,azonban a startszemélyzet precíz és kérlelhetetlen,fél ,9 előtt egy tizedmásodperccel sincs indulás!:)


Eljő aztán a bűvös időpont,megkapjuk az itinert.Gyártelepek mellett visz utunk,sok a gyerek,az első látványosság egy rosszvastelep,ott aztán csoda dolgokat látni ám!:)


Gyalogolunk tovább,újabb érdekesség,egy telephely jobbnál jobb terepjárókkal,katonai autókkal,még egy rozoga Londonbusz is van,na az mindent visz!


Letérünk az aszfaltról,irány a sárga sáv,jobbunkon dombtető elképesztően tájidegen és randa házakkal,panelokkal.A tervezőiknek minimum helyszíni főbelövés,de lehet,hogy ez még enyhe ítélet.


Lovastanya mellett el,Tomi mintha citromba harapott volna,nagy nehezen kiszedem belőle mi a baj.Fáj a lába.A trambulinban az unokatesója alágurított egy labdát,ő meg arra rá,boka kifordul,egyebek...


Ez nem lehet igaz,nincs az az isten,hogy visszafordulunk és hazamegyünk,ugye azért nem annyira vészes,ugye tudsz azért jönni?-kérdezem.Szerencsére tud.


Dombra fel,előttünk már a Kő-hegy,jobbunkon szép tanyák,birtokok,a távolban hegyvonulat.Az idő is szép,szerencsénk van.Tominak is megjön a kedve.


Mindenki megy amúgy mindenfelé,teljesítménytúrákon edződött szememnek ez furcsa,valószínű ezek a gyerekek még nem is tudják,hogy ez nem illik,persze ez nem az ő hibájuk.Amúgy meg ez egy emléktúra,nem kimondottan teljesítménytúra(a szintidők is barátságosak),lehet,hogy egy ilyen túrán ez megengedett....ne legyünk vaskalaposak!


Odaérünk a hegy lábához,jönnek a komolyabb emelkedések!


Először kiskertek között gyűjtjük a szinteket,szépen virágzó gyümölcsfák között,majd szembeállunk a heggyel és egy szerpentinúton meghódítjuk.Virágzik már az odvas keltike is,érdekes,hogy itt csak a kékes-lilás szín van jelen,máshol fele-fele arányban a fehéret is látni.


A platón nagy élet van,túrázók,turisták mindenfelé.Itt a két éve már látott macska is,igaz kissé megviselt állapotban,bicegősen,de a simogatást továbbra is szereti.Voltam ám én ezen a túrán már,csak a 48-as távon,akkor is lefényképeztem a macskát,ezért tudom összehesonlítani az állapotát.Ha lesz időm,majd azokat a képeket is feltöltöm.


Szóval plató,pontőröktől csokikockákat,szőlőcukrot kapunk a pecsét mellé.Nézelődünk aztán továbbállunk.


Érdekes hegytetei tó mellett visz utunk amit valószínű a csapadékvíz tart életben.Csapadék meg volt mostanában elég,így azt gyanítom,hogy megtelhetett a tó és már túlcsordult,a következő néhány száz méteren ugyanis az út lényegében egy bokáig érő sártenger.Kerülgetjük ahogy tudjuk az erdőben már kialakult alternatív ösvényen.


Megpihenünk egy vadles alatt,elengedünk magunk mellett pár hangos cserkészcsapatot.Elképesztő hanggal vannak a gyerekek,túrázó énemet ez nyilván zavarja,de ha belegondolunk gyerekekről beszélünk,ráérnek ők még csendben lenni életük során elégszer.Biztos vagyok benne,ha az én két gyerekem mellett itt lennének az osztálytársaik,nem lenne az a felügyelő tanár aki csendben tudná őket tartani.


No,gyerkőcök a távolban,újra hallhatók az erdő neszei:)


Vízmosáson kelünk át,nem egyszerő,csúszik rendesen,a bakancs már sárosabb nem lehet,Tomi előbb boka felettig merült,de azért leesni nem lenne jó.


Aztán újra felfelé,kapok is ezért-én is azt hittem,hogy a forrásig már csak lefelé lesz.Ugye nézni kellene az itinert:Kő-hegy 350 méter környékén van a Lajos-forrás meg jó 100 méterrel feljebb:)


Kiérünk az aszfaltra,mindenki azon megy a forrásig,mi útvonalkövetők vagyunk,maradunk a jelen.Csend van egy pár percig!:)


Lajos-forrás,szőlőcukor a pecsét mellé.Jó bővízű,sokan 100 literszámra viszik,tényleg folyik emberesen,a fél literes palack 2 másodperc alatt megtelik.


Pihenés után irány a kék/sárga kereszt majd marad a kék.


Az út jól szétgyúrva,ösvény visz vele párhuzamosan a fák között,azon hullámvasutazunk.


Mély völgy jelenik meg mellettünk,később le is ereszkedünk bele.Túránk egyik legszebb szakasza következik.


A gyerekek már nagyon fáradtak mire beérünk a településre,talán még 2 km/óra is lehet a sebességünk....:)


Tomit a nyakamba veszem,tudom,hogy ha viszem pár száz métert visszatér bele az erő és a kedve is jobb lesz egyből.Így is lesz.


Aztán papírlap jelzi előre a célt,hamarosan be is érünk.


"Ilyen finomat még életemben nem ettem"-jellemzi Peti a hagymás zsíros kenyeret,be is töm belőle vagy ötöt amíg én elmegyek az autóért a buszpályaudvarra.A tea is nagyon finom amúgy.


 


Jó ki menet volt,köszönjük a cserkészeknek a szervezést!


Köszönjük a lehetőséget!


dnvzoli


Ha van időtök és érdekel benneteket,nézegessetek képeket az utunkról!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MarciusiEmlektura1620160319?authuser=0&feat=directlink