Túrabeszámolók


Kőris körül

dnvzoliTúra éve: 20142014.07.04 15:11:11
KÕRIS-KÖRÜL EXTRÉM

2014.06.28.

Évek óta van hosszabb változata a túrának,sosem tudtam eljönni pedig mindig szerettem volna.Most végre megtört a jég,egy héttel a 107 kilométeres menet után is érzek magamban annyi erõt,hogy nekivágjak az extrémnek.

Leautózok Bakonybélbe,a rajtban mindjárt összefutok widivel,Andrissal,Zsoltival és Marikával.Összecihelõdünk,elindulunk.

A túra az iskolából indul,átgyalogolunk a falun és a Z 4zeten kikapaszkodunk belõle.A Köves-hegy oldalában átkelünk a Száraz-Gerence-völgybe majd onnan a Barátok-útján megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés.Az a terv ugyanis mára,hogy háromszor gyalogolunk fel a Kõris-hegy 709 méteres csúcsára,elõször Bakonybélbõl aztán Bakonykoppányból,a végén meg még Porváról is.És,hogy ha ez még nem lenne elég,megfejeljük az eddigieket egy Bakonybéli-Szarvad árokkal,majd a pontot az i-re a Tönkölös-hegy 515 méteren leledzõ csúcsának érintésével tesszük fel.

Szóval haladunk a Barátok-útján,az eleje elég meredek,de még frissek vagyunk,nem jelent problémát.Szerencsére az évekkel ezelõtt az ösvényre dõlt komoly bükköket is feldarabolta végre valaki,megspórolva nekünk a bújkálást.Feljebb aztán már könnyû a terep,az ösvényt döngölt útra cseréljük,a zöldet elküldjük a halomsírok felé,mi folytatjuk a kéken,a Lipka-úton.A turistajel kétszer elhagyja a murvát,kétszer keresztezi azt,az elsõ jobbos letérõ alig észrevehezõ,de mi észleljük,le is térünk,a második alkalommal viszont maradunk az úton,nincs kedvünk a bozótharchoz.Elosonunk a Parajos-tetõ alatt,elérjük a hegyre futó aszfaltot,jó másfél kilométer és itt is a csúcs.

Elég szeles az idõ,a hátam meg csupa víz így a kilátózást mellõzöm.A többiek hosszabb pihenõt tartanak és elköszönök és elindulok lefelé a meredek piroson.Úgyis utolérnek majd.Jó tempóban szaladok lefelé,a Bécsi-árokba letérõ zöld keresztet keresem,már-már elkezdek aggódni,hogy elmentem mellette,de aztán megvan.Közelebbre rémlett,majd egy kilométerre van a tetõtõl.

Lekanyarodok rajta balra,a jelzéssûrûség több mint elegendõ,ami nem is baj,mert itt lényegében ösvény nincs,a jelek vezetnek szinte fától-fáig.Az irány persze egyértelmû,maradj az árokban és akkor nem lesz baj!:)

Lejjebb buja aljnövényzet fogad.Kétféle növény uralkodik itt,az egyik-számomra ismeretlen-fajjal nincs is baj,viszont a mellig érõ csalán kimondottan csípõs kedvében van!:)

Aztán fakitermeléses,fatörmelékes szakasz jön,meg egy kis köves,végül az árok alján konszolidálódik a helyzet,kiszélesedik az út,könnyûvé válik a haladás.Szép hely amúgy ez a Bécsi-árok,ha még nem említettem volna.

Utolérnek Andrisék,kiérünk az erdõbõl,ráállunk a Bakonykoppányba vezetõ szakaszra.Jókedvûen talpalunk,a táj szép,a gabona ringatózik,ott a távolban már látszik a koppányi templomtorony.

Koppányban ismerõs pápai túratárs a pontõr,a kocsmában legurítok fél liter kólát a szendvics mellé,és megnapoztatom a lábam,megszárítom a zoknim.A meleg szélben ez pár perc alatt sikerül.

Pihenõ után elindulunk arra,ahonnan jöttünk,egészen az erdõ széléig visszagyalogolunk a Z sávon.Onnan viszont más úton haladunk,szalagozás mentén vesszük célba a hegyet,jön az egykoron itt futó kisvasút nyomvonala,irány a valamikori végállomás,Pálháza!

Szép helyeken kanyarog az út,jókat beszélgetve haladunk Marikával,Zsoltival,Andris és Peti begyújtották a rakétákat,valahol elõttünk járnak.

Pálháza vonalában a gyûrûskutat vizslatom,meg is látom a bozótban,utolsó ittjártam óta eléggé lerobbant szegény.Azért itt fent kutat ásni nem lehetett gyenge mutatvány.Igaz akkoriban idõ volt mindenre…

A Keskeny-cseri-nyiladékot keresztezzük,majd el is érjük a pirosat,balra fordulunk rajta.

Az aszfalton a kevéske szamócát eszegetem,fiatal lányka csodálkozik,hogy „ez ehetõ?”,idefele már látták-mondja,csak nem merték leszedni.Sebaj,így legalább több maradt nekem!:)Haladunk felfelé….

12:55,újra a Vajda Péter-kilátó tövében.

Most felmegyek körülnézni,a kilátót némileg felújították,a lépcsõt kicserélték,korlátokat kijavították és szerintem egy festést is kapott.A kilátás sajnos nem az igazi,elég párás a levegõ,a Somlóig azért ellátni.

Most kicsit hosszabbra nyúlik a pihenõ,de aztán összeszedjük magunkat és elindulunk lefelé,megint csak a fonódott P/K sávon.Elérjük a Bécsi-árkos letérõt,most viszont a Z+ jelzés másik ágát választva a Levél-kúti-árok felé vesszük az irányt.

Ez az árok aztán kimondottan a vadságáról híres,nem túl sûrûn járt útvonal,alsóbb szakaszain a bakonyi vadcsalán csal nem túl õszinte mosolyt az ide betévedõk orcájára.:)Úgy haladunk,mint az amerikai akcióhõsök a mocsárban,csak mi fegyver helyett a túrabotjainkat tartjuk a fejünk fölé,és ügyelünk,hogy minél kevesebb csípést szenvedjünk el…:))

Némi reumakezelést követõen aztán leérünk az aszfaltra.

Ménesjáráspuszta felé vesszük az irányt,majd begyalogolunk Porvára.A kocsmában Viktor õrzi a pontot,pecsét mellé italbónt ad,feljavítva az összeget megint lecsúszik egy nagyobb pohár kóla.Jó negyedórás pihenõt tartunk,majd elindulunk a harmadik csúcstámadásra.

Porvát a Középsõ-dûlõre futó sárga sávon hagyjuk el,délután 3 óra körül jár az idõ és marha meleg van.A faluban feltöltöttem a vízkészletemet,úgyhogy van rá módom,hogy pár decit a sapkám bevizezésére és némi mosakodásra használjak fel.Kiérve a Szépalmára futó aszfaltra kimondottan jólesik a fák nyújtotta árnyék!

A többiek elõrehúztak,mikor én elmentem vizet tölteni,fotózok is elég sokat,úgyhogy egyedül baktatok az aszfalt szélén.Elhaladok Szépalmapuszta mellett,szemben újra ott a hegy,nem mondom,hogy nem fáradok,nem lesz egyszerû az utolsó mászás.

Petiéket az egykori Kisszépalmánál érem utol,fújunk egy nagyot aztán hajrá!

Hát igen,ez már nem megy olyan egyszerûen,7 napon belül negyedszer gyalogolok fel a Kõrisre,és 7 napon belül már a 150. kilométeremnél járok,ma meg még jó meleg is lett,lassan haladunk.A fák között aztán már szerencsére nem ér bennünket a Nap,azért ez nagy könnyebbség.Lassan,többször megállva,de csak felérünk azért.

A csokiból most többet is kapunk,jól is jön a kalória,iszom jó sokat,pihenünk egyet aztán elindulunk most is a piroson,csak most az Odvas-kõ barlang irányába.Mondom a többieknek,hogy azért még ne eresszenek le véglegesen,mert vár még ránk a Bakonybéli-Szarvad-árok elnyújtott emelkedõje,no meg a Tönkölös-hegyet is útba ejtjük még.Ettõl többen nem lesznek boldogabbak.:)

Most azonban még semmi vész,jó 6 kilométer lefelé következik,lehet lazítani.Elérjük a barlanghoz való betérést,kódot fényképezek majd begyalogolunk az Odvas-kõ barlanghoz.Innen fentrõl talán még sosem jöttem be ide,a barlang felett el is vétem a jelzést,meredek sziklaperemen találunk rá vissza újra,majd szerencsésen,leesés nélkül jutunk le a barlang szájához.Elõveszem a fejlámpát,kicsit körülnézek odabent,denevért nem találok,a plafonról csöpög a víz,elég hûvös van idebent.Marika és Zsolti még nem jártak itt,érdemes felmenni a barlang fölé is,szép a kilátás-mondom nekik,de a lehetõséget inkább passzolják.Zsolti bokája már nagyon odavan,Marika is elég fáradt,majd máskor!

Épp elõttünk indul le egy népes kirándulócsapat a lépcsõn,azonban ha szükséges készségesen elengednek,amúgy sem õk,sem mi nem sietünk annyira sehova.

Leérünk a Bakonybéli-Szarvad-árok bejáratához,elindulunk felfelé.

Az emelkedõ cirka 2 és fél kilométeres és vagy 150 méterrel jutunk feljebb általa,csak az utolsó pár tíz méter igazán húzós,megszakadni felesleges,meg is állunk pihenni és inni pár kortyot.Aztán ráfordulunk a Z3szögre,még egy kis emelkedés és begyalogolunk a Tönkölös-hegy csúcsához.Kódot írunk,majd a kék 3szög jól kiszalagozott ágán majd a kék barlang jelzésen eljutunk a helyi Likas-kõhöz.

Aztán most merre tovább??Marikával keressük az ösvény,a jelzés folytatását de nem találjuk sehol,szerencsénkre befut Zsolti és megmutatja.Aha,szóval a barlangig be se kellett volna jönni.Sebaj,legalább ezt is láttuk,én nem is tudtam eddig errõl a kis likról.

Megvan tehát a jelzés,a kék barlang,ezen ereszkedünk jó meredeken a Cser-árokban,mígnem leérünk az Öreg-séd völgyében futó aszfaltútra.Jobbra már ott a sorompó,megérkeztünk Bakonybélbe!

Legyalogoljuk az utolsó kilométert,itt is az iskola,megjöttünk!

7:10-kor indultunk,most 19:25 van,túl vagyunk 55 kilométeren és 1600 méter szintemelkedésen.

Lecsúszik egy-két lekváros kenyér,kicsit felfrissítjük magunkat aztán irány hazafelé!

Jó kis menet volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Képek az útról:

 


Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli