Kõrõl-kõre a Pilisben 30 ( A Prédikálószék nem viccel...)
Az ugyanerre a napra szervezett Börzsönyi kék tt. okafogyottá vált szállítóeszköz híján, de második tervként még ott volt ez a túra. Utólag azt gondolom,nagyon jól döntöttem, hogy nem más programot választottam erre a szombatra.
Pilisszentkereszt egyik sajátossága, fekvése okán, hogy fõleg Pomáz irányából lehet megközelíteni tömegközlekedéssel, Esztergom felõl csupán a 30-as távban gondolkodhattam, ez fért bele a kiírt rajtidõbe. Míg Dobogókõn várakoztunk a Szentkereszt felé tartó járatra, az elsõ 50-es, 30-as "fecskék" már igen jó iramban értek fel a hegytetõre, köztük rengeteg ismerõs.
Nagy nehezen beérkezés, majd fél nyolcas rajt.Elõtte Imre felajánlja, ha elvisszük a fekete kismacskát, nincs nevezési díj:-) Macska maradt, mi indultunk. Combos, nem rövid út Dobogókõig. Az összint kb. negyede le is tudva, gyors pecsételés. Fiatal, nagyon csinos lány jön velünk, irány a sziklák felé. Évszám felír, majd irány vissza az emelkedõn. Kicsit csodálkoztam, hogy Õ nem írt fel semmit sem, majd kiderült, hogy a pecsét is elmaradt. Mi tovább, Õ vissza a Túristaházhoz. Nagyon remélem, hogy sikerült teljesítened a távot, sajnálom, hogy nem futottunk össze a késõbbiekben.
A szint, és a megtett kilométerek lassan gyûltek, elértük a piros háromszöget, és elkezdtük az egészen finom emelkedést, a tt. egyik csúcspontjának számító Prédikálószék felé. Elõttem haladók szavaiból kiderült, hogy sokkal rosszabbra számítottak, én meg nem akartam elrontani az örömüket azzal, hogy az ereszkedést, valószínûleg egy életre meg fogják jegyezni:-)
A Duna-kör emlékköve mellett simán elmentünk, még jó, hogy valaki megnézte az itineren levõ kódos, pecsételõs oldalt. Évszám felírása, majd a megunhatatlan panoráma.... Túratársammal összekaptuk magunkat, és jöjjön, aminek jönnie kell...
Minden volt. Kidugott nyelvvel való koncentrálás, hatalmas esések, négykézláb, tanácstalanul nézelõdõ túrázók, segélykérõ tekintetek.... Legutóbb sárban jöttünk erre, az is brutál volt. Most kõkeményre száradt talajon, por, apró murva.. Itt hiába a megfelelõ erõnlét, a jó talaj, megfelelõ idõjárási viszonyok. Egyformán küzdelmes ez mindenkinek mindenkor, de le kell menni valahogy.
Túratársammal leküzdöttük magunkat, és irány a zöld. Sok túrán jártam erre, de a Rám-szakadék mindig elvarázsolja az embert. De persze némileg bosszantja is, mert itt bizony figyelembe kell venni a hétvégi túristák tömegét is, ez bizony nem kevés idõveszteséget okozhat. Idén is sor állt a létrák elõtt, szelfizgetés (azonnal nyomom a fészre kísérõszöveggel), csoportképek. Udvarias kérés, majd elengedtek. Nem volt mese, szinte felrohantunk a pihenõig. Tovább. Szalagozás, Árpád-vár. Kód. No, ez valami újdonság, még sosem hallottam róla. Szembõl érkezõ túratárs arckifejezését látva, nem lesz egyszerû darab. Nem is lett az:-) Felfelé még elszenved az ember, de lefelé minden lépést kétszer át kellett gondolni, adott a fájó bokámnak rendesen.. Kiléptünk, de rájövök, hogy minden flaskám üres. A forrásnál folyadékpótlás, szusszanás. Idõközben újabb ismeretség egy túrázó hölggyel. Olyan jól sikerült a találkozás, hogy a nagy beszélgetésben el is tévedtünk, de korrigáltunk:-)
Mária-padnál ismét nagy beszélgetésben voltunk, simán mentünk a .. rossz irányba:-) Kb. 2 km-t rádobtunk, de szerintem sem Õ (Enikõ) nem bánta, de én sem. A kolostorromoknál Miki is elõkerült, innen már együtt kocogtunk be.
Közel 1500 m szint nem tûnik soknak 30 km-en (papíron), de a valóságban ez bizony nem kevés. Sok helyen durva, agresszív emelkedõkkel, majd kemény szintleadásokkal. Bár az 50-re szerettem volna eljutni, de mire végeztünk a "rövidtávval", beláttam, hogy ez ma bõven elég volt. Jól kiválasztott útvonal, egyértelmûen teljesítményorientált túra, ezen a szombaton nem ártott ha volt erõnlét. Mi kihasználtuk a szintidõt, nem is rohantunk, így azért volt idõnk imitt-amott megállni, nézelõdni.
Köszönet a rendezésért, gratulálok mindkét táv teljesítõinek.
|
