Szent Márton IVV 20 TT (Endomondo programmal 18,13 km-t és 343 m szintkülönbséget mértem). Útvonal-rögzítésem itt található.
Bevallom becsülettel, hogy vész-tartalékként "ugrott be" ez a túra: munkahelyi okokból le kellett maradnom a tervezett/szervezett Lõvérek 40 TT-ról. Megszokott csapatunk tagjai persze oda mentek, így ma egyedül túráztam.
Oladi lévén, kb. tíz perces gyaloglással a rajt-cél helyszínén, a Herman Ottó Középiskolában voltam. Meglepetésemre a kezdõ idõpontban, nyolckor már tekintélyes tömeg fogadott: sok kisiskolás és sok szépkorú túratárs. Persze, a távok is indokolták ezt: 5, 10 és 20 km közül választhattunk. Én ez utóbbinak rugaszkodtam neki negyed kilenckor.
Kissé borongós idõben, de esõtõl nem tartva indultam el, így a széldzseki a zsákban maradt, és csak egy póló+vékony túrapulóver maradt rajtam. Ezzel végig ki is tartottam - igaz, egyedüliként a mezõnyben: mindenki mást kabátban láttam. Kezdéskor már az itiner böngészgetése is idõbe telt: a TTT oldalán semmilyen részletek nem voltak (útvonal, érintési- és ellenõrzõpontok, térkép, stb.) - így (szombathelyiként is) eléggé át kellett tanulmányozni azt. Telefonomon a LocusPro segítsége is sokszor jól jött...
A túra nagy részét aszfalt vagy betonút jellemezte, esetleg kavicsos szakaszok: örültem, hogy nem túra-, hanem futócipõben jöttem. A Márton Áron, Kárpáti, majd Rigóvölgyi utca után - a Csónakázó-tó és az Emlékmû mögött - a Jégpince út következett. Egy jobbos derékszögû letérés a Síp utcába vitt be - itt volt az elsõ EP (pecsét). A Síp utca végén érkeztünk a GSM-torony és a kilátó közelébe, majd - balra fordulva - a Dr. Pálos és Wimmer utcákon hagytuk el a várost a séi parkerdõ felé.
Itt volt egy kis meglepetés számomra, mert az itiner a zöld sávot említette, a hozzá adott (elég szerény, kicsi, szürkeárnyalatos) térkép viszont egy utcával elõbb irányított déli irányba. Nem is a megtett plusz út zavart, hanem hogy kavarogtam kicsit. Szerencsére egy kert-tulajdonos pár segített, ezúton is köszönöm nekik!
A parkerdei bejáratnál, a büfé egyik asztalánál fogadtak a 2. EP pecsételõi (ellátás itt sem volt, de a büfé mûködött). A K+ jel közvetlenül a város felé vezetõ Jégpince út mellett vitt, majd (egy érdekes vargabetû beiktatásával) visszajutottunk erre a sarokra, azaz a Szombathelyi Parkerdõ bejáratához, ahol parkoló, tûzrakóhelyek és - a már említett - büfé is van. A vargabetû így nézett ki: jobbra le az Erdõ utcán, majd jobbra a Lokomotív (magán)útra, ami kis töréssel a Mókus utcán vitt ki (a harmadik jobbos derékszögû letéréssel) a kék sávra - az meg felvitt az említett kiindulópontra.
Innen következett a legszebb és legbarátságosabb szakasz: a kék sávon az erdõben tehettünk meg több mint négy kilométert. Tekintélyes avarszõnyegen, de még nagyon szép, színes lombú fák között, remek erdei utakon haladtunk a cél felé. Addig még egy kb. kilométeres szakasz következett (persze aszfalttal), és a temetõt és templomot elhagyva hamar az iskolában találtam magam.
A szervezõk szintidõt nem adtak meg sem a TTT-n, sem a helyszínen.Túra elõtt - tekintettel a várható igen szerény szint-emelkedésre - megcéloztam egy három órás (azaz hat km/h átlagú) teljesítést. Az utolsó szakasz bele-belefutásai azonban ennél is jobb, 2:34 idõt (7,02 km/h) eredményeztek.
Véleményem szerint a túra ár-érték aránya kifogástalan: 500 Ft nevezési díj mellett a célban bõséges zsíros kenyér - meleg tea kínálat várt, illetve kaptunk emléklapot és kitûzõt is. Nagyon kedves, szimpatikus szervezõgárda és pontõrök feledtették a kisebb hiányosságokat: a már említett itiner (térkép) minõsége illetve egy helyütt pontatlansága, meg pár helyen azért szalagozás is jó lett volna.
Örülök, hogy végigjártam, és jó szívvel ajánlom kisebb távokra vágyóknak, csoportoknak. |
