Bükki Kilátások 42
Reggel az 5:05-ös Egri gyorson ültem, mikor megláttam bubut és anyukáját, és gondoltam társaságban gyorsan repül az idõ. Jól döntöttem, mert hamar elment az idõ, és nemsokára már a BZ-n ültünk, ahol már ismerõs arcokkal találkoztunk, gethe, és a 3 futócsaj (Anna, Emõke, és Szilvi, aki ma gyalogolt) képében. Már kezdtem bezsongani, és vártam hogy már a Szalajka-völgyi megálló következzen. Útközben gyönyörû helyeket figyelhetett meg a gyönyörködõ turista, pl a Szarvaskõi Vár volt az egyik a sok szép látvány közül. Na hamarosan begördültünk a Szalajka völgyhöz, és 8:51-kor elindultam a részletes itinerrel a kezemben. Csak egy baj történt, ott hagytam a nevezésnél véletlenül a padon a telefonomat. Na nyomás vissza a rajtba.. Szerencsére meglett, és kértem egy új rajtidõt, szóval a végleges rajtidõm 9:00 lett.
A futanet team-mel indultam el, és kis bemelegítés után elszakadoztam a bandától, és mikor késõbb hátranéztem már csak JB, és sanyijani tartották a frontot. Ezután leszakadoztak õk is, majd egyszercsak egy biciklisruhában (?) futó illetõ tûnt föl mögöttem, és szó szerint falta a szinteket, simán felfutott már az elején a hegyeken. Irigykedve néztem utána, sztem ez a fiú ott lehetett az elsõ 3-ban tutira. Majd azért JB-ék is feltûntek mögöttem hamar, de megnyomtam a szinteket eléggé, és megint eltûntek mögöttem. A Kelemen-székén önbélyegzés volt, már 4 kilcsire 353 m volt bennünk, és ez csak tovább fokozódott. Egy kis lejtõ, futás tovább. Nem sokáig, mert a hármas jelzés (KPS) csúnyán, és sunyin emelkedett fölfele, itt is elhagyott egy futócsóka, megfutotta az összes emelkedõt a 2. pontig, õ is durván nyomta.) Majd kb. a szint felénél én is utólértem Annát, akivel kicsit beszélgettünk, majd tovafutottam a maradék kis emelkedõn. 2. pont Õr-kõ, ismét önbélyegzés, a kilátás gyönyörû!! Szép, tiszta idõ volt még ekkor. Majd futás tovább jó sokáig az OKT-n, ahol találkoztam az ismerõsök közül Vlaszij, c20xe, és lutak topiktársakkal. Szemügyre vették az új Saucony felszerelésemet, ami nekem s szuperül funkcionált az egész út során, majd jókívánságok, egy fotó, és süvítettem tovább a sziklákkal és kövekkel tarkított nehezen járható úton. A Tar-kõre felfele megfutottam az összes szintet amit lehetett, majd a csúcson gyors pihi, feltankolás üdítõvel, bélyegzés, és futás tovább. Rossz, sziklás rész jött ezután, vártam már a mûutat, ahol jobban lehet futni. Hamarosan el is jött. Egy elágazásnál turisták tanakodtak hogy ott kell-e balra menni, de én futottam tovább, mivel a leírás egy erdészeti háznál írta hogy balra kell menni. Hamarosan meglett a ház, és a balra tartó mûút, ami kivitt a Nagy-mezõre. Láttam pár kispistázó futót elõttem, akik nem a Z-n jöttek visszafele, hanem átvágtak a réten. Persze azért voltak tisztességesebb futók, illetve gyalogosok, akiket ismertem is, és a helyes úton jöttek vissza. A Nagy mezei síháznál találkoztam zsotyek, sétálós, és OT Kata, és gudluking társakkal, akiknek ismét szemet szúrt a futócuccom. Hát igen, nagykabát és túrabakancs után megértem õket hogy csodálkoztak :)) Megittam 2 pohár teát, ami nagyon fincsi volt, majd megjöttek JB-ék, és Anna. Én már indultam is tovább. A táblánál balra fordultam, és elhagytam a Nagy-mezõt, innen sokáig Z- volt a helyes út. Majd a mûútra kiérve pár percet teketóriáztam, hogy mégis merre kell menni, mert nem volt jel sehol, majd kicsit értelmeztem a leírást, és tovább futottam a mûúton, szerencsére a jel is meglett.
A Keskeny-Bükki pont elõtt ért utól JB és sanyijani, akik úgy látszik pár fokozattal nagyobb lendületben voltak már, és a pont után a K-en lefele az erdészeti mûúton piszkosul nyomták neki. Távolból figyeltem õket, majd feltûnt egy narancssárga mezben futó illetõ is, akit utólérve SK-t véltem felfedezni. Pár szó, és én is repesztettem tovább a mûúton. Érdekes, a K- két irányban is elvált a Pazsagi erdészház elõtt, én maradtam a mûúton, SK letért róla, mindkettõ helyes út, de végülis övé lett a rövidebb, mert utólért :) Kicsit szöszöltem a térképemmel a ponton, SK gyorsan el is futott, de a következõ emelkedõn utólértem, aztán el is futottam mellette. Még utólért a kövi pontnál, ahol frissítettem, aztán végleges búcsút vettünk. A Hór völgyben futottam tovább, majd a kék romnál fölfele láttam mögöttem kicsit távolabb 3 futót, akikbõl az egyik Anna volt. Több sem kellett elkezdtem nyomni fölfele, majd amikor a rom hirtelen balra váltott, és megláttam mi vár rám, elment a maradék kis önbizalmam is. Ez egy kínzó szakasz volt nagyon, meg kellett szenvednem minden egyes lépésért. Az egyik futó zergeléptekkel lépett el mellettem, de a másik is igen közel loholt utánam, de szerencsére a célig nem ért utól végülis:) Ódorvárra felérve szentségeltem kicsit magamban, majd a gyönyörû kilátás kárpótolt a sok szintért. Itt ismét önpecsételés, majd tovább a P-rom jelzésen egy kis ösvényen, amit majdnem elnéztem, és maradtam a szekérúton. Szerencsére épp idõben néztem meg a leírást, és így gyorsan korrigáltam, majd innen jól futható szakasz a Völgyfõ házig, ahol frissítõk vártak rám, méghozzá a lehetõ legjobbak (banán, csoki, ropi, nápolyi). Épp indult 2 futó tovább, pont nem láttam kik voltak. A szolgáltatás isteni volt, megjött a kedvem, de gyorsan el is ment, mikor megláttam az elõttem álló 6 km talaját. Itt már zuhogott az esõ, és nagyon xar volt a talaj, de mondhatnám hogy nekem innentõl a célig eléggé monoton volt ez a rész, a Tortúrán sem zártam a szívembe. Pár keményebb emelkedõn gyalogoltam, de igyekeztem itt már nem elrontani az idõmet. Megváltás volt, mikor nagysokára feltûnt a cél, a Várkúti th, és ázottan, de büszkén beestem a célba, ahol már a futók kisebb része bent volt, pl. larzen is, aki nem sokkal elõttem ért be.
ismét sikerült egy kemény túrán jó idõt futnom, és boldog vagyok hogy sikerült teljesítenem!
Hazafele SK sofõr, VadMalac, Tibet, és egy Read-only társsal utaztam haza, utólag is kösz a fuvart!
42,8 km 1700 m szinttel-----> 5 óra 36 perc alatt lett meg :-)
|
