Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

Anita&GáborTúra éve: 20142014.12.05 00:50:48

Tanúhegyek nyomában 40


Kissé kapkodva és a tervezetthez képest késõn indultam el hajnalban a 2 órás autóútra a Badacsonyig. A következményeket a túra során azután végig viseltem, ugyanis a bakancsot elfelejtettem eltenni. Egy terepezésre és hegymászásra teljesen alkalmatlan sportcipõben ért a rajt fél 8-kor. Azzal nyugtattam magam, hogy a futóké sem lehet sokkal különb. Hát de.

Az viszont biztos, hogy legközelebb is ekkorra teszem a startot. Nyugodtan, sorban állás nélkül tehettem eleget az adminisztrációs kötelezettségeknek.

 Azt elõre elhatároztam, hogy nem fogok nekiugrani a hegyeknek, kényelmes tempóban baktattam felfelé a Badacsony oldalában. Eszembe jutott, hogy tavaly milyen szép volt a napfelkelte, amikor egy ponton hátrafordultam a kilátás kedvéért. Azt biztos, hogy a mai idõjárás sokat bízott az emlékekre és a fantáziára, a síkon 2-300m a hegyeken kb. 30m lehetett a látótávolság. A Kõkapunál egy darabon egy aranyos kíváncsi kutya szegõdött mellém a kapaszkodásban, a mögöttem igyekvõ túrázók kísérõje. A kilátónál visszafogott zsúfoltság, beszélgetõ, szerelést igazító túrázók.

A Hertelendy emléknél megmutattam valakinek hova ragassza a feltételes pont matricáját, aztán irány tovább, helyet kell adni az érkezõknek, kilátás pedig ma úgysem marasztal. Csúszós köveken és sáros avaron óvatoskodtam a következõ pontig, ahova szintén többekkel érkeztem. Egy futó megkért, hogy a matricát a sajátom helyett, inkább az õ igazolólapjára ragasszam fel. Megtettem, miközben pár sietõs szóban magyarázta, hogy nem vesztek ezzel idõt, mert ez nem egy verseny, majd elrohant... A Bujdosók lépcsõjét is a szokásosnál lassabban sikerült letudnom, sem a cipõm, sem a térdem nem enged ma komolyabb mutatványokat. Badacsonytördemic felé ereszkedve majd egész Szigligetig többen is elsiettek mellettem, de én továbbra is csak a magam tempóját voltam hajlandó tartani. A várat könnyen és gyorsan abszolváltam – olyannyira, hogy odalent meg is kérdezték, voltam-e már fent.

A Szent György hegyig eseménytelen aszfaltkoptatás, a sportcipõ végre elemében. Horváth pince feltételes pont. Matricáért állok csak meg. Talán egyszer szétnézek. Majd újabb feltételes pont és máris elõttem a kaptató, melyet tavaly nem sikerült egy iramban megtennem, most igen. Odafent harapni lehet a ködöt, nem irigylem a pontõrt. A hegy túloldaláig csúszkálós gyors menet, de a bazaltorgonák között feltorlódtunk páran, minden lépést megfontolva araszoltunk le. A frissítõponton az eddigiekhez képest tumultus fogad, egy bögre tea és egy zsíros kenyér kerül elfogyasztásra. Leülni reménytelen, úgyhogy pár perc pihenésnek nevezett téblábolás után megindulok lefelé. Még az aszfalton járok, amikor már az Eger-víz utáni dagonya jár az eszemben. Ez minden évben sokat kivesz belõlem. A kis 100m-es kitérõnek örültem, hosszabb is lehetett volna, és mire már azt képzeltem, hogy soha nem tûnik fel a focipálya, végül csak beértünk Gyulakeszire. A Csobáncot egyenletesen komótos, mondhatnám lassú tempóban sikerült megmászni. Tetszett a kanyarba kitett cetli, mely a szép kilátást ígért a következõ kanyarban. A többi hegyre is kellenek ilyen tréfás feliratok, melyek pár percre feledtetik a fáradságot, amíg az ember elmosolyog magában. Odafent jókedvû pontõr osztotta a matricákat és az aszalt barackot. Fázós futók jegyezték meg, hogy õk az elõbbit szeretnék gyorsan megkapni.  

A szalagokat követve eljutottam a térdgyilkos lejtõre, majd szõlõk között Káptalantótiba vezetõ útra. Ezen a részen egy kicsit elfogyott a lendületem és az erõm, úgyhogy megváltásként fogadtam Káptalantóti után a földúton egy ház elõtt álló padot, ahol pár percre megpihentem. Ezzel egyedül is maradtam, a Tóti hegyig nem találkoztam senkivel. A sáros kaptató alaposan megizzasztott, de az igazi kihívás itt (is) az ereszkedés. A Gulácsot már szürkületben kezdtem meg. Ezt a véget nem érõ vasúti töltést egyébként sem kedvelem, minden évben meggyötör. Az utolsó 10m-t fel már majdnem tapogattam, lefelé pedig egyértelmûen elemlámpát kellett gyújtanom, és mindjárt el is csúsztam. A szakadékba zuhanást megúsztam, de nem esett jól. A célig jelentõsebb nem történt, fájó lábbal, de a megszokottnál jobb állapotban értem be.


A szervezés most is remek volt, és kilátás ide vagy oda, remek egy túra ez.  Ami a cipõt illeti, a szórakozottságomat a körmeim bánták. Ettõl függetlenül szeretnék indulni jövõre is.