Túrabeszámolók


Kis-Kőfej és Sorrento

GeldarTúra éve: 20142014.03.24 18:38:11

Sorrento 21


Változatlan csapattal vágtunk neki az év harmadik teljesítménytúrájának (Zsófi és Kata társaságában) - több tekintetben is. Egyrészt az elõzõn is velük voltam, másrészt a tavaly õszi távon is (ami változatlan maradt idén is) velük voltunk; jöhetett a kalandra föl! Rögtön a rajt után jött az elsõ meglepetés, a lyányok nagyszerûen emlékeztek az útvonalra (a jelek szerint tényleg öregszem, de pár helyen nem tudtam merre hány méter). Kevés sarunk volt, a magam részérõl úgy éreztem, megjött a tavasz. Erre a Makkosmária körötti tisztás is ráerõsített, ahol gyerekzsivaj és babakocsit tologató nagyobbak fogadtak, meg a pontõrök szõlõcukorral. A Végvári-szikla ezúttal Katának is megadta magát, majd rövid evés után átkeltünk a Budai-hegység egyik legszebb hegyoldalán. Így érkeztünk a Sorrentohoz.

Itt rövid pihenõ jött evéssel, majd észrevettem, hogy az egyik fának akár a tetejéig föl lehet mászni - a lovak (akarom mondani ágak) közé csaptunk hát, s nem is sokára sikerült, ami még soha - fának a lombkoronáján ülni. Az ezt követõ szakasz Zsófinak már kedves ismerõse volt - a Budaörsi Kopárokon, elsõ túrája (és azt azt követõ faházas sörözés) okán. Kevéssel a csupasz hegyek után ismét visszamásztunk az erdõbe. A tavalyi eltévedés után (ahol futókat követtünk Csillebércig, ahova a túra nem megy egyébként) idén gond nélkül kerültük meg az egykori (mostani?) úttörõtábort, s mentünk föl egész a Normafáig. Itt aztán kandiscukorra alkudtam majd az árat meghallva angolosan távoztam - Kata nagy örömére. Akinek az öröme hamarosan izgatottságba váltott át, ahogy a Tündér-sziklára mászott velem, de némi segítséggel sikerült meghódítania. A hátralévõ távot valamennyien elégedetten tettük meg, a sörözés a Raklapban pedig tényleg a korona volt a napra.