Pilis Szent Keresztje
GPS-el mért távolság: 21,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 665 m.
Már egy évvel korábban is gondoltam, jó lenne ezen a teljesítménytúrán átgyalogolni az újévbe. A Pilis azonban túl távol van Pápától, illetve Veszprémtõl, és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy be tudnék érni idõben szolgálatba (Az ez évi túra bizonyította, hogy nem.). Rosszul emlékeztem a rajtidõre, így túl korán érkeztem Pilisszántóra. Jó sokat kellett várnom. Egyre gyülekeztek a túra résztvevõi. Voltunk vagy ötvenen, mire megérkezett a túra szervezõje. Végre beneveztem, s nekivághattam a távnak. Jó hideg volt, a kocsi hõmérõje -8 Cº-ot mutatott nevezés elõtt, de legalább nem fújt a szél és a hold is világított.
Egy jó kis kaptatóval kezdtük, föl a Pilis keresztjéig és a hozzá tartozó kápolnához. Nem bántam. A hidegben kifejezetten jól esett. A keresztnél visszafordulás. Lefelé menet jobban láttuk a környékbeli tûzijátékokat. Hol itt, hol ott lõtték föl. A falu szélén északi irányba fordultunk, s megkezdtük a következõ emelkedõt. A hó nem túl mély, kissé összetaposott, de csak annyira, hogy szinte egyáltalán nem nehezítette a járást. Egész jól tapadt és ropogott a talpunk alatt. Az emelkedõ tetejérõl ráláttunk Pilisszentkeresztre, ahová a zöld jelzésen ereszkedtünk le. Közben látszott (bár közel sem volt olyan látványos, mint az õszi Tanúhegyeknél a Gulács), milyen sokan jönnek még mögöttünk.
Pilisszentkeresztrõl, a többieket követve értem el a szurdok bejáratát. Ez a szakasz kissé meglepett. Szerencsére még tapadt a hó. Jeges hóban bajban lettem volna. Hamar kiderült, az elsõ hidat ki kellett volna hagyni, s maradni a jobb parton. amikor elfogyott az ösvény, jégen kellett visszaveszkõdnünk a jobboldalra. Elég rinyás átkelés volt. Csúszott is, de a nagyobb gond a jég recsegése-ropogása volt. Szépen egyesével óvakodtunk át rajta. Két embert tuti nem bírt volna meg. Jó lassú volt ez az ösvény. Keskeny, kanyargós és helyenként elég meredeken lejtett. Az egyik híd után egy túratárs le is zúgott a patakig. Végre kiértünk. Viszonylag könnyû terepen talpaltunk Csobánka felé. A hónak és a holdvilágnak köszönhetõen, akár lámpa nélkül is lehetett menni, csak a jelzéseket nem lehet látni. Mielõtt letértünk volna a csobánkai irányról, megszólalt a telefonom ébresztõórája, két perc múlva éjfél. Nemsokára megálltunk, elõbányásztam a hátizsákból egy kis alkoholmentes pezsgõt, s azzal köszöntöttem az újévet, nézve a sok-sok csobánkai tûzijátékot.
A Szent-kútnál fölírtam, hány tábla látható a kápolna falán. Visszaraktam a hátizsákba a kiürült PET-palackot. Az egyik közelben tébláboló dán dog kb. fél másodperc alatt kibökte a szendvicset a hátizsákban. Megettem egy csokit, s gyerünk tovább. A túra legnagyobb, helyenként elég meredek kaptatója vette kezdetét, a Hosszú-hegy gerincére. Egy helyen, a nagy térképnézegetés közben túl is mentem egy elágazáson. Szerencsére rám szóltak, s visszafordultam. Akkor sem lett volna gond, ha a murvás úton maradok, mert még kétszer kereszteztük, s másodszor rá is tértünk arra. A Hosszú-hegyrõl szép volt a kilátás, s a lényeg, a kilátó pont után már nem igazán volt emelkedõ. Elég sok nyomát láttuk az ónos esõnek.
Hamarosan megérkeztük a Szántói-nyereghez, ahol a szervezõtõl átvehettük a kitûzõt és az oklevelet. A kapott tábla csokit zsebre vágtam, ittam egy kis teát, s az aszfalton, éjjeli két órakor begyalogoltam a célba. Átöltöztem, ittam egy erõs kávét, s hazafelé vettem az irányt. Jól számítottam, amikor betettem a kocsiba egy hálózsákot. Gyõr elõtt meg kellett állnom, aludni egy órát.
A hideg idõ ellenére is kellemes túra. Nem túl látványos, bár most a hó és a holdfény sokat javított ezen. Inkább az éjszakai túrák sajátos hangulata számít. Ezt pedig az óévbõl, az újévbe történõ át gyaloglás teszi különlegessé.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1000 Ft-ért szürkeárnyalatos, Cartographia-s térképet, vázlatos itinerrel, ami csak a követendõ jelzéseket, a távolság és szintadatokat tartalmazza (a turistautak.hu honlap beépített szoftvere pár kattintással el tudja készíteni), oklevelet és kitûzõt kaptunk. A Szántói nyeregben tea és csoki volt az ellátmány. |
