Túrabeszámolók


Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)

nafeTúra éve: 20142014.03.13 19:27:13

 


Reguly Antal emléktúra 22


GPS-el mért távolság: 22,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 385 m. Ennyit mentem, de egy kicsit letértem az útvonalról.


Általában egy bõ órába telik mire Zircre érek. Most sikerült 45-50 perc alatt, így már a rajtidõ kezdete elõtt 20 perccel leparkoltam, s kezdtem el igen kényelmesen készülõdni. Szerencsére, már két perc múlva azt láttam, páran igazoló lappal a kezükben ballagnak kifelé az iskolából, s kezdik meg a táv teljesítését. Hurrá! Nem kell soká várni. A nevezés tényleg gyorsan, egy két perc alatt megvolt. Kiválóan szervezték meg ezt a részét is a túrának. Arra is fölkészültek, ha a gyorslábúak hamarabb érnének Porva-Csesznekre, mint Anita, aki vonattal ment pontõrködni. Ez esetben egy évszámot kellett felírni az igazoló lapra. Mire beneveztem, Ágiék már úton is voltak.


Kényelmes tempóban vágtam neki a távnak, hogy a végén ne kelljen túl sokat várnom a célban. Kisütött a nap, így szép idõben vághattam neki a távnak. Azért az elõjelek nem voltak egyértelmûen jók, mivel az úton látszott, egész jó kis esõ volt az éjjel, tehát lehetett sárra számítani. Viszont rengeteg medvehagymát és hóvirágot láttunk a Gerence-völgyben. Számítottam is rá, hogy tudok szedni a szendvicshez. Szerencsére nem volt komoly sár, viszont medvehagyma sem volt. Épp csak kiértem a városból, máris ott az elsõ ellenõrzõ pont. Ettõl kezdve hál istennek, már erdei, illetve mezei utakon ballaghattam. Szép a Cuha-völgy. Késõbb gyanús lett, hogy északabbra pára- és felhõfoszlányok látszanak a völgyben és fölötte. Reméltem, az ég kitisztulásának a jele. Csalódnom kellett, mivel a vasútállomás elõtt bõ kilométerrel eltûnt a nap és csak a Pintér-hegyen bukkant ki újra. Addig kellemetlen nyirkos idõjárásban lehetett részünk, hideg széllel megtetézve.


A Cuha-völgyben sok-sok virágot láthattunk. Fõvirágzásban volt a hóvirág, s az idén elõször láttam orvosi tüdõfüvet, száratlan kankalint és egy-egy, még csak bimbós szellõrózsát és annak bogláros változatát. Nem csúszott különösebben az út, így jól haladtam. Mindkét irányba elment mellettem egy-egy vonat, ennek köszönhetõen alig volt valószínû egy újabb érkezése, amikor a sínek között talpalok. Ezért aztán, a Csárda-völgy elérése elõtt, a patak keresztezése helyett, irány a vasúti töltés. Gyorsan letudtam ezt a kényszerû kétszáz métert, s letérhettem róla. A késõbbiekben sem láttam egyetlen alkalmas átkelõhelyet a Cuhán, tehát a pirosról, vagy visszajött valaki a hídra, vagy ki tudja hol tudta keresztezni a patakot, vagy gyalogolhatott a sínek között a vasútállomásig. A letéréstõl kezdve egész jó az út Porva-Csesznekig. Az állomáson hamar megtaláltam a pontot, s ha már ott voltam, vettem is egy kis üdítõt tartaléknak.


Pecsételést követõen mentem tovább. Rögvest elkezdtem nézegetni a hegyoldalt, hol tudnék fölmenni a gerincre. A völgyben vezetõ zöld jelzést, finoman szólva sem kedvelem. Az idõjárás alkalmasnak tûnt, s idõm is volt rá (Ágiékat már megelõztem), hogy keressek valami másik útvonalat. Rögtön a turistaház után nem akartam fölmenni, mert akkor mehetnék akár a S+-on is. Régebben is szemeztem már a zöld jelzésre lejövõ krosszmotoros ösvényekkel, s most úgy döntöttem, ki is próbálom az egyiket, ha addig nem látok jobbat. Nem láttam. Amikor nekivágtam a hegyoldalnak, a mögöttem jövõket meg kellett nyugtatnom, nem ez a hivatalos útvonal. Ezután már nem volt más hátra, mint menni fölfelé. Az esõ miatt kicsit csúszott a talaj. Jó meredek Túrabot nélkül, alighanem csak négykézláb lett volna járható. Párszor így is visszacsúsztam egy kicsit, mire fölértem. Még hosszú perceken át kapkodtam a levegõt. Végre megláttam a fönt vezetõ utat. A S+-ra értem ki. A következõ lehetõségnél balra letértem, s a hegy tetején talpaltam. Tehát, ha a zöld jelzés völgybeli szakaszát ki akarom hagyni, akkor célszerûbb a S+-on indulni a turistaháztól, s fönt a hegyen rátérni erre az útra. Volt fönt némi sár, de sokkal jobb, mint a lenti ösvény. Hosszabb, mint az eredeti, mert ugyanakkorra értem a zöld jelzés keresztezéséhez, mint a többiek, akiktõl lent elváltam. Ettõl kezdve maradtam a kiírás szerinti útvonalon.


Az ösvény mellett láttam néhány odvas keltikét, de még csak bimbós állapotban. A faluba levivõ földút jó állapotban van, mostanában gléderezhették. Néhol kicsit ragadt. Az ellenõrzõ ponton újabb pecsét. Ittam egy kólát, s ballagtam tovább. A falu után, a szokott helyen, most is jócskán nehezítette a haladást a vízátfolyás és a sár. Utána viszont semmi gond. Az erdõ sarkot sokan levágták a mezõn keresztül. Az aszfaltig kissé szétmosott, sáros az út, de kikerülhetõ. Ezen a részen jó szokott lenni a kilátás. Most nem az. A Kõris-hegy is inkább csak sejthetõ, mint látható. A templom felé a kék jelzés lekanyarodása az aszfaltról, bombabiztosan kiszalagozott, messzirõl látható. Úgy látszik templomrenoválási láz tört ki a környéken, Mert Porván is és Borzaváron is tatarozzák õket, Zircen pedig mostanában fejezték be. A faluban láttam néhány helyen kinyílt tõzikét, ami bíztató elõjel volt a másnapi egyesületi tõzike nézõ túrához. Másnap nem csak tõzikét, hanem májvirágot is láttunk tömegesen virágozni.


Most viszont ballagtam lefelé. A falu után jött egy jó kis kaptató a Pintér-hegyre. Persze az összesített szintemelkedésbõl kitûnik, hogy ez sem volt azért olyan nagy. Ahhoz elég, hogy egy kicsit megszuszogtassa az embert. A hegy egyre nagyobb területén vágják tarra az erdõt. Csúnyán néz ki. A Fiatalító-forrás felé a letérés megint csak bombabiztosan kiszalagozott. Lent megkaptam az utolsó pecsétet, s indultam tovább. Fölhívtam Ágit, hol járnak, van-e lehetõségem, egy kis letérésre. Éppen túl voltak a pintér-hegyi elsõ kaptatón. Úgy saccoltam, 10-15 perccel lehetnek mögöttem, így kihagytam az újabb „eltévedést”. A város elõtt gyerekekkel találkoztam. Betegség miatt csak a Fiatalító-forrásig mentek el. A betegséghez képest végig focizták az utat. A városban, már csak egy kis menetgyakorlat a célba érés. Elõtte megálltam a kocsinál és átöltöztem. Alaposan leizzadtam, mivel túlöltöztem egy kicsit. Beballagtam a célba, megkaptam a kitûzõt és az emléklapot. Ettem egy kis zsíros kenyeret. És vártam, és vártam, és csak vártam, és még mindig sehol az Ágiék. Kiballagtam a kocsihoz, egy kis kávét inni, amikor végre, utánam bõ 50 perccel, megérkeztek. Kiderült, némi boka és térdfájdalom lelassította õket a végén.


Alapvetõen könnyû, jól szervezett túra. A sok hóvirág látványosabbá tette.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1300/1200 Ft-ért térképvázlatos igazoló lapot (saját térkép nem árt), kitûzõt és emléklapot kaptunk. Az elsõ ellenõrzõ pontnál Balaton szelet, Porván 3 dl szénsavas üdítõre szóló italjegy, a célban pedig zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, savanyúság, lila hagyma és kétféle szörp volt az ellátmány. Külön jó pont, hogy a rajtidõ elõtt már engedték a korán érkezõket nevezni, s megszervezték, hogy az elsõ ponton korán kint legyenek a pontõrök, illetve a Porva-Csesznekit is megszervezték. (Volt olyan túra, ahol mereven betartották a rajtidõ kezdetét, s akkorra vagy 150-200 ember állt sorba, meg utána is még vagy félóráig, mire sorra került.)