Túrabeszámolók


Budai Trapp

SattelTúra éve: 20162016.02.14 08:33:28

Budai Trapp


 


A teljesítménytúrázás nem időjárásfüggő tevékenység. Ha vannak kitűzött célok, szintes, hosszútávú túrák tavaszra, nyárra, őszre tervbe véve, akkor egy februári szombat hajnalon nem lehet megerőltető elindulni a vasútállomás felé szemerkélő esőben, egy 32 km-es tt.-re. Na persze ez még nem is lenne nagy dolog , ha nem esett volna előtte annyi csapadék, amennyi már sanszossá tette, hogy a tt. nagyobb kihívás lesz, mint hetekkel előtte gondoltam volna.


 


Mivel az idei Trapp már a 24. rendezése volt az Egyesületnek, nem is sokat gondolkodtam a részvételen, nyilván egy jól bejáratott, népszerű túráról lehet szó. Negyed nyolc táján gördült be a piliscsabai vasútállomásra a vonat. A vonalba beleölt tízmilliárdok nyomát a felületes szemlélő elsősorban a külalak formájában fedezheti fel, a lényeget (sebesség, utasbiztonság) természetesen még nagyítóval sem. Judit már a peronon várt, aztán irány a rajt helyszíne. Kissé viharos szélben dokumentáció, majd indulás. Kellemes meglepetésre a szél alábbhagy, az eső sem vészes. Jól járható útvonal, bár sejtjük, hogy ezt most nagyon meg kell becsülni, mert lesz még ez-az..A  Nagy-Szénás előtti emelkedő egészen jól járható, sajnos a kilátás a szokásos ködre korlátozódik. Innen kocogás,csúszkálás Nagykovácsiba, ahol keményen rázendített az eső, ami végig is kísért a maradék távon. Némi aszfaltozás, és néhány helybéli csodálkozó pillantása után végre erdő, és köves csúszkálás. A kövek lassan eltűnnek, marad a „tengelyig” érő marasztaló sár. Igazából teljesen mindegy volt, hogy hol ment az ember. Az út melletti füvön látszott, hogy páran megpróbálták, a csúszásnyomok alapján a siker valószínűsége a nulla felé konvergált…. Nem is igen sajnáltuk, mikor feltűnt a Fekete-fej. Erről az oldalról jól járható, hamar abszolváltuk is, bár lefelé nem a szokásos küldjük meg tempóban, de azért lekocogtunk. Az eső erősödött, a tetejébe terepfutó 20-as is zajlott éppen.. A még talajnak nevezhető valami, pillanatok alatt folyós sárrá alakult a terepcipők alatt. Kecmergés, de ami a legfontosabb, esés nélkül irány a Határ-nyereg, majd a várva várt Újlaki-hegy. Utóbbi kissé nehezen ment, és a kilátás sem kárpótolt a küszködésért. Ellenben jutalmul várt ránk az eddigieknél is nagyobb, ragaszkodóbb sár a hegy után. Az útvonal a Sárga 70-ről ismerős volt, bár ellenkező irányban. Egy helyen valaki ágakat húzott a sárga letérésnél, tovább is mentünk, szerencsére pár 100 méterrel megúsztuk a kitérőt. Virágos-nyeregig eseménytelen menet, majd már lassan a célegyenes. A Menedékház utca előtti Ep.-n szusszanás, és útbaigazítás személyesen a rendezőségtől, nem beszélve a jelzésekről. Még egy nagyobb pukli, és szép lassan a cél. Oklevél, energiapótlás, majd lekocogás a vasútállomásig. Az indulás előtt még egy jó sör Juditékkal, aztán hazautazás a Kárpát-medence Shinkanzenjével.


Pozitívumok:

          Nagyszerűen megrendezett túra volt. Az időjárás nehezebbé tette ugyan a teljesítést, de néha nem árt ez sem, amúgy is önként jön ilyen rendezvényre az ember, ilyen körülmények közé.

 

         Az eső ellenére minden Ep.-n pontőr. Jókat mosolyogtak, mikor szabadkoztam az itiner ronggyá ázásán. Itt ez nem volt gond, más túrán már fenyegettek, hogy nem fogják legközelebb elfogadni….

 

         A célban az ellátás nem volt mindennapi. Egy ezresért ilyen ellátásban csak elvétve volt részem, főleg, hogy nem nagy távról volt szó.

     Szó szerint ki lettünk szolgálva, utólag is nagy köszönet az Egyesület tagjainak, és főleg a hölgynek, aki kéretlenül is hordta a teát, és a szendvicseket.

 

         Pontos itiner, pontos térképpel.

     Talán a következőkben érdemes lenne a szintadatokat is feltüntetni, ezt kissé hiányoltam, de persze ezen nem múlik semmi sem.

Juditnak köszönöm a jó társaságot, legközelebb talán már szilárd talajon is mehetnénk..


 


 


Sattel