Túrabeszámolók


Lokomotív 424

olsenTúra éve: 20142014.10.05 10:54:57

 szia emberek,a Lokiról..


Mi készteti az egyes embert arra,hogy hét közepén telefonáljon és egy nyolcüléses autóban másodmagával megjelenjen a szokolyai vasútállomáson? nyilván valami gyermekkori trauma,a kiságy rácsaira kell gondolnom,és mivel az illetõ máskor is hasonló tüneteket mutat,a kór súlyosnak mondható..mindegy,itt vagyok és vigyázok rá, gondoltam,miután útban a rajthely felé háromszor is korrigált a közutakon,mert egy hagyományos, csontok közötti GPS segítségével navigált, emlékezetbõl,amely köztudottan fakul az idõ múlásával. De odaérés után pénzt adunk a régóta fiatal hölgyeknek, ellenszolgáltatás egy másik papír,amire stempliket kell gyûjteni,és térképként is használható,és ha visszaviszed nekik,akkor meglátod,hálásak lesznek..az akció számától függõ mértékben, erre azonban csak évente egy ízben van lehetõséged. Szóval, barátom sörrel mûködik, ez betöltésre kerül,és indulatba jövünk,el a vasúti pályaudvar elõtt,kissé viharvert képet láthatunk,a maglódi pályaudvar ennél flottabbnak tûnt,csak vonatja nem volt akkor,mikor szerettem volna. Itt ez megoldott, nem ígér és nem ad semmit, sebaj,bebújunk a fák közé és felvesszük a piros csíkot,ez a turistajel még nem szúrt szemet a politikának,követjük. Barátom többszörös teljesítõ, eddig mindig más részeken toldott bele a túrába, e nélkül most sem megy, Magyarkúton szédelgünk sokadmagunkkal,de megoldjuk,és az elsõ pont után kékre váltunk,innen baj nem várható,öreg kéktúrások a megmondhatói,hogy az út hosszú és nehéz,de legalább fárasztó. Nyomulunk a dombokon, melegítünk a karcosabb elõtt,gombákat és túratársakat fotózok,a táj ködlik,és a Lokó pihenõnél is így marad,pedig egy óra is eltelt a rajt óta..kilátástalanul folytatjuk,de remek a társaság,egy hölgy és egy nyári balatoni ismerõs vár be idõnként,vagy mi akaszkodunk rájuk? Nógrád elõtt a nap is kikandikál, párát oszlat és visszabúvik a fellegek mögé. A Csurgó forrásnál komolyabb készletezés van,de a flakonjainkkal elõreengednek bennünket,mehetünk,miután láttamozták a papírjainkat,kettesben adjuk elõ innen,társam fenyeget,hogy a Csóványos oldalában le fog maradni..még nem hiszek neki,a terep és az idõ több, mint remek,a vár fotózható,a jelzések láthatók. Béla rétje, itt szakadunk el a hagyományos huszonnégyesektõl,és megyünk elõre,a jel kék,és fölfelébe vált. Partnerem fújtat és lassul, hiába,a szakáll visszafogja,le kellett volna nyírni jobban..néha megvárom,sört töltök bele,majd a Foltán után botokkal és jó tanácsokkal ellátom,a papírját elveszem és magára hagyom a rengetegben..jön azért,csak megfontoltabban,lassabban,érthetõ,néhány évvel fiatalabb,az évek és a rutin,mint tudjuk,itt is számol. A kilátónál szorgos népünk alkot,gyõzni fog..és egy kedves ismerõs a múltból,Andris,aki pontõrködik,mint egykori bajnok,és még mindig nõtlen..túratársnõim,figyelmezzétek! Osztjuk egymást,közben társam is fölér,de két csoport maradunk,én az elsõben..lefelé tartok,Karesz az,a váci történet..köszönünk,és telefonál..másik túratárs a Pilisbõl,nõvel van,aha..és beesek a hegy hideg részére,a vártnál sokkal könnyebben vettem ezt a lefelét,Vilmástul és zsiványostul..a turistaháznál kisFarkas a nyakamban,régen láttuk egymást,örömködünk. Két pasassal nyomul,gyemekei atyja és egy nyugdíjas baloldali,csapódok,vagy csapódnak..?mindenesetre innen együtt adjuk elõ,völgymenet van. Megbeszéljük az elmúlt néhány hónapot, és itt a kisinóci rét,vízzel és aranyos pontõrökkel,vegyes páros,férfibõl és nõbõl áll,mint régen gyakorta.. Elbúcsúzunk a kék sávtól,és zöld következik,a forma nem változott,maradt a csík,de a szín..akár a politikában, a forma és a szín meghatározza,hova jutsz az úton,aki már járt arra,leírta,lerajzolta,tanulhatol belõle. A mi rajzunkon Királyrét a következõ pont, gombázó társaságokat elõzünk,és elõvesszük az itinert,amely szerint itt nekünk nincs pontunk, és mint a „A hét mesterlövész”-ben Yul Brynner mondta:..’menj tovább..’ és kész..Várhegy, az utolsó kaptató,és innen már végig csak sétafika,csak piros jelen,mint reggel,ez már célba juttat,ahol az oklevél mellé a tanár úr egy sört is hoz,én is örülök neki,remek a paradicsomleves,a fõrendezõ is most falatozik,ötletes a kiadvány a papírok között és tartalmas is,a pecsétes fõleg..és itt  az elveszett túratárs is,mindössze egy órácskával késõbb,de szintidõben,eszik és megyünk el.


Eddig a vasutasokkal csak jó és rossz tapasztalásaim voltak,most a jó szerzett egy pontot,ez több kevésbé megnyerõ modorút tesz elviselhetõvé,mindenkinek itt a helye,aki még nem járt a lokósoknál..és aki már járt,vissza fog jönni..