Túrabeszámolók


Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi Templomok

kekdroidTúra éve: 20142014.12.17 21:21:50

Tanúhegyek másnap - Régi templomok nyomában 30, v4.0


A csoffadt reggel jól illeszkedik arra az egyenesre, amely a hétvégi idõjárás romlását írhatná le a nem valami jótól az egészen kellemetlen felé (és akkor a jégtöréssel kopogtató decemberrõl még nem is szóltam). A badacsonytomaji kávézást nagyvázsonyi kávézás követi, utóbbi közben igyekszünk tehetségünkhöz mérten gyorsan elrajtoltatni mindenkit. A többes szám alatt az elõnevezõ táblát kezelõ Kerek repkényt, a pénzt szedõ EduShow-t, a nyugtát adó Hevér Évát, az események zajlását követõ Budai-H.G-t és engem kell érteni. Közben Gethe ellátmányt szerez, Lestat az utolsó szakasz szalagozását javítja fel. A pocsék idõjárási kilátások ellenére is szép számmal érkeznek túrázni vágyó emberek, köszönöm a részvételt ezúton is! Tíz óra húsz perckor Repkénnyel átadjuk a stafétát Bubuéknak, megint megkávézunk, és laza fél órás késéssel elindulunk, lebontani a harmincas távot jelölõ szalagmennyiséget.


Nagyvázsonyban rögtön egy névadó régi templommal indítunk, aztán kisétálunk a településrõl egy keskeny aszfaltúton, amelyen keskenysége ellenére bátran gyorsulnak a hely- és környékbéli gépjármûvezetõk. Majdnem elfelejtem ideírni, hogy átsétálunk egy magasfeszültségû távvezeték alatt, majd megérkezünk az egyébként nem túl távoli Vöröstóra. Vöröstón régi templom, régi kápolna és régi házak találhatók, utóbbiakon német nyelvû feliratok. Mozgás, az nincs, így legalább nem néznek hülyének, ahogy végigbaktatunk a falun és módszeresen leszedjük azokat a nejlondarabokat, amiket tegnap mások módszeresen felkötöztek helyekre. A falu után kálváriára kapaszkodunk fel, a domb tetején nagyocska, neoklasszicista kápolna sejlik felénk. Mellette papírlapot lóbál a szél, a mai elsõ ellenõrzõpontot hirdeti. Igazolunk, leszedjük a lapot, zsírkrétát. Távozunk, mögöttünk a kápolna belevész a ködbe. Síkabb részen vágunk keresztül, kóróról szedjük le a szalagokat. Az erdõt száz méterre meg kell közelítenünk, hogy egyáltalán észrevegyük. Stirlitz itt már sejtette, hogy ma nem sokat fog látni a tájból.


Sáros csapáson, régi jelzések között érünk fel a Hideg-hegy alá. Kényelmes, hangulatos szakasz áll elõttünk, foltokban fenyõfák, borókák váltakoznak a tölgyessel. A széles, jármûvek által is használt út helyett gyalogösvényt követünk, egy tisztásnál õszapóraj rebben fel jöttünkre. Irányított, szárnyas gombócok, akkor jönnek a mediterrán Magyarországra, amikor északon kezd hûvös lenni. A kanyargás végén meglepetésszerû mobil vécé fogad, amelynél jobbra fordulva megérkezünk a Zádorvárba. Eltávolítjuk a túra kellékeit, Repkény elnosztalgiázik arról, amikor fel szabadott menni a toronyba és volt is miért felmenni a toronyba. Most nincs okunk rá, hogy felmenjünk, és egyébként nem is szabadna így tennünk. Elõször járok itt, meglep, mennyire nagy és várszerû hely ez. Tetszik. Letrappolunk a Zádor-kúthoz, rozsdás tábla tájékoztat, hogy forrás védterületen járunk. Lakat típusát kell felírni, erre használható zsírkréta és a lakat között spárgával létesítettek oldható kapcsolatot. Oldjuk, és megyünk tovább. Keresztezzük a helyi érdekû kék jelzést, valakik valahonnan valamiért személyautókkal jönnek fel, útirányuk alapján a várat veszik célba. Jóféle dózerúton sétálunk le Barnagra, a falu néhány házzal veri Vöröstót méretben. Rendezett hely, és itt is van régi templom. Érdekességnek jegyzem fel, hogy építésekor talán helyhiány, talán valami más miatt, de szinte közvetlenül a templom elé is építettek házat. Szokatlan.


Elhagyatott, düledezõ épület és nem sokkal jobban kinézõ gépállomás között ballagunk tovább, elõttünk különleges kálvária: ez a legrégebbi ilyen Veszprém megyében, a stációk pedig nem Jézus útját ábrázolják a Golgota felé, hanem Szûz Mária hét fájdalmát. Nem magamtól vagyok okos, véletlen sikerült lefotózni a tájékoztató táblát úgy, hogy a szöveg olvasható legyen rajta. Temetõ mellett megyünk fel a felsõ kápolnához, a sírkövek némelyikén ezernyolcszázzal kezdõdnek az évszámok. A kápolnánál az ellenõrzõponthoz rendelt utasítás szerint kibogarásszuk a gót betûs feliratot. Sajnos (szerencsére) nem az a feladat, hogy le is másoljuk, zsírkrétával érdekes lenne. Magunkhoz ragadjuk a zsírkrétát és a papírt, nem hagyunk nyomokat.


A barnagi kálvária után egy ideig megint látnivaló nélkül maradunk. Elég sokat megyünk egyenesen, keresztezzük a hetvenhetes fõutat, végül egykori katonai területre érkezünk, az épületromok és az egyik sziklán megmaradt cirill betûs firkálás legalábbis erre utal. Közben néhány pocsolyát kell kikerülni, némelyik elég mély ahhoz, hogy pont bokáig süppedjek egy csalókán stabilnak tûnõ növénycsomóra lépve. Battyogunk tovább, jobbra széles, mesterségesnek tûnõ árok húzódik, majd magasles és egykori istálló jelenik meg az út mentén. Az ajkai sokadrendû országútnál végre elérjük gudluking frissítõpontját, alig húsz perc csúszással. Nem ma van a hosszú megállások napja: gyorsan feltankolunk frissítésbõl és elbúcsúzunk, gudluking is átfázott a pontõrködésben, nekünk is illene kevesebbet késni, mint amennyit késünk.


Szántáson vágunk keresztül, bevesszük magunkat a susnyásba, amely egy lakóépület romját, valamint a Csepelyi pusztatemplom maradványait rejti. Emellett találkozunk a 15-ös távot seprõ Vándor Csillaggal és Heyjoe-val, aki annyi baj legyen is. A rom kompakt, szögletes alaprajzú templomra utal, a falon ázott, de még éppen olvasható ismertetõ mesél az egykori Csepely falu történetérõl. Elhagyjuk a környéket, sûrûsödõ ködszitálásban, vöröses talajú szántó szélén kirándulunk tovább. A környékre egész biztosan jó kilátás nyílik innen. Máskor. Nagyvázsonyig egy derékszögû kanyarban merülnek ki az útvonal nyújtotta izgalmak. A település szélén megszemléljük a Szent István templomot, ez nem rom, de a falon látható ázás- és penészfoltok sokat rontanak az összképen. Az alacsony bejárat felett kõszobrok õrködnek, az ajtó mellett rozsdás házszámtábla, ezt kell leolvasni, ellenõrzésként.


Felsétálunk a vár alatti pihenõhelyre, itt Gethe és Lestat õrzik a pontot, ellátnak a megmaradt péksüteménnyel, aztán zárják a pontjukat, mi pedig megyünk tovább, péksüteményt fogyasztva. A Kinizsi várat megkerüljük, visszaadjuk a pénztárosnak a bélyegzõt, és elbattyogunk a szürkülõ ég alatt. A vár meglátogatására ezúttal nem kerül sor, annyira nem is bánom, csak összesaraznám az összes meglátogatható helyszínt. Írott-kõ felé követjük a Kéktúrát, kitérõkkel: az elsõ ilyen a Szent Mihály-kolostorrom, masszív kútnál kanyarodunk el hozzá. Megtekintjük a romot és elsietünk. Lejtõn csúszkálva érkezünk a Vázsonyi-patak mellé, majd a kanyargó vizet követve érjük el a Szent Ilona-templom romját. Újabb ellenõrzõpont. Még odébb át is kell kelni az imént említett patakon, az erre általában szolgáló átjáró köré nagy ívû kanyart szalagoztak tegnap. Leszedjük mind egy szálig, átlábalunk az érnyi vízen, felsétálunk a Tálodi kolostorromhoz. Teázunk, majd elindulunk, visszakanyarodunk Nagyvázsony felé. Menet közben orvul besötétedett, ez azt jelenti, hogy a napközbeni szürke homály helyett fekete homály vesz körül. Szerencsére nincs köd, csak esõ, ami kellemetlen, de nehezebb benne eltévedni.


Régi zöld jelzés nyomában vergõdünk keresztül mindenféle elvadult szántók, rétek mentén, majd a szalagozás határozott kanyarral felvisz a Szent Jakab-templomromhoz. Ez a rom egy temetõben található, a falmaradványt futónövény nõtte be. Fotó készül a tájékoztató tábláról, ezen a vaku csillanása miatt most csak a mókás angolságú feliratot tudom nagyjából elolvasni, a magyar szövegen a fény csillog, a német szöveg pedig bemozdult. A lényeg az, hogy a román stílusú templom a 12-13. században épülhetett. Távozóban közepes mértékû eltévedést hajtunk végre, elkalandozó figyelmünk elkalandoztat a követendõ útról. Utána már csak be kell sétálnunk Nagyvázsonyra, elsomolygunk azon, hogy az Óvoda utca az Iskola utcában folytatódik, arra gondolok, hogy ez a motívum jó eséllyel jelenik meg tanévnyitó beszédekben, körülbelül öt-hét évente. A cél elõtt kollektív fényképezkedést tartunk, a célon belül megtekintjük az egyebek között a cél bezárásával foglalkozó rendezõséget. Búcsú, utazás, összefoglalás. Ezúton is köszönöm minden résztvevõnek, hogy a barátságtalan idõjárásban is velünk túráztak, és köszönöm útitársaimnak a társaságot!


-Kékdroid-


Képek, szürkék