Buda Határán 25B
Adyliget, indulás, piros szalagok mutatják az utat. Kilépünk Kerek repkénnyel, mert illene kiérni a pontra, és a rajtidõhöz képest fél óra elõnyünk sincs. Átbukunk a Hosszú-erdõ-hegy hátán, a Remete-szurdokba vezetõ csapás most meglepõen tiszta, könnyen járható. Ami pedig emellett különösen jólesik: nincs hõség, a mainál komfortosabb hõmérsékletet nem is tudok elképzelni egy nyári túrára. A kissé dzsungelszerûnek tûnõ Remete-szurdokon végigtrappolunk, majd a végén felsietünk a porosról sziklásra váltó kaptatón. Kilátás: János-hegy, Nagy-Kopasz, Nagykovácsi széle. Szép. Átsétálunk a K+ elágazásához, letelepszünk a magunkkal hozott kisszékekre és megkezdjük az ellenõrzõpontkodási tevékenységet. Kabátban, mert egy helyben ülve rövid idõ alatt elkezdünk fázni a szélben. Számos túrázó, köztük néhány régi ismerõs elhaladta után – köszönjük mindenkinek a megtisztelõ látogatást és a sok kínálást :) - megérkezik Anna és Gellért, söprûi minõségben. Bezárjuk a pontot, megyünk tovább, bejárhatnékunk van.
Budaligetrõl a regulat által is említett vízmûnél kanyarodunk ki, le a Jegenye-völgyek közül a középsõt csak érintjük, és rövid utcai átkötés után az alsóban túrázunk tovább. Homokkõalakzat fent, vízesés lent, kirándulók mindenütt. A Rózsika-forrásnál IldiH õriz egyedül pontot és mutatja a szalagozással feljavított régi sárga sávot, mint követendõ irányt. Felkanyargunk az új sárga sávig, majd ezen a Kötõk padjáig, ahol megcélozzuk a Szarvas-hegyi nyerget. Fent szép kilátás nyílik a tõlünk észak felé esõ hegyekre, a Kétágú-hegy távoli púpjától az innen pálcikaszerûnek látszó kilátóval ellátott Pilis-tetõn és Dobogókõn keresztül a Nagy-Kevély sziklás oldaláig. Itt tartunk egy rövid uzsonnázós pihenõt, mielõtt továbbkanyarognánk a gerincúton. A következõ kilátópont a Vera-pihenõ, a kisméretû fémtáblát majdnem teljesen körbenõtte a fa, a kilátás a Hármashatár-hegyre és Pesthidegkútra viszont továbbra is kiváló. Eleinte jelzett úton, majd a határköveket követve lemegyünk a Rozália-téglagyárhoz. A rekordlassan megújuló esztergomi vasútvonal útátjárója közelében vár a következõ ellenõrzõpont, nápolyit dézsmálok, ásványvizet azonban nem, mert akkor mind a három liter maradék vizet haza kellene cipelnem. Továbbmenve találkozunk az útvonal izgalmas újdonságaival, vagyis a patak gátjáról le kell térni, valahogy átkelni a mezõn, majd a vasárnap délután is meglepõen forgalmas 10-es fõúton. Megoldjuk, fõleg az utóbbi számít kihívásnak. Az ürömi Ürömi úton folytatjuk a kirándulást, szerencsére rövid idõ elteltével betérünk egy kisforgalmú utcára, amely visszavisz a korábbi rendezésekrõl ismerõs útvonalra. Aztán errõl is letérünk, mert a lekerített terület lekerítettségével nem szabad viccelni. Felkanyargunk a Péter-hegyre, be az erdõbe, mély víznyelõk mellett érjük el a dombtetõt és az oda helyezett ellenõrzõ zsírkrétát.
A tanösvényt követve az unalmas, de láthatóan kényszeresen nagyonegyedire tervezett házakkal teli felsõkategóriás lakóövezetbe térünk be egy kis idõre, ahol sikerül egy utcát elnézni és ezzel mintegy százhetven méterrel megtoldani a túra hosszát. Átsétálunk a Róka-hegyi kõfejtõbe, egy csomó falmászó mássza a falat, a bányaudvarban pedig Locusta és Bubu õriznek ellenõrzõpontot. Röviden beszámolnak a Stara Planina logisztikai vonatkozásairól. Sajnos a tartózkodást nem nyújthatjuk nagyon hosszúra, mert eleve kis késéssel érkeztünk és még két pontot be kell zárni. Kikapaszkodunk a bányából, megnézzük az alkonyati fényben egész idillinek tetszõ kaszásdûlõi lakótelepet és mögötte a belvárost, majd egy meredek csapáson leballagunk a piros sávra. Ezt egészen sokáig követjük, de mielõtt beleélhetnénk magunkat abba, hogy tartunk egy P85 majdnembejárást, letérünk Békásmegyer felé, aztán a letérésrõl is letérünk, szalagokat szedve szorgalmasan. Hétvéginek tûnõ házak között kanyargunk, a távolban a Szandavár, a Mátra és egész halványan a Bükk is látszik. Az Ezüst-hegyi kilátó hûlt helyénél Agárdi Pétert, pár száz méterrel arrébb, a Puszta-domb tetején Laurát és Lestatot találjuk. Lesétálunk Békásmegyerre, a célban türelmesen várakozó fõrendezõségnek kimagyarázzuk a késést, majd Gellértéknek köszönhetõen nem kell várni a hídon átjáró buszra, kapunk egy fuvart Káposztásmegyerig, ezt külön szeretném megköszönni. Nem mellesleg köszönöm a résztvevõknek, hogy eljöttek a túrára és természetesen köszönöm a társaságot mindenkinek!
-Kékdroid-
Képek az új képtárban |
