Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

SattelTúra éve: 20142014.11.09 15:54:04

Fehér-Vár-Palota 40    (Az elsõ tizenegynéhány km után, a dolgok komolyabbra fordultak.... )


 


Az idei Turul túrán ismertem meg Krisztiánt, aki sikeresen teljesítette a 200-as távot, míg mi, túratársammal, a 75-öt abszolváltuk. Valahol a táv elsõ negyedében "futottunk" össze. A beszámolómat olvasva rámírt, majd felvetette (várpalotai lévén), hogy nem ártana, ha részt vennénk a fehérvári negyvenes sétán. Némi tervezgetés után, sajnos egyedül (túratársam éppen a Népgazdaság építésében vett részt, szabadság reménye nélkül..), a hajnali buszmegállóban köszöntött a csepergõ esõ. A kellemes,szunyókálós utazást azért némileg megzavarta, hogy elhaladtunk F....út mellet is, ahol láttam, hogy szép Hazánk második fõvárosa épül-szépül......:-(


Megérkezés, némi séta, majd mivel Krisztiánék 3/4 8 utánra ígérték magukat, egy kis városnézés még belefért. Nyolc órai indulás, és megismerkedés Edittel, Lacival. A korai pálinkából nem kértem, de késõbb azért csak rábeszéltek:-) Jó tempóban hagytuk el a várost, hamar kiértünk a patak(?), partjára. Nekem úgy tûnt, hogy komolyabb esõs idõ esetén, ez bizony tarol mindent, mint ezt késõbb Krisztián is megerõsítette. Hamarosan Moha község került a látótérbe, ahol az Ep-n, egészen kitûnõ ellátásban volt részünk. Bár nem szoktam az ellátást igénybe venni, de a túratársak által elõre dícsért tea valóban ott volt a szeren, nem is beszélve a sárgabaracklekváros kenyérrõl. Végre elkezdett szintesedni a túra, nemsokára Iszkaszentgyörgy, ahol a helyi italkimérésben egy rövid folyadékpótlás történt. Nos, még életemben nem ittam ilyen savanyú fröccsöt, de ezen aztán a következõ órákban segítettem, szerencsére már minõségibb formában. A kastélyban levõ Ep. után végre erdõs, igazi túraútvonalon haladtunk, kezdett valóban teljesítménytúrába váltani a séta. Néha holdbéli tájak,bánya, por, majd erõs kaptatók váltották egymást, erõs szélben.Menet közben a dijoni mustár, és a pácolás témája volt a mûsorszám, jó volt hallani, hogy rajtam kívûl is vannak még étel megszállottak:-) A beígért esõ szerencsére elmaradt, jó tempóban ereszkedtünk, emelkedtünk, ereszkedtünk, Csór község Mûvelõdési Ház Ep-ig. Szintén fullos ellátás, majd a szomszédos presszóban extra folyadékpótlás.Megtekintettük a helyi erõ, Attila bemutatóját (kb. 10 sör után lehetett) a székek áthelyezése, és "barátságos" köszönés versenyszámban, majd vidám hangulatban folytattuk utunkat. Kilátó-hegyre némi kaptatás után érkeztünk, majd menet közben találkoztunk a mozgó pontõrséggel. Vidám beszélgetés, majd tûz tovább. Innen igazából a túra teljesítményrésze dominált, konkrétan csak emelkedõkre, és hirtelen szintzuhanásokra emlékszem. De így volt jó, nem lankadtunk el annyira. A beígért emelkedõ (Baglyas) fújtatós volt, de a kitörni készülõ izzadtságot, hamar leszárította a viharos szél:-)  Inota. Már pedzegette Krisztián, sõt mások is, hogy a Böllér nem is olyan rossz hely, hát akkor húzzunk bele. A faluba beérvén, az egyik ház udvarán egy nagytermetû kutya ugatott meg minket, konkrétan affektálva, és mindezt a ház oldalának dõlve tette...Na, ezen a Böllérig szakadtunk:-)   Ep. , Krisztián a csapolt meggysörre, én pedig egy kiváló olaszrizling fröccsre vállalkoztam. A pultos leány nagy örömére, miután megbeszéltük a nagyfröccs arányait:-) Jó hangulatban indultunk tovább a Víztározóig, ahol szemmel láthatóan majd megfagytak a pontõrök, de ennek ellenére nagyon kedvesek voltak, plusz a banán. A túra maradéka gyorsan letelt, beértünk Várpalotára, majd a cél. Nagyon komoly ellátás volt itt is, ilyennel még kevés helyen találkoztam.


Oklevél, kitûzõ, majd Edit autós segítségét igénybe véve irány Székesfehérvár, autóbuszállomás.


Nagyon-nagyon jó túra volt, a szervezõk kitettek magukért, szívvel-lélekkel tették a dolgukat. Köszönet érte. Amit ebbõl a tájegységbõl ki lehetett hozni(szint,látnivaló), tökéletesen sikerült. Sokszor éreztem úgy, hogy hibás a megadott szintadat, annál jóval többet emelkedtünk:-)


Köszönöm túratársaimnak a napot, a jó hangulatot. Külön köszönet Editnek a fehérvári fuvarért, az Isziniken találkozunk, természetesen a többiekkel együtt.


U.i. : Azért tényleg nem volt rossz az a pálinka...


 


 


Sattel