Múzsla
2014
DMO - mormogtam, hogy el ne felejtsem a regisztrációs kódot. A könnyebbség kedvéért, a röviditést feloldottam a mai újságokból ismert demo (tüntetés) vagy a tudományos demonstráció (bizonyitás) szavakkal. Meg kell mondanom, hogy egészen hatása alá kerültem az elektronikus nyilvántartás korszerû folyamatának, hiszen a jelentkezés után azonnal megtudtam a jelszót és egy óra sem telt el, már megérkezett a megerõsitõ levél is, szóval a jelszavam meg szerény személyem kölcsönösen egyértelmû kapcsolatba került. Mindezek következtében a beszámolóm elejére Kiss Gergõ laudációja kerül, aki az ország legkiválóbb kimutatását késziti a túráról, és mindig tud élni valamilyen meglepetéssel. Ha nem igy lenne, akkor is ezt mondanám. Dehát az eddigieken túl itt van a kinyomtatható oklevél, az idõtõl függetlenül összes célba ért túrázó felsorolása. Nem lehet eléggé dicsérni a korszellemnek megfelelõ kimutatást, amely nem tesz különbséget nemek között, hanem tényszerüen képezi le az embereket az idõ tengelyére. Nekem, mint aggastyánnak, kivételes szerencse, hogy Gergõ tevékenységét az elsõ alkalomtól, ha távolról is, nyomon kisérhettem. Egyszer-kétszer még bementem a gépszobába, késõbb már nem zavarogtam, volt ott mindig elég dolog. Ha lenne egy arcképcsarnok, szivesen nézegetném a túra szervezõinek képei mellett az övét is.
Mire Szurdokpüspökibe értünk, már indult is az elsõ különbusz. Negyedóra múlva mi is gurultunk felfelé. Szép, száraz idõ volt, ami kell egy gondtalan túrához. Galyatetõn észhez sem tértem, már a kezembe nyomták az útvonal térképét. Kata volt vagy Tamás, nem tudom. Inkább az utóbbi. Megpróbáltam - hányadszor, Te jó Isten - bankjegyeket átadni. Tudhattam, hogy csapdába estem, kár igyekezni. Megettem egy banánt és Jocóval együtt nekivágtunk az útnak. (9:56) Ütemesen haladva 7 perccel a szintidõn belül Ágasváron voltam. Lelkesedésre, persze, semmi ok, mert itt jön a keserves leereszkedés. Már nem vagyok rugalmas, nem tudok ugrándozni a sziklákon, vagy szánkózni a törmeléken és rengeteg idõ elmegy az óvatosság miatt. Egyetlen örömöm, hogy fák nõnek a hegyen, van mibe kapaszkodni, vagy araszolni egyik törzstõl a másikig. A menedékház utáni P+ szerencsére nem csúszós, az aljára érve pedig a Csörgõ-patak mellett kocogásra nyilik lehetõség. Ennek révén ledolgoztam valamennyit az elvesztegetett idõbõl és csupán tiz perc késéssel értem Mátrakeresztesre. (12:50) Kevés szilárd és közepes mennyiségû folyadék felvétele után hamarosan tovább indultam.
Elégedett voltam, mert tudtam, hogy a Muzsla emelkedõit jól tudom kezelni. Most is igy volt, mert a Nyikom-nyereg utáni két nagyobb púpot 1-2 perc nyereséggel elintéztem. Fenn, a csúcson, otthonosan éreztem magam. Megállapitottam, hogy az igazolást most is egy jól beállitott dátumbélyegzõ adja, amelyet néha egy ifjú tanuló üt be. A lenyomaton 14:34 volt látható, vagyis a célba érésig 1 óra 56 percem volt, ami a hátralévõ 7 kilométerre bõven elegendõ. Gondtalanul döcögtem lefelé, idõnkint elõre engedve a gyorslábú társakat. Már jóval túl voltam a Nagy-Koncsúron, amikor egy gyorsan érkezõ hosszabb karaván kedvéért balra - ezt jól megjegyeztem - kiugrottam az ösvényrõl. Ezután már nem volt alkalmam unatkozni, mivel egy jó erõs görcs állt bele a lábamba. Veszteg maradtam, mert úgy gondoltam, hogy illene saját lábamon levánszorogni errõl a kellemetlen, véget érni nem akaró köves szakaszról. A helyzet javulása után sétává alakitottam a mozgásomat. A Diós-patak elõtt egy ideig mellõzni kellett a sétát, örültem, hogy zuhanás nélkül lejutottam a mederbe. Valójában az volt ennek a túrának az eredménye, hogy egyszer sem kerültem váratlanul földközelbe. Az is igaz, hogy ezért szintidõvel fizettem. Emelt fõvel és negyedórás késéssel értem be a célba. A történeti hûség kedvéért megjegyzem, hogy a statisztikába 4 perccel több idõ került, de ennek nincs semmi jelentõsége.
Az oklevél átvétele után a szokásos társadalmi élet kezdõdik. Aktivisták a Turista cimû szines újságot osztogatják, Molnár Tamás jóvoltából egy kis üveg mátrai mézet is kaptam. Mint késõbb észrevettem, érdemtelenül, viszont örültem neki, mert mindig jó, ha nem üres kézzel térünk haza egy túra után. Meleg étel is kapható volt az udvaron, de most kihagytam. Nem voltam éhes, inkább folyadékfelvételre volt szükség. E célból a vendéglõ igen jó helyen van. Ismerõs arcok tûntek fel, következõ túrákra hivtak. A túra utáni oldott hangulat a jó együttlét bizonyitéka. Jó, ha nem kényszerülünk arra, hogy technikai okok miatt elrohanjunk a helyszinrõl.
Nem elõször dicsérem meg a hibátlan rendezést. A bonyolitás a résztvevõk számának növekedésével nemlineárisan függ össze. Lehet, hogy ugyanazt mondom, de jó, ha ezt tehetem. Kedvet csinál a folytatásra. Egy dologról megfeledkeztem: Gergõt akartam megkeresni de elkavarodtam a nyüzsgésben. Mulasztásomat a bevezetõ szöveggel igyekeztem pótolni. Ha nem emlitettem valaki nevét, az nem feledékenységbõl van. Mindenki arcát látom, akivel találkoztam. Az együttlét többet jelent nekem egy névsor összeállitásánál.
|
