Velencei-tavi Túra Triatlon; hosszútáv - 2014.08.02. (3000 m úszás + 13 km kerékpározás + 6,8 km túra + 15 km kerékpározás)
A tavalyi rendezvényen irigykedtem néhány csapattársamra, amikor a táv leúszása után még biciklire pattantak, hogy Pákozdra hajtsanak egy Velencei-hegységbeli rövid túrára, majd folytatva a tó körbetekerését érjenek vissza a versenyközpontba.
Ezért, és mert nem szeretek a strandon sokáig punnyadni, ma reggel nem tömegközlekedve megyek a délibe, hanem biciklin. Felpakolom a parasztbiciklibõl ideiglenesen sporteszközzé elõléptetett cangát a vonatra. Kevesebb, mint háromnegyed óra múlva már szedhetem is le róla, mert Gárdonynál fékez a vonat. A tumultus elkerülése végett egy órával elõbb jöttem a kelleténél, de addig sem unatkozok, szétnézek a környéken, majd a tóparti sétányon leülök egy padra, hogy nyugodtan elfogyasszam a reggelimet. A víztükör tényleg tükör simaságú, szellõ sem rezdíti. Pár perccel múlt hét, a reggeli kocogókon kívül alig mozog valaki a parton. Evés után elhajtok a Sport Beach nevû strand félreesõ részén - külön a triatlonosoknak - nyitott kiskapuhoz. Beengednek, bár még nincs nevezés. Közben érkeznek a barátok és ismerõsök, hozzákezdünk az éppen kitett nevlapok kitöltéséhez. A távokat csak az úszás hossza határozza meg (500-, 1500- és 3000 m), ezért a megfelelõ rovatba azt írom, hogy "hosszú". Eljön a 8 óra, ki lehet köhögni a nevezési díjat (jaj, fulladok). Vonalkódos csuklópánt az úszás- és a cangaszámhoz, itiner és használható (!) térkép a túrához, kis rajtszám a sisakra, nagy rajtszám a kormányra, középkék póló <<mozdulj! velencei tóúszás>> felirattal és a szponzor bank lógójával, ami nagyobb betûkkel szerepel, mint a lényeg. Valahogy megküzdök ezekkel a holmikkal, majd lekötöm a biciklit a kordonokból kialakított depóba, és megyek öltözni, illetve vetkõzni. Az öltözõsátor elõtt készülõdök, mert eleve fürdõgatyában jöttem. A sátor árnyékában állok, mert már most derekasan tûz a Nap. Gondosan bekenem a kitett részeimet magas faktorszámú napkrémmel. Az üdvözlések miatt az arcomon többször pótolni kell a mékápot. Tötyörgés közben nagyon hamar elmúlik az idõ, alig marad valami a barátokkal való beszélgetésre. A megafonba beszélõ szervezõ felemeli a hangját, félrehúzzák a rajthelyhez vezetõ mezsgyét lezáró korlátot. Igyekszek az elsõk között csobbanni, mert az úszást úgy kell befejezni, hogy legkésõbb 11-kor már a biciklin kell ülni. Normális körülmények között ez nem lenne gond, de májusban a FEKETE HEGYEK 40 túrán, a Fekete-fejrõl lejövet hanyatt estem az agyagoson, aminek következtében meghúzódott a vállam. Amikor felálltam, még nem érzékeltem a sérülés mértékét, de tudtam, hogy hosszú ideig fog ez még kellemetlenkedni. A Balaton-átúszást is elég tré idõeredménnyel sikerült megcsinálnom emiatt. Szerencse, hogy mióta a BÁ is elüzletiesedett, eltörölték az eredetileg 3 órában meghatározott szintidõt, mert abból már kicsúsztam volna. Visszakanyarodva a Velencei-tavi Túra Triatlon úszás számához: Megkezdik a rajtoltatást. Nagy mák, hogy nem várták meg vele a meghirdetett 9 órát, nálam 8:47 van. Ez a 13 perc megnyugtató laufot jelent a számomra. Lecsippantják a csuklópánt vonalkódját, és máris lehet vízbeereszkedni. A megmártózás enyhe sokkja után már nagyon jól érzem magam a vízben, hõmérséklete ideális az úszáshoz. Célba veszem az elsõ nagy sárga bóját. Körpályán úszunk, amit nagy, felfújható bójákkal tûztek ki, és amit csónakos rendezõk is biztosítanak. Az irány mint az órajárásé. A bója után egy vízinövények alkotta sziget mögé kell jobbra bekanyarodni. A vállam ugyan nem fáj, de, hogy ez így is maradjon, nem akarom nagyobb teljesítményre sarkallni. Sikerül megfelelõ, egyenletes tempót felvennem. Nem kell gyakran mellúszásra váltani a tájékozódás végett, mert a bóják megfelelõ közönként követik egymást. Amikor elfogynak a sárga színûek, az 1500-asok visszafordulnak, a továbbiakban a gömb alakú fehérekre kell fókuszálnom, de erre azért rákérdezek az egyik csónakban ülõ rendezõnél. Egy kis lagúnán kell kiúszni a növénysziget elé. Úszás közben is el lehet ám tévedni; egy versenyzõ a nagy igyekezetében a sziget mögött akar továbbtempózni, de a csónakból utána kiabálnak. Szerencséjére a füle nincs bedugulva. Érzésem szerint hamar érek a visszafordító bójához, amelyet megkerülve már látszanak a parti épületek. Ez nagyon becsapós; azt hinné az ember, hogy már csak egy pár medencehossz van hátra. Lazábbra veszem a tempót, de amikor azt tapasztalom, hogy a part egyáltalán nem akar közeledni, akkor visszaállok a gyorsabb ütemre. Benzinszag és enyhe hullámzás hatására nézek fel. Egy csónakból filmeznek. Hál' Istennek a füstszínû úszószemüveg és a (politikamentes!) narancssárga úszósapka jó álca. Mindjárt itt az utolsó bója, utána pedig már csak pár méter gázolás, és kinn vagyok a vízbõl. Célfotó készül minden beérkezõrõl, és megmondják az idõeredményt, 01:40. Átlagsebességet számolva ez valamivel azért jobb, mint a Balaton-átúszásos eredményem. Ha pont 9-kor rajtoltattak volna, akkor is bõven lett volna idõm átöltözni, de így dúskálok az idõben. Kis hölgytõl átveszem az úszás célcsomagját, (egy icce tea, kis zacsi ropi, és valamilyen csokiszelet) és az öltözõsátornak nevezett szaunába megyek. Az öltözés hamar meglenne, ha csak a vizes rongyot kéne szárazra cserélni a fenekemen, de a túrazoknikat nehezen tudom a megszáríthatatlan lábaimra gyûrni, és beigazítani, miközben ömlik rólam a víz. A depóban összefutok néhány úszótárssal, és közülük kettõvel - Sikával és Charlie-val - együtt mozgunk a további távokon. Kifogástalan bicikliúton indulunk a tó nyugati csücske felé. Az út néha partközeli szakaszokon vezet, ahol a strandolók már biztos észrevették, hogy verseny van, mert nem ugrálnak be a pályára. Amikor vége az osztott sávos, európai minõségû (nem szeretem ezt a kifejezést) bicikliútnak, akkor a haladási irányunkat mutató nyíl jobbra térít egy szintén jó minõségû aszfalt útra, amin észak felé folytatjuk a hajszát. Némely fán vagy oszlopon [P+] jelzést látok. Átmegyünk a Császár-víz rövid hídján, majd késõbb az M7 fölött. A kies Pákozdot a dalba foglalt ágyúöntõrõl elnevezett utcán át érjük el. Itt már minden irányba és irányból rajtszámmal ellátott biciklik cikáznak, de mi szigorúan a nyilakat követve érünk el egy szép, zöldfüves sportpálya mellé, ahol lerakjuk a bicikliket (13 km), majd az itiner lepecsételtetése után a fõút keresztezésével, a Damjanich utcában kezdünk neki a 6,8 km-es, 180 m szintemelkedésû gyalogtúránknak a Velencei-hegységben. Még reggel, amikor megkaptuk az indulócsomaggal a térképet, megnéztem, hogy a [S-] jelzést kell követni addig, amíg egy keresztezõdésben meglátjuk a [S3]-et, mert az vezet fel az ingókövekhez. A jelzéseket csak annak kell figyelni, akit érdekel a festészet, mert az útvonal széles szalagokkal eltévedhetetlenül ki van jelölve. Fülledt meleg van itt a hegyoldalban. Fokozottan igaz ez az erdõben is, de legalább nem tûz a Nap. Engem különösebben nem zavar a meleg, de a biciklin felforrt az agyvizem ettõl a tetves sisaktól, amit önszántamból fel nem vennék, de a versenykiírásban az áll, hogy nélküle nem engednek útnak. Ezzel szemben a kerékpáron ülõk háromnegyede nem visel sisakot. Ezt jól beszoptam. Na szóval: Az erdõben kirándulósra vesszük a figurát, és örülünk, hogy beleolvadhatunk ebbe a csodálatos természeti környezetbe. Sokan nem így gondolkoznak, gyakran állunk félre a futóknak szabad utat biztosítva. Nagy esõ eshetett errefelé is, mert még ebben a nagy melegben sem tudtak kiszáradni a pocsolyák. Sokáig andalgunk az erdõben, míg meg nem látjuk a [S3] jelzést. Innen már kezdõdik <<AZ>> emelkedõ, ahol megmutatkozik, hogy sokféle edzettségi fokon levõ ember adta a fejét a triatlonra, és hogy egyáltalán nem szabad lebecsülni egy ilyen - a teljesítménytúrázói zsargonban babatávnak becézett - rövid túrát sem. A túra elõtti biciklidepóban volt olyan, aki azzal riogatott, hogy van egy szakasz, ahol négykézláb kell felmenni. Az elsõ ingókõhöz tényleg meredek emelkedõ vezet, de gyökér- és sziklalépcsõfokokon, túrabot nélkül is simán felmegyünk két lábon, egy szuszra. Arra gondolok, hogy mit szólt volna az illetõ egy meredek oldali Gete támadáshoz, és akkor még nem is hoztam fel durva példát, mert hisz' az része az OKT-nak. A nagy kõtõl gyönyörû panoráma nyílik a Velencei-tóra és környékére. Rövid túra ide, babatáv oda, marha messzire eljöttünk a tótól. Hiányolok innen valamit, ami a véleményem szerint csorbítja a rendezvény komolyságát. NINCS IDEFENT ELLENÕRZÕPONT. Teszem azt: Megérkezik valaki a pákozdi biciklidepóba, pecsételtet, aztán beül a <<Piedone kocsmájába>>. Ilyen módon kijöhet a túrája egy, vagy két hosszúlépésbõl. Jó, tudom, hogy mindenki önmagáért, meg hogy öntudat, meg minden, de akkor is böki a csõrömet a dolog. Fényképezkedés után megyünk a következõ kõhöz. Ez olyan, mintha egy nagy kõ-dobókockát raktak volna két másik nagy kõre. Ennek a képe volt a három hete általam is teljesített VELENCE 100 kerékpáros teljesítménytúra emléklapján. Most úgy fényképez le minket Sika, mintha le akarnánk lökni a sziklakockát a talapzatáról. (Tényleg le akartuk, de még csak meg sem ingott.) A következõ ingókõ árnyékában egy biciklis társaság "hûsöl". Ez a kõ a néhány évvel ezelõtti PÁZMÁNDI TOPORGÓ 45 útvonalán volt ellenõrzõpont. (A célban egy zseniális gulyásleves volt a jutalomfalat. Muszáj volt repetáznom.) A helyi összes nagyobb kõ- és a panoráma megtekintése után lefelé vesszük az irányt [Z-]. A zöld környezetbõl sajnos hamar leérünk a lakott területre. Egy posványos, algás medenceszerû slötyi mellett megyünk el. Létezik, hogy ez lenne a Bella-tó? Neve jelentésével ellentétben egyáltalán nem szép, sõt... Rákanyarodunk a kiindulási utcánkra a Damjanichra, és alig várjuk, hogy a depóban frissíthessünk. Pecsételtetés után: Forró nyeregbe magyar! Hogy lenyomjuk a maradék 15 km-t. Túra után jólesik ülni, még ha közben tekerni is kell. Nemsokára átmegyünk az M7 alatt és a katonai emlékmû parkolójába hajtunk. Itt a nyíl egy olyan emelkedõre irányít, amelyen kapcsolni kell a hegymászó fokozatot. Sika már elõre majrézott ettõl az emelkedõtõl, de neki sem kell szégyenszemre feltolni a gépét. Minden emelkedõ egyszer lejtõbe megy át, ez is. Zuhogunk lefelé, kiállok a nyeregbõl, a légellenállás segítségével csökkentem a sebességet és egyben hûtõzködök is. A lejtõ alján azok miatt a jobbról jövõ kispistázók miatt kell lefékezni, akik (nagyszámban) kikerülték az iménti dombot. Továbbra is jó minõségû úton hajthatunk. Kellemes, árnyékos erdei szakasz is van benne. Egy jobbkanyar után elérjük a tó keleti csücskét. A bicikliútról látni az Északi Strand bejáratát. Jó pár éve az ismert fagyicég a strandon állította fel a róla elnevezett Velencei-tó-átúszás versenyközpontját. Az elsõ ilyen alkalomkor jutalomfalatként annyi jégkrémet ehettél, amennyi beléd fért, de a következõ rendezvényeken már csak egyet. Késõbb már az úszást sem rendezték meg. Még késõbb pedig megszûntek vagy nevet változtattak. Charlie megmutatja a népszerû énekes-házaspár vízparti rezidenciáját. Mit mondjak? Kitûnõ ízléssel választottak lakhelyet... Egy elágazásban két nyíl van felfestve: Jobbra narancssárga, ez lemegy a partra, a szabad strandra; balra piros - erre megyünk mi -, ez fent megy a gyér forgalomban. Jólláthatósági mellényes rendezõk segítik a bekapcsolódást. Már egy jó ideje kitett részeken hajtunk, nagyon hiányzik a fejemrõl a simléderes sapka, de ezt a nyamvadt sisakot kell elviselni. Mielõtt megint rátérnénk a bicikliútra, egy rövid szakaszon gyalogosokkal kell megosztani a járdát. Egy kis csoport megy arra gyerekekkel. Lassítok, mert a gyerekek kiszámíthatatlanok. Hatodik érzékem jól mûködött, egy kislány az eddigi menetirányához képest hirtelen kitör jobbra. Fényévnyi távolság van kettõnk között, de az õt felügyelõ asszonyság - nekem is addreszálva a mondandóját - ráordít: "Vigyázz, mert elüt a biciklis!" Ha nem jönnének mögöttem a többiek, akkor megállnék, és megnyugtatnám a kiscsillagot, hogy: "Ne félj! Vigyáz rád a biciklis, nem úgy, mint a (...) nagymamád"... Nyíl egyenes bicikliút következik, aztán egy kocsiút keresztezésével közelebb kerülünk a tóhoz, ami miatt kanyargással színesedik az utunk. Ezt a hídon vagy mólón megközelíthetõ, árnyas, cangásoknak kialakított pihenõszigetet sem láttam még. Nagyon megszépült az utóbbi években a tó környéke. Hiába, ha idegenforgalmat akarnak idecsábítani, akkor elõször bele kell feccölni a témába nem is keveset. Mindig azt hiszem, hogy már a célegyenesben vagyunk, de megint kanyarogni kell. Végre aztán meglátjuk a felfújt, kék diadalívet. Nekünk egy lukkal feljebb kell bemennünk a "mûvészbejárón". Csekkolás, emléklap, megint egy flaska iccetea, ami most fölöttébb jól jön. Rögtön a szabadtéri, hideg vizes zuhany alá tartom a fejemet; gõzfelhõ csap ki a füleimen... A még a strandon tartózkodó úszótársakkal leülünk beszélgetni. Megbeszéljük, hogy az elkövetkezõ hétvégeken ki, hova megy, mert a rendezvények tologatása miatt úszóesemények kerültek fedésbe egymással. Remélem, hogy a jövõ héten megtartják a már háromszor-, vagy talán négyszer elhalasztott balatoni oda-visszát. Szerencsém van, mert Andiék kocsijába befér plusz egy bicikli és én is, és ráadásul el is visznek. Tetszett a mai nap, holnap már lehet kezdeni az elõkészületeket a következõ hasonlóra...
Ottorino
|
