Túrabeszámolók


LeFaGySz

vajonmerreTúra éve: 20072007.03.22 16:26:34
A tavalyi pilisi "bedõlés" után, újabb revans következik a sorban: hiába ez az év már csak ilyen :-) Az idõjárás-jelentések minden nap mást jósolnak szombatra, tehát tizenkilencre lapot húzva (és a jó idõben bízva), "minimál cuccban" indulok a túrán: a kitaposott túrafutócipõ+vastag túrazokni, és könnyû felsõruházat a nagykabát helyett. Kajából is próbálom az éppen elegendõt eltalálni (ezt sajna alábecsültem). Folyadéknak két liter forró tea a CamelBak-ben, +1 kisüveg víz, valahol majd mindenképpen tölteni kell.

Nagyon nehéz túrára számítva elhatároztam korábban, hogy az 55-ös távon csak akkor indulok, ha sikerül fél hét elõtt rajtolni. Szerencsére Petifater fuvarjával és Sétálós bácsi navigálásával 5:50-kor a rajtban vagyunk. Sétálós bácsi nemcsak a túra teljesítését tervezi, hanem azt, hogy a "Börzsöny csúcsai" túramozgalom keretében több, a túra útvonalából kiesõ hegycsúcsot is fölkeres majd (természetesen ezekkel a nem is kicsi kitérõkkel is jóval hamarabb ért be a túrán). Gyors igazítás, nevezés után 6:05-kor rajt. Még megkérdezem az egyik rendezõt (bár ne tettem volna), hogy kell-e matricás pontokra vadászni, de kioktatásban részesülök : "Ha nincs a kiírásban, akkor minek kérdezem?" :-(

Lámpa már pont nem kell, irány a büfé, illetve a mellette az erdõbe induló zöld jelzés. Nagyon szép, kellemes a napfelkelte. Elhaladunk a rét mellett. Hideg sincs igazán, a sár sem vészes, és már érezni, hogy a Börzsöny ezen a napon talán nem lesz annyira kegyetlen velünk. Kis ide-oda elõzgetéssel itt a kisinóci pont (idõ:6:51 és táv:4,65km).

Nagyon tartok a kék jelzésen való felkapaszkodástól. Sok túra ereszkedik le itt Nagy- Hideg-hegyrõl, és sok egyéni túrán is lejöttem ezen a kellemetlen, köves, hosszú lejtõn, de föl még soha nem másztam rajta. Szerencsére annyira nem nehéz a kapaszkodás, a könnyû ruházat sokat segít. Rendezõdik a mezõny is : Larzen botozik el mellettem, majd a Petami - Jámbor párost érem utol. Elõbbi majd elfut DJ_RushBoy-al a közben enyhülõ lejtõn. Érkezik Vádorköszörûs és Sétálós bácsi , majd jön Petifater is aki késõbb rajtolt. Végre itt az elágazás, Kammerhof (9,25 km).

Innen kellemes, kocogós rész jön Fagyos-kútig. Majdnem továbbmegyünk mi is az itiner szerint a kék négyzeten, de szerencsére a kisördög nem alszik,és C. Béla észreveszi a turpisságot. Elõveszem a térképet, és már megyünk is le a háznál lévõ pontra. Fagyos-kút 1 (11,7 km). Sokan itt lerakják a hátizsákjukat,és könnyebben sétálják meg a kört. Én nem teszem ezt, mert folyamatosan eszegetek valamit (csokit, aszalt gyümölcsöt) az övtáskából.

A nem túl sûrû sárga jelzéseken jutunk fel Hegyes-hegyre. Szembõl találkozunk B_Feri-vel , és javasoljuk a szalagozás megerõsítését is a kék négyzetrõl Fagyos-kútig. Jól jön az újra felbukkanó Sétálós bácsi rutinja is, úgyhogy mi nem keverünk el , mint a közben mellettünk elbotozó futók. Velük a pont után találkoztunk, elmentek valahol a csúcs mellett. Szép vadregényes, sziklás kapaszkodó után jutunk fel a szeles oromra (idõ:8:56, táv:14,45 km).

Nehéz ereszkedés következik a csodaszép gerincen. Kis evés-ivás menetközben, "kis-szerviz" megállva :-) Leérünk az útra a patak mellé, ahol a ponton csokit kapunk. Kereszt-völgy (idõ:9:17, táv:15,7 km).

A K+-on folyamatos, kellemetlen emelkedõvel jutunk vissza Fagyos-kútig. Többen itt alternatív útvonalon haladnak tovább, tehát ketten maradunk Péterrel. Jól elbeszélgetve érünk vissza a ponthoz. Kicsit megzavar, hogy többen szembõl jönnek, és valami nagyon meredeken kapaszkodnak felfelé, de hamar kiderül, hogy már a pontról jönnek ezek a túrázók :-) Fagyos-kút 2 (idõ :10:00, táv: 19,15 km). Sajnos még nincs kész a tea, de én így is kunyerálok két pohárnyit az ivózsákomba: így már talán kihúzhatom akár végig is.

A K+ -on meredek, kemény emelkedõket gyûrünk le, majd a szelídebb, de sárosabb kék jelzés következik Bányapusztáig. Reménykedem benne, hogy a létra környékén indul majd a szalagozás, és nem kell a kis-meredek kaptatón felkúszni, de ami jön az sem jobb. Nagyon meredek, az elején kidõlt fákkal tarkított, hosszú emelkedõ jön a P jelzésig. Szentségelek, amikor beakadok egy-egy átbújásnál-átmászásnál. Néhol még ösvényt se találni, de a szalagok elég jól vezetnek felfelé. Kis pihegés a P jelzésen, majd még egy kutya kemény mászás Salgóvárig (idõ: 11:04, táv:23,65 km).

Lefelé majdnem elnézzük a P+ irányát, de szerencsére egy fehérvári túratárs utánunk szól. Együtt haladunk vele a következõ ep.-ig. Új túratársunk teljesítette a tavalyi LeFaGYSZ-ot, úgyhogy most kicsit szomorú, mert több szivatást szeretne :-) Aklok-rétjénél lassan átvergõdünk a fakitermelés romjain, és rátérünk a rettegett kék háromszögre. Egyenlõre kellemesen emelkedik az út, és a közben "csúcskeresésbõl" visszatérõ Sétálós bácsival együtt érjük el a következõ ellenõrzõpontot, Kuruc-patakot (idõ:11:52, táv:27,85 km).

Elhagyjuk a ponton idõzõ TTB-s csapatot (Sir Dan, C20xe, Petami), és nekivágunk a keményebb mászásoknak. Sétálós bácsi Vadmalachoz csatlakozva sebességet vált, és két kanyar után már nem is látjuk õket a célig :-) Jön a meredek hegyoldalban futó ösvény: itt az esõs, "Tátralátón" néhol 10 körömmel kellett kapaszkodni, elkerülendõ a völgybe való lecsúszást. Kemény mászások jönnek, majd a patak után az igazság pillanata: a nagyon meredek, szerpentines emelkedõ. Egy túratárs épp pihenõjével végezve vág neki az útnak, én próbálok megállás nélkül haladni, kis, takarékos lépésekkel. Lelkes futócsapat húz el mellettünk fölfelé. Végre itt a szerpentin, amin egy kicsivel könnyebb haladni, és a "hivatalos" út is ez. Egy Kõkorsónál lévõ matricás pont megszórta volna a mezõnyt rendesen :-)

Egy-egy kis szusszanással mászunk egyre följebb. Hiába, Magosfára nem lehet könnyen eljutni! Péter is és én is nagyon várom már a balra forduló, szintben tovább haladó utat. Végre fent vagyunk, már csak egy sokkal könnyebb mászás van hátra majd a Csóványosra Királyházáról! Többen már szembe jönnek a pontról, õk inkább a 45-ön mennek tovább. Újra elhúz az elõbbi futócsapat, õk egy "extra Csóvit" is beletettek a túrába. A ponton erõs, fagyos szél fogad bennünket (idõ:13:12, táv:33,15 km). Innen jön a túra-matek : 7 óra 20 km-re: több mint elég :-)

Hiába szerettünk volna itt egy kicsit fújni, enni, mert a hideg szél továbbûz bennünket a jelzésen. Kicsit lassabb séta közben eszünk. Szinte kiürül az övtáskám, minden fellelhetõ kajából energiát kell nyerni a visszamászáshoz. Az ivózsákban közben hidegre váltott a tea is, de még mindig van szerencsére egy félliternyi. Amikor elérjük a Z+ elágazást, akkor érnek utol bennünket Csanyáék. Jön a dózerút, ami sajnos a fakitermelõk áldozata lett: hatalmas a sár rajta. Naivan azt hittem, hogy itt majd jól lehet majd hasítani lefelé, de most annak is örülni lehet, hogyha nem esik bele az ember az iszapba, és a lábán marad a cipõ :-( Nem a túra legjobb pillanatai ezek. Szerencse, hogy Péter figyel, mert én simán elnézem a szedresbe való beszalagozást. Nem könnyen verekedem át magam a pontig a sûrû, tüskés bozóton, mondtam egy-két szépet is. Nagy-Oros-bérc (idõ:13:55, táv:36,15 km).

Kis bozótharc után sáros dózerút jön, patakátkelés, újabb fakitermelés, ragadós sár. Nem egyszerû rész ez. Valahol elnézem az utat is, és a patak mentén érünk ki az aszfaltútra másokat is "megvezetve" :-( 10-15 perc veszteséggel érünk az ellenõrzõpontra :-( Királyháza (idõ:14:46, táv:38,8 km). Azonnal indulunk is, a cél 17 órára a Csóványoson lenni. Kellemes meglepetésre BEAC MAXI-s túratárs érkezik a pontra Hyatt személyében :-) Õ még eszik, de gyanítom, hogy könnyen utolér majd bennünket, tehát irány a sár!

Kis, kellemetlen emelkedõ után megszelídül a Zöldgömbös "Királyháza 20" túráról ismert kék négyzet jelzés. Szerencsére nyár óta festettek sok új jelzést, most nem kell keresgélni a bozótban. Jól haladunk, bár kezdek eléhezni. A nyáron is nagyon szép Dobó-bércen ér utol bennünket Hyatt, és innen együtt haladunk végig. Kemény szél fúj, most valahogy nincs nagy kedve bámészkodni az embernek. Egy két kanyar után végre itt a várt dózerút (itt szerencsére nem jártak nehéz gépek), és hamarosan itt a Málna-hegy alja (idõ:15:45, táv:43,2 km). A fél ötös Csóványosra érkezés is elérhetõ közelségbe kerül.

Innentõl a sok családi, egyéni túráról ismert, kedves Z jelzésen rohamozzuk a hegyet. Szép kis rétek, fenyvesek váltogatják egymást ezen a szakaszon. Kicsit hûvösödik, egy-két jeges hófolt is maradt itt még mutatóba. Már nagyon éhes vagyok, az utolsó szem aszalt gyümölcsöket majszolom el. Végre itt a "csúcslejtõ" , kis köd is van már itt fent, és erõs szélben érünk a toronyhoz Csóványosra (idõ: 16:26, táv:45,95 km). Elõre megbeszéltük, hogy itt nem nagyon idõzünk a hideg szél miatt, tehát már indulunk is lefelé a KP jelzésen.

Próbáljuk "megnyomni" a szeles KPPX szakaszt. Nekem már egyetlen kis emelkedõ sem esik jól. A bableves reménye tartja bennem a lelket valahogyan. Végre elérjük a PX leágazást, innentõl általában szélcsendesebb az út Királyrét felé. Kellemes enyhe lejtõn futjuk a versenyt a sötétedéssel: valahol a sötétedés határán fogunk beérni. Egyszercsak Zsotyek húz el mellettünk egy túratársnõvel. Lassan sötétedik, Péter elõveszi a lámpát, és az õ fényeivel haladunk tovább. Szembõl lámpával érkezik két didergõ lány , azaz az utolsó ep. a Suta-berki-nyiladék (idõ :17:45, táv:52 km).

A tét közben számomra nõ (a többiek késõbb indultak), meglehet-e 12 óra alatt? :-)
Innen már gyorsan a célban vagyunk. Fatornyos Fogadó idõ:18:03, táv:53,5 km.
Teljesítési idõ 11 óra 58 perc. A célban sok kedves túratárs, finom(kicsit híg) meleg leves, 6 deci õszilé, kávé. Végre a kezemben egy LeFaGYSZ-os kitûzõ, oklevél :-) Péternek köszönet a hazafuvarért is, és a társaságért, és hogy jobban figyelt .

A rendezõség talán kicsit csalódott a nagy teljesítési arány miatt, de végül is az idõjárást nem mi alakítottuk így. Azért mindenki leküzdött egy majdnem Mátrabérc paraméterû túrát. Tehát most mi voltunk a f...sza gyerekek :-) Jövõre jöhet a hóágyú!