Lepke 25
GPS-el mért távolság: 25,05 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 620 m. A valóságban 26,1 km-t mentem, a két kilátóval, illetve az ellenőrző pontokon megtett mászkálással együtt. A gomolyagokat számítógépen vagdostam le, s lett meg a valódi útvonalhossz. Egyesületi túrán, még nagyobb ez a különbség. A tőzike néző túránkon a 15,8 km-es távhoz, 2,4 km-t tettem hozzá.
Gondban voltam, melyik túrára menjek. Elég szerencsétlenül egybeesett a Bakony és a Lepke teljesítménytúra. Az idén még nem volt esélyem Észak-Dunántúl Kupa túrán részt venni. Mivel nincs sok esélyem a kupa teljesítésére, inkább a Lepkére jöttem, mivel ez körtúra.
A rajtidő előtt pár perccel értem Vonyarcvashegyre. Kényelmes készülődést követően gyorsan ment a nevezés. A pulóver már a rajtnál lekerült rólam, viszont kesztyűt kellett húznom a hideg szél miatt. Úgy 4 fok volt. Kényelmes tempóban kezdtem a távot, de a 71-es út elérésekor a hosszú ujjú biciklis mez is lekívánkozott rólam. Szépen sütött a nap, az út pedig emelkedett. Kiérve a faluból, elkeserítő látványt nyújtott az erdő. A fák jó részét kivágták egy aszályos nyár miatt. Néhol azért ez adott egy kis plussz kilátást. Szorgalmasan kaptattam a kilátó felé. Az utolsó szakasz egy kicsit meredekebb, de nem vészes. A hideg szél viszont végig ért. Az ellenőrző ponton természetesen fölmentem a kilátóba. Majd lefújt a szél. Olyan szinten lökdösött, hogy nem is kísérleteztem optikai zoommal, mert ezt a kézremegés kiküszöbölő sem tudná korrigálni. A panoráma szép, a látástávolság elfogadható. Rövidre fogtam a nézelődést, s menekültem lefelé.
A következő szakaszon itt-ott egy-két tavaszi hérics bimbót láttam. Ezen a szakaszon kellett rájöjjek, nem megfelelő zoknit húztam, egy ponton nyomja a bakancs a lábfejem, tehát helyesen tettem, hogy csak a 25 km-es távra neveztem. A fűző kismértékű meglazítása segített. Elég rövididő kellett a Büdös-kúti ellenőrző pont első eléréséig. Gyors pecsételés, s már mentem is tovább. Hamarosan medvehagymára bukkantam. Szedtem egy zsebre valót a szendvicshez. Megmaradt az egész. Az út mentén sok a tavaszi virág. Kellemes terepen ballagtam tovább, egészen a zöld jelzésig. Ettől kezdve, a Szent Miklós-forrásig rosszabb az út. Pecsételés után kereszteztem a patakot, s meredek emelkedőn kikapaszkodtam a völgyből. Ismét kényelmes úton ballaghattam. Tulajdonképpen kényelmes séta következett a Büdös-kútig.
Pecsételés után fogtam egy szelet zsíros kenyeret, félbehajtottam, s menet közben ettem meg. A Padkőhöz szép ciprusok mellett vitt az út. Itt is fölmentem a kilátóba. A látás nem javult, az időjárás viszont igen. Alig indultam tovább, szép tavaszi héricseket fotózhattam. Az utánam jövő is lefotózta. Később, több száz kinyílt héricset láttunk. A hegység déli oldalán sokkal jobb az idő, mivel a hegység árnyékolja a szelet. A virágok fényképezése kapcsán beszélgetni kezdtem azokkal a túrázókkal, akikkel tulajdonképpen a túra elejétől egy-kétszáz méteren belül mentünk. A túra hátralévő szakaszát végig beszélgettük, kissé kényelmesebbre véve a tempót. A következő ellenőrző ponton bort kínáltak a pontőrök. Mivel a túra vége felé jártunk, kihagytam. Leereszkedtünk a Balaton partra, majd sikeresen abszolváltuk az utolsó kaptatót, s a Szent Mihály dombon megkaptuk az utolsó ellenőrző pecsétet. A domboldalban sok odvas keltikét láttam. Lehet, a március vége már késő lesz, hogy elkapjam a tömeges virágzást a Vértesben, a Géza pihenő és Szentgyörgyvár között?
Nem maradt más hátra, mint besétálni a célba. Átvettem a kitűzőt és az oklevelet, majd hazafelé vettem az irányt.
A hideg szelet leszámítva, nagyon szép időben túrázhattam. Maga a túra helyenként látványos (a Bakony 25-nél végig szebb), viszont mindenhol könnyű, kellemes.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000/900 Ft-ért színes térképet, igazoló lapot, emléklapot és kitűzőt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A Büdös-kútnál zsíros kenyér, vöröshagyma, savanyúság, süti, szódavíz és kétféle szörp volt az ellátmány.
|
