"Majd gyökerek mondják rám hogy én voltam az árnyék, pedig a fény voltam,
olyan fény, aki világított a legsötétebb gettóban,
egy kib*****t kandeláber haver, kinek a lábánál hever
Angyalföldtõl a Szigony utcáig minden piti kis gengszter"
Quimby: Hasta la Ganxsta
Csontok útján 30
Az elõzõ esti strandolás után hamar elaludtunk a szálláson, még a házigazda névnapi bulija sem ébresztett fel minket. Vasárnap reggel fél hatkor szólt a vekker, gyors öltözés után lecuccoltunk az autóhoz és negyed hétre már Pécsváradon is voltunk a rajtnál, Túl nagy tolongás nem volt, úgyhogy gyorsan beneveztünk, illetve megreggeliztünk (köszi Bubu a lekváros táskát, nálam semmi kaja nem volt), majd egyedül nekivágtam az útnak, hogy legyen kis elõnyöm. Rögtön Pécsváradon majdnem nem vettem be egy kanyart, de a google map segített megtalálni a Szabadság utat.
Rá kellett érezni a tájékozódásra, mert jelzés nem nagyon volt, a szalagokat meg eleinte nem találtam, mert nagyon picik voltak - de a leírás alapján remekül el lehetett találni. Egy napsütötte (a korai rajt miatt azért még egész jó) dombon átmászva értünk át Nagypallra, ahol a hétvégi pogácsafesztivál elõzõ esti bulijának romjai mellett tértünk ki egy aláírásra a Közmosó-kútnál lévõ elsõ pontra, ahol ropit is lehetett markolni. Innen "kivédhetetlen" aszfalton mentünk át a szomszéd faluba, Fazekasbodára, szerencsére a Galgamácsa-Vácegres úthoz igen hasonlító emelkedõ még éppen árnyék letéteményese volt a bal oldali fasornak köszönhetõen. Leszerpentinezve a szerpentinen meg is érkeztünk a faliszéli kultúrház (?) teraszán berendezett második ellenõrzõpontra.
Itt némi hûsölés a köveken és ásványvíz-ivás, majd indultunk is tovább a hangulatos tó gátja, majd keskeny tóparti ösvénye felé. A fel-le kanyargó gyalogútról szép kilátás kínálkozott helyenként a szomszédos állóvízre (ugye ez természetjáró szakfolyóiratban is megállná a helyét?). Nemsokára ráfordultunk a túra fõ attrakciójának számító Disznó-völgyre. Az elején csak a csalános szakaszok okozhattak némi fennakadást, a túra névadó tárgyait is megtekinthettük, aztán megkezdõdött a Geresdi-dombság Salabasina-árkának meghódítása. Errõl még csak annyit mondanék, hogy közben volt egy ellenõrzõpont egy nápolyiszelettel, egyébként röviden címszavakban: fejfa, talpfa, fejfa, fejfa, árok, víz, sár, fejfa, csalán, bögöly, szúnyog, ismeretlen zümmögõ izé, hess innen, mondom anyád körül körözzééé' stb stb stb. Aki kíváncsi, próbálja ki.
Egyszer csak eljött az árok vége, jól jelezve, hol kell kimászni, egy szántóföld szélén haladó szekérút segítségével meg is érkeztünk Kisgeresdre, ahol a harangláb mellett a árnyékban egybõl levetettem magam a fûre, a pontõrtõl jelentõs mennyiségû vizet is kaptunk. Némi heverészés után a zöld jelzésen indultunk tovább, ami egy darabig egy napos-árnyas nyiladékban haladt nyílegyenesen, majd egy völgyben indult lefelé, helyenként kicsit mocorkás szakaszokkal. Kiértünk egy óriási gránitbánya mellett a felhagyott Erdõsmecske vasútállomásához, Bubu még néhány sínszálat is felfedezett, innen 3-4 km emelkedõ aszfalt következett Erdõsmecskéig, napsütéssel és némi lengedezõ szellõvel fûszerezve. A ponton csak fékeztem kicsit egy aláírásért, sokkal jobban érdekelt a hûs kocsma, ahol legurult kétszer fél liter barackfröccs (almalé nem volt sajnos), egy kávé és egy jégkrém, mindjárt jobban éreztem magam.
Kifelé a faluból a temetõn keresztül, a vízcsapnál végre lehetett kicsit mosdani és sapkát vizezni, aztán a gerincen irány a kék jelzés, közben szép kilátás a Zengõ felé. A DDK-n túrázni egy darabig igazi jutalomjáték, kellemes, egyenletes talajú, enyhén lejtõ, árnyas erdei széles út, hmmm. Sajnos nem tartott túl sokáig, jobb kanyar után egy napos, rögös távvezeték-nyiladékra fordultunk, ami elvezetett minket az utolsó pontra, Apátvarasd-telepre, újra vizet kaptunk, és citromos nápolyit, Némi csevegés után távoztunk, hogy a kéken, majd a meredeken egy mély szurdokvölgy peremén lefelé haladó kék négyzeten leérjünk Mecseknádasdra, innen már csak egy rövid emelkedõ várt ránk a várban léõv célig. Kitûzõ, oklevél után bográcsos paprikás krumlit kaptunk uzsonnára.
Nagyon remek, számomra teljesen egzotikus, családias (44 résztvevõ) túra volt, szép látnivalókkal, mindenképp ajánlott! |
