Túrabeszámolók


Szent László Hadosztály nyomában

SattelTúra éve: 20152015.12.28 13:45:50

35-ös táv


Pár hetes kihagyás, és a sérült térdem kímélése után, nem is beszélve a lassan, de biztosan elhatalmasodó lustaság, és annak következményei miatt is, hívogatónak, és érdekesnek tûnt ez a túra. A helyszín megközelítése nem egyszerû, de a haverom felajánlotta a fuvart. Nem tudom, hogy utólag miket gondolt, de a hajnali ködben, és a csúszós utakon, valószínûleg azt is megbánta, hogy egyáltalán ismer... :-)


Túracipõ híján (az Isziniken megadta magát),csak bakancsban gondolkodhattam. Ezzel azonban nem szeretem a hosszabb távokat tolni, így maradt a rövidebb, de azért szép útvonal.


Korai érkezés, majd becsekkolás a sörözõben. Rengeteg ismerõs, akik velem együtt nem tudtak jobbat kitalálni, mint, hogy ködben-füstben,hidegben-sárban töltsék el ezt a vasárnapot. Jó program volt, fõleg, hogy a nagytávon még láttak Napfényt is a Gallán, ahová most technikai okok miatt nem tudtam eljutni.


Ismerõsökkel a szokásos, biztosan utál a családod, hogy ide jöttél, és nem a halászlé-kacsacomb kombót csipegeted poén után, indulás. És persze bosszankodás,hogy az íróeszköz otthon pihen... Irány a kisbolt, ahol a tulaj megszán egy ceruzával. Hegye nem volt, késõbb néhányan furcsán néznek rám, amikor kés híján elkezdem dörzsölgetni a betonoszlopon.. Mûködött..


Aszfaltkoptatás, majd irány a határ. Szalkán megállít egy helyi srác, mindenképpen kezet akar fogni, és örül, hogy jó irányba megyek. Nem igazán értem, de az elõttem járók sem. Sebaj, azért én is örülök neked haver, majd otthagyom az alkoholgõz mámorában. A töltés mellett vezet az út, több csapáson. Idõvel kialakul egy nagy társaság. Többen GPS segítségével mennek, ami nem is baj. Leléd elõtt zavar az erõben. A térkép szerint az útvonal nem megy át a falun. A tech. eszköz szerint viszont igen. Páran megfordulnak, bevallom majdnem én is így tettem. De az utánunk jövõk megerõsítenek, hogy valóban jó az irány, sõt, az eddig erdészeti jelzésnek vélt narancsos pöttyök, felfestések, Imre mûvei, tehát tûz tovább.


Helemba elõtt volt az elsõ kód, amin úgy túlmentünk, mint a szél. Volt, aki látta, így azért megvolt. A falu néhány részlete felidézte az oly sokszor látott csehszlovák vígjátékokat, ház sufnituning tekintetében. Túratársak is rácsodálkoztak  a környéken található egyenkocka betonépületek tömegére, ami aztán végig is kísérte a túránkat, lakott helyeken.


Hosszú-hosszú aszfalt Garamkövesdig, volt idõ beszélgetésre, ha éppen nem terepfutó az ember lánya-fia....


Kiskocsma,kódozás. A helyiségben elõttem koffolát kér a túratárs. Megkérdezik, hogy melyik fajtát? A válasz a klasszikus, csak egy simát... Nem mintha én tudnám, milyen lehetõségek lennének:-)


Végre emelkedõ, már hiányzott. Na, nem mintha annyira odavolnék érte, de most kifejezetten jól jött. Intenzív tanösvény, azért a táblák miatt nem álltam meg. Egy család is erre tévedt, le is lassítottak mindenkit. Nagy nehezen elõzés, majd tovább. Nem rossz a hegy, kezdek kimelegedni, a ködön lassan kezd áttörni a Nap gyenge fénye. Váratlanul hátulról ismerõs hangok, kollegám vigyorog rám, barátnõjével. Pár száz méteren együtt vidámkodunk, majd ellépnek. A Murvás-út felé könnyed, de azért szép erdõs útvonal, amit néha megzavarnak az erdészet terepjárói, nem gyenge sebességgel. Kis kocogás, majd visszapillantva egy kutyát látok meg a ködben... Ne is tagadjam, régi rossz emlékek tolulnak fel.. Idõvel meglátom a gazdákat is, így megállok bakancsigazításra, és persze kifújom magam a megkönnyebbüléstõl.. Talán Zolikának hívták, és ránézésre pitbull volt. Miután nem tekintett potenciális ellenfélnek, és a kamásli megszaglálása után barátságosan morogva követte elõljáróit, szép lassan elindultam.


Lassan véget ér a lejtõ, Bajta apró falva. Innen már csak rövid táv Lelédig, ahol páran kispistázzák az iskola épületének megkerülését. Tolna megyei csapattal megyek tovább, jól el is dumálunk a célig túrákról,fõleg a Bazilika 55 tt.-rõl. Még egy kis sárdagasztás, majd Szalka. Újra a hidakon át, majd irány a Falat sörözõ. Túratársak tovább a maradék távra, nekem már a cél.


A túráról:


- Érdekes, szinte ismeretlen útvonalak, jó sok mûúttal, de rengeteg látnivalóval ( a köd-füst párossal együtt is).


- Jó volt látni, hogy ennyien eljöttek, szerintem mindenki jól érezte magát


- Csakazért sem lesz GPS-em, a térkép az igazi! A Leléd elõtti bizonytalanságot leszámítva, jól követhetõ volt az útvonal, és még 


   a festett (fújt) jelzések is segítettek.


- Tavasszal visszajövök, mert látni akarom a panorámát a hegy tetejérõl.


- Kösz, Imre:-) !


 


Köszönet a rendezésért, és külön köszönet Attiláéknak az esztergomi fuvarért!


 


Sattel