szia emberek,a Turul..
Külön emberfajta a hagyományos besorolású kódolásban a természetjáró,és annak is van egy alfaja,a teljesítménytúrázó.Ezen belül is lehet osztani tovább a csoportot,akiknek nincs vezetékneve,és keresztnévvel helyettesítik,és akiknek van,de ugyanúgy vad sportemberek fényképezõgép és nõ nélkül,sõt már vannak nõi követõk az emancipáció jegyében,ezek a Mancik nagyon gyorsak,vadak és általában nélkülözik a humort,tisztelet a kivételnek,a teljesség kedvéért azonban meg kell említeni,hogy az elsõ maratonista nem nõ volt..a feljegyzések szerint legalábbis.Vártuk ezt a napot,kakukkhegyi melegítéssel,pihenéssel és munkával készültem,túrázni nem túl gyakran tudok mostanság,mert az ország jobban teljesít.Na,akkor a túráról is egy kevest.A pályaudvar szokott helyén a szokott arc elveszi a pénzt azoktól,akik nem utaltak elõre,és a befizetett összeg nagyságától függõen különféle távokra szóló beutalókat oszt a szervezõhad,több helyszínen,némi zavar a számozásban,de ez nem okoz fennakadást,a nép morgás nélkül áll sorban,mint már megszokhatták-megszoktatták a hasonló rendezvényeken..mese nincs,sokan és egyszerrre vagyunk jelen,talán a táv szerinti földrajzi elkülönítés segíthetne.Arcok a nevezõk közül:a váci dereglyés,a rövídítés mestere,a nyolcvanas távot ötvenbõl kihozza,a szakállas arc az egri védõ leszármazott asszonyával – a kevés házaspár egyike,van,akinek itt sem lehet nyugta a hegyeken – a másvallású csaj barátjával-velük terveztem a járást -,a rádiós,aki hozzánk csapódik,a senior bajnok hölgy kékmelegítõalsóban és sokan,akiket mindig látok,de járásuk nem hasonlatos az enyémhez,ezért egyérintõzünk általában.Kígyózunk kifelé négyesben,közben a Turulnál felvesszük a rajtbélyegzõt és emlékezünk a tavaszi túrára,ami télen volt.A Dianán már szellõsebb a járókelõk hada,elsõnek a Széchenyi emlék pontõrét keressük föl,magányos srác,pecsételi a nevét,nem rossz a hangzása a teljesítménytúrázók között.Innen Normafa,a barátnõnk húga csapódik,színes egyéniség színes hajjal,a rádióssal kissé elõrébb tartok,mégis szent az intimebb a szûkebb közösség..késõbb ez végzetesnek bizonyul,az együttartás vonatkozásában.Mária a makkosnál,a kedvenc pontõrök,Moiwával erõsítve,aki lábadoz és jelenlétével emeli a szakrális hely fényét,újabb találkozást helyeznek kilátásba, létszámgondjai lehetnek a fõszervezõnek..?El a piroson,át a sárgára,cukros hölgy,LL õrzi a pontot,szintén az ikonok közül való,és vad lesifotós,fonákot is tesz gyakorta,ezúttal magányos volt – látogatásunk idején legalábbis -,és jó ideig semmi érdekes, az idõ remek,a társaság kiváló,kettesben vagyunk a szõrös arcú rádióssal,néhányan elfutnak mellettünk,Petneházynál újabb ikon oszt horalkyt,semmi gyõri vagy más hazai..?és nyugdíjas fut be mellénk akivel gyakorta kisebb távokat toltam,Nagykovácsiig caplat velünk,neki annyi..a plébánia hátsó udvarában a tanár úr és neje a szokásos sütivel,névnapi köszöntõ elõre,de ezúton is,és máris inalunk,telefonon kergetem a lemaradókat,nincs reakció..remélem,nem történt bajuk..kifelé a településrõl vizet és sört veszünk föl,az utcai kutak nem mûködnek,ez így helyes,szökõkutakra kell a pénz,emlékezzünk Almaváry-Babáry-Rusztemre,akit kedvenc íróm emlegetett egy másik rendszerben,szóval ne hagyjuk elfolyni,akkor csatorna sem kell késõbb,Afrika északi részén jó példákat láthatunk..de ez Magyarország,az ebrõl nevezett dombra tartunk föl,a mackóalsóst érjük be és vesszük magunkhoz átmenetileg Tabányáig..itt még azonban a Malomföldek,ellátás van,szépirodalomból képzett túratársam mond verset Attilától,grófi szérû horgad a malomföldön,a pontõr hölgy fülében lecserélem egy másikra,Heltaira,szebben hangzik hit et nunc,és menni kell..Perbál,sör kell a túratársba,ezzel mûxik,aztán Anyácsapuszta,kiskorúak stempliznek,remekül csinálják,vizet veszünk föl,akár a teve,kecskeméti csajt szedek össze a Kakukk hegy felé és rá,tapasztalt munkaerõ,pedagógus és túrázó,szóval fakír a javából..a hegyen Moiwa,nem emléxem,mikor elõzött,nem hátulról történt..pecsétet õröz,megvan,nyomunk vele,otthagyjuk mindkettõt. Sportcsarnok , gulyás,igen jólesik,hogy finom is,az csak ráadás..sör és kávé is van,bravó a szervezésbõl..a gombatelepnél új arc,kevés hajjal,sem csütörtök,sem szombat,egy tempót megy velünk,víznél vagyunk,halastó,és délután,lenyomják a lapot,lányka és fiú a pontõr,biztatnak, és be a lakott részre,a rádiós ki akar szállni,nem engedjük,igyon sört inkább,ez nála gyorsan megy,a templomnál már jobban van,a klerikális segítség nélkülözhetetlen napjainkban is..fiatal pár stempliz,hagyjuk is õket,szépek és ropit adnak a málnaszörphöz,remélem,az eljegyzési vacsora más lesz..be az erdõbe,irány Tabánya,még ugyan világos van,de csak nyomokban,a szorgosak már szembe,majd mi is,késõbb,fönt a Turult csak alig tudom fotózni,kevés a naplemente is, de Éva van,igen,itt van kedvenc pontõrünk,nejével és apósával,a szívüket adják a zsíroskenyér mellé,sokan csak ezért túráznak hatvan-hetven kilit,hogy ezt a gasztronómiát élvezhessék..le a Nomádba,Balu stempliz és lapot oszt a kiszállóknak,jól tartja magát,pedig sétálni is tud(na), és itt könnyes búcsú a rádióstól és a kékmackóstól,új arcot veszünk harmadiknak,Z.,aki régebbi fegyvertárs,és kegyetlen a hegyben,innen így hármasban kezdjük,sõt negyedik csapódik hozzánk,a banda megvan..vissza a kékre,kis szerencsétlenkedés a fejlámpa és GPS körül,de Koldusszállás elõtt már minden rendben,Torinó nyomul szembe,az elsõ vonatra pályázik reggel,ezért a kései találka,és a tabányi barátait kíséri haza..nekünk még lesz akkor is a távból,a sötét fog,mint mindig,országút Vértestolna magasságában,magányos autós pontõr,vízvételezés után hasítunk tova,Bányahegyen pár kósza csillag,szerelvényt igazítok,megint kettesben vagyok,de a szusszanásnyi idõben befognak az új arcok,irány Pmarót,a Sandl hársnak nagyon-nagyon örülök,jó úton vagyok,mert lámpailag gyengülök,a tartalékot vetem be,és úgyis menni kell..kétszázas arc ér be,felváltva vezetünk keveset,és pirkad..a marótinál nyújtózom a padon,a pontõr befõttet,sütit és vizet tol,cserébe fejlámpát hagyok neki,nem szándékosan,áldozat,amit be szoktam mutatni,ha kell,ha nem..ezért jelölték meg a sapkámat is társaim,mondván ilyen nem kell senki másnak,ha letenném ezt is valahol kis idõre..néhány hónapra..egyik kendõmet két évig hozták utánam,a fejlámpával ne bíbelõdjünk,tudjuk be a jövõ évi nevezésbe..Z.utolér,és tépünk is,világosodik a Bika völgy fölött,napfelkeltének nevezzük közönségesen,sietõs túratársnõ lép el mellettünk,fehér pólóban, kíséret volt mellette éjjel,de egyedül maradt..autós fõpróba a kövesúton,és Péliföld,a régi olasz végállomása,Szötske õrzi a pontot,jelvényt tol a sapkámra,nna,nem kell semmit elkapkodni,egy két év elõtti teljesítés..a kaja mindenféle maradék,és minden igen jól is esik,pusztítunk,mint a sáskák,és át Mogyorósra,kél a falu,no nem annyira,mintha,de a fõtéren vallási ünnep elõjelei,régi fiatalok sürögnek,mi meg elmegyünk.Hogyisne,a Kõszikla,Moiwával –három a magyar,harmadszor futunk bele,remélem,a visegrádiak többször látják –napfelkeltét cserélünk,és megállapítjuk,hogy a legnagyobb giccsek csak a való világban léteznek,és csak akkor,mikor a kékharisnyák még alszanak.. erõteljesen lassulunk,mindenki utolér bennünket és állva hagy,kávé után sóvárog a szervezet,reménytelen..Tokodi pincék,újabb ikon terít asztalt és a Hegyes-kõ stemplijét is ránktolja,azért fölmászunk,útbaesik a halom a Gete felé,érik a búza a domboldalon,meleg van és félóra kell a küzdésig a kereszthez,itt a vég,vagy nem is,még el kell mászni a lõtérig.. elfogytam, társam is,az árnyékban lihegünk keveset,és bevánszorgunk.Edit fogad,érdeklõdik igényeink felõl,habos kávét rendelek fahéjjal,vaníliafagyit ajánl hozzá és két rozoga virslit tol elénk, miután kiörülte magát csalódott arcomon..találkoztunk volna negyven évvel ezelõtt,másképpen néztek akkor a nõk..és én is másképpen nézhettem,vagy nem is..?
és a pontõr figyelmességbõl autóval a budapesti kívánságlistára felvesz,és elröpít..fantasztikus..néha nekem is lehet szerencsém,gyakorta van is feleségem szerint,a szerencsejáték rt még nem igazolt vissza..
szóval,szerintem a fõszervezõ odatette magát,mint mindig ezeken a napokon..köszönjük,Józsi..
|
