( Nézzük a sár jó oldalát. Olyan nincs. )
A tervben szerepelt ez a tt. , igaz, a Görgey után még úgy gondoltam, nem lép be a képbe harmadik kihívásként a sár. A hét közepétõl kezdve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez most egy kissé harcosabb történet lesz, bár az útvonalnak csak egy részén okozott némi gondot.
Erõsen meglepõdtem, hogy milyen hosszú sor kígyózott a Vasútállomás elõtt, de hát én is ezért vagyok itt, tehát hamar be is fejeztem a nagy rácsodálkozást. Sorbanállás közben szemrevételezem a legkülönbözõbb lábbeli-ruházat kombinációkat. Sokan a túra/futócipõ , míg velem együtt jópáran a nehezebb, de saras sétához szerintem elõnyösebb bakancs mellett döntöttek. A terepfutó meg egy más kategória :-)
Imre nem húzta az idõt, hamar letudtuk a hivatalos részt, ¼ 8-kor indulás. Hamar a kápolna, majd a piros. Emelkedõs, részemrõl sokat járt út. Nem is okoz csalódást, és hamar szétszakad az addig elõttem járó mezõny. Páran most kapják elõ a kamáslit, és isznak egyet a nem túl bíztató emelkedõ elõtt. Pedig mi lesz még… Caplatunk, kollegának füttyjelzés, aki némileg benézte a jelzést. Mosolyogva ér utol, késõbb egy szakaszon együtt megyünk. Elõttünk haladók megjegyzik, hogy tavaly Vaskapunál kismalacok is voltak. Ez így van, csak sajna megnõhettek már, esetleg valamelyik padláson felfüstölve, lógva múlatják, az örökké pergõ Idõt. Mária szobor, évszám felírása. Panoráma megtekintése , tûz tovább. Tatabányai, összeszokott csapattal megyek tovább. Jó fejek, jó a hangulat. Sörök ugranak lefelé, de jól bírják. Diós-völgy felé, a tisztást sokan átvágják, mi azért maradunk a sárgán. Elõttünk halad Ottorino, sok beszámolóját olvastam már. Mint kiderül, a csapat tagja, vele kibõvülve fokozódik a hangulat, múlnak a méterek. Létramászás, itt megtudom egy túratárstól, hogy nem mindig a legjobb ötlet levenni egy vizslát a létráról, mert esetleg az elengedi magát vizeletileg.
Ep. Na, vajon milyen jellegû a forrás? Variációk tömkelege hangzik el. Némi frissítés, majd sárdagasztás. Lassacskán kezdõdik a patakjárás, és ne tagadjuk, ez nem egy klasszikus erdei sétafika. Szabadon választott módszerekkel operálnak a kollegák, kisebb-nagyobb sikerrel……. A móka egy idõ után befejezõdik, szerintem kevesen bánják.. Mûút, és nagy levegõ. Utólag azt írnám, hogy kissé kellemetlen volt az emelkedõ a Sasfészekig. Akkor, és ott, meglehetõsen az volt,sõt, ennyit még életemben nem csúszkáltam…….. Ha viszont itt lefelé kellett volna jönni, valószínûleg olyan lett volna, mint egy 1973-as csehszlovák horror film... Sohanemlátott …De persze minden emelkedõ kisimul egyszer, majd némi lazítás. Pecsét, és irány a kezdõdõ erdei hóesés. A viharos szél egyik nagy elõnye, hogy a kilátás pazar volt a Fekete-kõnél, igaz, az itinert alig tudtam megmenteni. Némi kevergés után a helyes úton tovább. Fiatal, kezdõ túrázóval mentünk tovább, majd vele is fejeztem be a hátralevõ pár km-t. Még kódozunk egyet, beszélgetés, átlag számolás, hogy beér-e a 45-ös szintidején belül. Megnyugtatom, már nem olyan vészes, ami hátra vanJ. Végre a falu, ismerõs kocsma a Forrástúráról, majd a 25-ös cél. Sok-sok ismerõs már beért, 200-as kupon is van, hát ne melegítsük, bármire beváltható. A pohár sör pont annyi volt, nem hagytam megmelegedni. Fiatal kollega indul tovább, mi pedig a buszhoz cihelõdünk.
Jó hangulatú, bár nem könnyû túra, amit fokozott mínuszok hiánya. Itiner rendben volt, talán egy helyen kellett elõvenni a térképet, de megoldódott.
Sattel
|
