Túrabeszámolók


Magyarországi Forrástúrák

panareaTúra éve: 20152015.12.14 20:57:09

Az elõzõ hétvégi Pilisi Lift túrán döntöttem el, hogy a Forrástúrán is ott a helyem J


 


Dömösön reggel köd fogadott, nevezés után indulás a források és Dobogókõ meghódítására, majd vissza. Akkor még azt hittem, hogy erre a túrára is a köd és a sárdagonyászás lesz a jellemzõ, de szerencsére nem így lett.


Végre egy túra, amin nem tévedtem el, az itiner pontosan jelezte, hol kell szalagozás alapján haladni, és tényleg eltéveszthetetlen volt az útvonal, aki itt eltévedt, az külön jutalmat érdemel!


Elsõ EP, még szinte Dömös területén: Szalagozás vezetett a Mária-forráshoz, kód felír, és kezdõdhet a kaptató. Minden túrán kell vagy 3-4 km, mire az egész heti irodai ülõmunkában eltunyult lábaim normális „gyalogló üzemmódba” kapcsolnak, így az elején nem nagyon ízlett a felfelé mászás, de annyira gyönyörû volt a ködös erdõ, hogy elterelte a figyelmemet a kezdeti kényelmetlenségrõl. Elértük az erdészeti mûutat, és ismét szalagok vezettek a következõ ponthoz, a Fényes (Árpád fejedelem) forráshoz. Jót ittam a vízbõl, a kódot majdnem elfelejtettem felírni, de aztán észbe kaptam, majd tovább felfelé a közeli 3. EP-hez, a Makó-réti (Júlia) forráshoz. Innen a pecsételés után indultunk a Szakó-nyereg, majd Dobogókõ felé, és felfelé kapaszkodva egyszercsak ritkult a köd, már látszott az ég kékje, haladtunk a napsütés felé. Elég kemény emelkedõk, majd végre teljesen ködmentes idõ, kiértünk a gerincre, ahonnan a fák között lefelé nézve, már látszott, hogy valami csodában lesz részünk!


Rezsõ kilátó, és tátva maradt a szám… A Duna mentén és a völgyekben ott ült a tejfölsûrû köd, amibõl csak a hegyek csúcsai látszottak ki… ilyet még nem láttam, de sose fogom elfelejteni… lenyûgözõ, lélegzetelállító látvány! Fotózok, mint mindenki, de menni kell tovább, vár Dobogókõ! Csakhamar ott is vagyok, pecsételés és frissítõpont, plusz egy aranyos cica J tea és egy májpástétomos kenyér lecsúszik, majd ki a kilátópontra, ahonnan egy kicsit más szögbõl, de újra megcsodálom a kilátást… Maradnék még, de a jeges szél elûz, meg menni is kell, délutánra más programom van, így még egy utolsó pillantás a tájra, és indulás a Király-kút felé a piros háromszögön. Kicsit tartottam ettõl a szakasztól, mert az elõzõ heti Pilisi Liften itt volt a legdurvább sár, de az elmúlt hét csapadékmentes volt, a terep nagyságrendekkel könnyebben járható, bár még van sár, de egy-két nagyon rövid szakasztól eltekintve abszolút nem vészes. Ez kellõképpen felvidít és fel is gyorsít, hamar leérek a Király-kúthoz. Innen a piros vezet végig vissza Dömösre, az elején még kicsit sarasabb, de nagyrészt jól járható úton, a Szõke-forrás völgye is legalább annyira gyönyörû, mint az Apátkúti völgy, a jelzés keskeny gerinceken kanyarog, a kis vízmosások között, vagy szélesebb, avarszõnyeggel borított az út. Itt azért vigyázni kell, és nem ész nélkül megpróbálni futni lefelé, mert a vádliig érõ avar alatt sunyi kövek rejtõznek, az egyiken meg is csúszik a lábam és elterülök az avartengerben, szerencsére egyáltalán nem ütöttem meg magam, az esést felfogták a levelek. J


Kicsit óvatosabban tovább, mindig csak lefelé, ismét elérjük a ködöt, néhány patakátkelés, amit száraz lábbal megúszok, majd az utolsó EP-t a Kaincz forrásnál, innen már tényleg nincs messze a cél, 4 óra alatti idõvel be is érek.


Kis sorállás a díjazásért, ami oklevél, és egy GYÖNYÖRÛ jelvény, eddigi gyûjteményem legszebb darabja!


Szuperjó túra volt, köszönöm a rendezõknek, minden percét élveztem!


A túrán készült fotóim:


goo.gl/photos/cPyWfoiwSVaQmHqn8