Négyszögletes Kerekerdõ 40
GPS-el mért távolság: 40,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 660 m. A valóságban 44,1 km-t mentem, de a késõbb említett kitérõket levontam.
A szokásosnál kicsit késõbb értem Padragra, de még a rajt közelében le tudtam parkolni. A nevezés is gyorsan megtörtént. Jó sok ismerõssel találkoztam, a rendezõket is beleértve. Egész úton fontolgattam, a 25-ös, vagy a 40-es távra nevezzek, a Nagy Gáspár emléktúrán összeszedett vízhólyagok miatt. A bakancs megvásárlása óta elõször a bakancs eredeti talpbetétjét használtam, a lúdtalpbetét helyett. Leginkább ezért ingadoztam. Végül a 40-es távot választottam. Nem kellett volna. A 25 is untig elég lett volna a talpamnak. Szép, bár elég hûvös idõben kezdhettem meg a túrát. A hideg szél, változó erõsséggel, de egész nap kitartott, viszont a látástávolság remek. Ezen a túrán ez fontos, hiszen elég sokat megy nyílt terepen, ahol számít a látvány, márpedig a Balaton-felvidék, a Keszthelyi-hegység és a Bakony is csodálatos.
A lakott területrõl kivezetõ szakaszt gyorsan letudtam, s már közelítettem is a Padragi-sziklákat. Idén, pont a 40-es táv miatt, meg a gyenge állóképességem miatt kihagytam a kilátót, pedig most megérte volna. A sziklák szépek. A tövükben Gáborék pontõrködtek. Megkaptam a pecsétet, beszélgettünk egy kicsit. Valahogy a tarvágásokra terelõdött a szó, s az ott beszélgetõ túrázóról kiderült erdészmérnök végzettségû. Nemsokára utol is ért, egy fotós megállómnál, s a továbbiakban, csaknem a Négyszögletes Kerekerdõig együtt ballagtunk, és kaptam egy kis erdészeti képzést. Örülök az ilyen beszélgetéseknek. Szeretek új információkat szerezni, illetve megismerni mások álláspontját. A tarvágások kérdésében is szelídült a véleményem, még ha nem is jutottunk teljes konszenzusra.
A Pityer-dombtól kezdve remek a kilátás. Egy fotós megállóban Zoli ért utol. Mint kiderült, az erdészmérnökkel tervezték együtt megtenni az 55-ös távot. Régen túráztunk együtt, így gyorsan megbeszéltük, ki hogy van, mit tervez. Engem a Budapestre történt számûzetésem, õt egy derék probléma akadályozta idén a túrázásban.
Fotózásnál meglepõdtek, hogy amivel fényképezek, az nem fényképezõgép, hanem telefon, azon meg pláne, hogy ez gyári eszköz. Közben szépen közeledtünk a túra Atibor-hegyen található névadójához. Rengeteg a virág. Jó sok makró képet készítettem. Elõkerült a gép egy ezzel kapcsolatos szoftverhibája. Erõs napfényben, a nagyon világos (sárga és fehér) virágoknál beég a kép. Ezzel háromra nõtt a géptípus hibáinak száma. Lehet, ha belemásztam volna a menübe és nem hagyom automatán, a fehéregyensúlyt, akkor tudtam volna korrigálni. Ettõl függetlenül is csak azt tudom mondani, hogy ezt a telefont használva a 40-60 ezer Ft közti kompakt gépeket el lehet felejteni. A túra alatt 32%-t merült az akkumulátora, miközben 260 képet készítettem.
Az atibor-hegyi EP után egész jó képeket tudtam készíteni jó szúrós növények virágairól. Szép lila a hegyoldal. Az északi oldalon mohaféleség virágait, késõbb pedig valamilyen, apró sárga virágú kövirózsaféleséget fényképezhettem. Közben Zoliék eltûntek a horizonton, ami itt elég tág. A Vásáros-domb gerincén talpaltunk Taliándörögd felé. A kilátás végig csodálatos. Érdekes látványt nyújt a Szent András templomrom is ebbõl az irányból. A szél egyre hidegebb, így dzseki és sapkacsere mellett döntöttem. Valami a talpammal sincs rendben. Megálltam, s rendeztem a problémákat. Gondolva arra, hogy a kevésbé szeles területeken jobb lesz az idõ, a polár kalapomat csak zsebre tettem. Látótávolságra kerültem a következõ EP-tõl, amikor észrevettem, sehol a sapi. Irány vissza a templomromig. Sajnos csak a lelkiismeretem megnyugtatására szolgált, mert nem lett meg, pedig csak 700 m-t kellett megtennem. Valaki elvitte. Utánam ismerõs túrázó jött, de már ö sem látta. Elõtte két helybeli jött. Valószínûleg õk vették föl. Sajnálom ezt a sapkát, mert Magyarországon aligha pótolható, s már 12 éve használtam. A cég honlapján sem találkoztam vele. Egy kicsit kedvetlenül mentem tovább. Az ellenõrzõ ponton, a pecsételést követõen ittam egy alkoholmentes sört s ballagtam tovább.
A faluból kiérve már ismeretlen terepen haladtam. A Csigói-elágazáshoz hamar odaértem. Viszont egyre jobban éreztem a talpamat. Hiányzott neki a lúdtalpbetét. Pecsételést követõen eltettem a kapott ásványvizet, s gyerünk tovább. Jobbról villanypásztorral kombinált kerítés mellett vezetett az út, vaddisznós kert figyelmeztetéssel. Nem is volt kedvem bemenni. A Dabosi templomromhoz is és utána a Hertelendy-kastélyromhoz is letértem, de csak az elsõ helyen fotóztam. Az utóbbi teljesen érdektelen. A nyiladékban, kicsit eltértem balra, mivel arra szebb volt a kõmezõ. Tényleg érdekes, a sok egymásra hányt bazaltszikla, s hogy a legnagyobb kupac közepébõl képes évszázadosra nõni fa. Szem elõl veszítettem, a 25-ös távnál ritkább jelzéseket, így egyenesen kimentem a murvás útra, s azon a következõ EP-ig. Pecsételés után a murván folytattam, majd a piros jelzés levitt a Zsivány-völgybe. Egész hangulatos. Elmentem a Benárd-barlanghoz is. A következõ murvás szakaszon a piros jelzés letért az útról. A leírás és a térkép alapján a murván kellett maradni. Páran, jóval elõttem viszont lementek balra. A leírás szerint mentem tovább, ami azért a térképtõl is eltért. A Romvárosnál kibukkanva az erdõbõl, bazaltkúpot láttam kissé balra. Elõbb a Szent György-hegyre gondoltam, de késõbb a tágabb panoráma alapján rájöttem, a Somlót látom. Bizonyos irányból a Somló, a Szent György-hegy, a Badacsony és a Csobánc hasonlít egymásra. A mesterséges romok mellett elhaladva, az õrök kistestû „fajtiszta korcs” kutyája, csak azután kezdett ugatni, amikor már két túrázó csoport is elment elõtte. Nem túl éber.
A vadvédelmi kerítést elérve, az elõttem menõk és én is hibáztunk. Az itiner szerint balra fordultunk. A térkép szerint jobbra kellett volna menni. Úgy 3-400 m után kiderült a hiba, s irány vissza. Ez az egyetlen bosszantó hiba az itinerben. (Én is követtem már el ezt a hibát.) Legalább tudtam nagy ezerjófüvet fotózni. Mivel egyre jobban fájt a talpam, így nem esett jól a kitérõ. Be is lassultam. Nagy nehezen elértem Nyirádot. Itt már figyeltem, lesz-e valamilyen ittasellátó hely. Jól esett volna valamivel megemelni a vércukorszintemet. Alig értem ki a fõútra, máris letértem jobbra, s ott a soros EP. A pecsét mellé ettem pár szem cseresznyét, s mivel a gyomrom már régóta delet korgott elõbányásztam egy szendvicset, amit a következõ szakaszon megettem. A Síki-mezõ egy kicsit monoton, vagy legalábbis a talpfájás miatt én annak éreztem, viszont a Pörös-erdõben vezetõ szakasz kellemes. Ráadásul kezdtem gyanítani, mi lehetett a Nagy Gáspár túrán a vízhólyag oka. A mezõgazdasági út, ahol a keréknyom keskenyebb és egyenetlenebb, mint az erdészeti földutakon, s az egyik láb szinte folyamatosan oldalirányban ferde síkon mozog. Ott ez volt a túlnyomó többség. Végre feltûnt Szõc, ráadásul ismét szép kilátással. Itt sem érintett az út semmiféle kocsmát. A falu szélén barátságos, kíváncsi kutya csatlakozott hozzám, majd amikor hazaküldtem, a mögöttem jövõkhöz. Õk is próbálták hazaküldeni, de ez csak akkor sikerült, amikor a gazdája elõkerült, s eljött érte.
Becsatlakozott a 25-ös táv, aminek köszönhetõen megszaporodott a túrázók száma. A Halimbára vezetõ lejtõ nem esett jól a talpamnak, de letudtam. A templomot érintette az útvonal, de itt a magyar szokásoktól eltérõen, sehol egy kocsma a közelében. Itt is elmaradt a frissítés. Ettõl kezdve, megint ismerõs terepen mentem. A magas füves mezõn kerülgethettem a pocsolyákat, a vizem viszont elfogyott. Szerencsére, már csak egy bõ kilométer volt hátra, aminek nagy része eseménytelen aszfaltút. Olyan kilenc és háromnegyed óra alatt értem be a célba, ahol átvettem az emléklapot és a kitûzõt. Mivel elég késõn ettem meg a szendvicset, abszolút nem voltam éhes, így kihagytam a zsíros kenyeret. A presszóban ittam egy újabb alkoholmentes sört meg egy kávét, s elindultam hazafelé.
A túra útvonalvezetése jó. Sok a nyílt terep, de az remek panorámával társul, így nem válik unalmassá. A terep változatos. A szelíd lankás hegyoldalaktól, a sziklás részekig minden van benne. Rengeteg a virág. Az idõjárás kifejezetten kedvezett a túrának, ami így könnyû, az utak jól járhatók. Nem is tudom, miért hagytam ki eddig a Bakony ezen részét. El kell jönni erre montizni is, mert elég jónak tûnik az úthálózat.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lapot (saját térkép nem szükséges), itinert, kitûzõt és emléklapot kaptunk. A rajtban banán, a Négyszögletes kerekerdõnél nápolyi szelet, a Csigói elágazásban szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, Nyirádon cseresznye, a célban zsíros- és margarinos- kenyér, vöröshagyma, volt az ellátmány. Ahol a 25-ös távval együtt megy, az útvonaljelzés is jó, a 40-es távon kicsit gyengébb. Murphy törvénye szerint, ahol hibás volt az itiner, ott jelzés sem volt, hanem csak a Dörögdi-úton. |
