Szokolya vasútállomást a változatosság kedvéért vonaton közelítettük meg Sebivel és nyolckor indultunk fel a Csóványosra. Az első pocsolyában sikeresen eláztattam a cipőimet. Előbb jobb lábbal óvatlankodtam bele a vízbe, majd Sebi útmutatását követve (hol érdemes átkelni) megtettem ballal is. Királyrétig a piroson haladtunk, onnan a kék négyzetet és a kék pöttyöt, piros pöttyöt... követtük. Csak halvány emlékeim voltak egykori túrákról erről az útról. Sebivel mindig (akárhol is járunk) oda lyukadunk ki, hogy biztos a Lefagyszon jártunk erre.
A Csóványoson meleg teával és csokival vártak. Felnéztünk a kilátóba, lecseréltem a zoknikat, beszélgettünk egy kicsit és a Nagy-Mána felé vettük utunkat. Viszonylag régen jártunk arra, merthogy le van zárva az út, de a kidőlt fák csak egyszer-kétszer korlátozták a haladást, akkor sem vészesen. A pogányvári gerinc alatt, mint gyufaszálak hevertek a kidőlt fák, furcsa az ízlésem, de szépnek találtam. Nem nekem kell vele dolgozni. De ha nekem kéne, akkor sem mondanám csúnyának.
A Rakottyás, Rózsás és Kemence patakokat sikerrel kereszteztük, utóbbival éppen délben végeztünk és kezdtük meg a Lopona-fő felé az emelkedést, mivel egy kicsivel gyorsabban mentünk, mint a meredekségből következett volna, eléggé nekimelegedtünk. Amúgy végre sikerült megtalálni a felfelé vivő piros jelzést, eddig kétszer, háromszor elnéztem.
A Nagy-völgyi patakhoz gyorsan leereszkedtünk, egy rövidítést végül nem vállaltunk be, így az úton visszamentünk a zöld jelzésig és megkezdtük az utolsó emelkedőt a Jelenc-hegy felé. Szép napsütésben kényelmesen haladtunk, mígnem egy elég vizes mezőre értünk, ahol tábla tájékoztatott, hogy Hont még 5,4 km és a buszig fél óránk van. (Ezt már nem a tábláról olvastam le, hanem az órámról.) A kényelmeskedést be is fejeztük, bár felfelé a sárban nem nagyon tudtunk haladni. A turistaút melletti gazos sem volt sokkal jobb. Lefelé aztán döngettünk, habár mindenféle indák próbáltak marasztalni. A szakadékot sajnos idő hiányában ki kellett hagynunk, a busz pontos volt és másfél perccel azután, hogy megérkeztünk a megállóba, némi sarat kikopogtattunk az aszfalton, már fel is szállhattunk rá. Köszönjük, hogy felmehettünk a Csóványosra! |
