Nem voltunk még a Bakony keleti részén, így kései kelés után kellemes autózással leugrottunk Kincsesbányára. -3 fok, viharos szél várt a sportpályán, bent pedig csúcsrajáratott neveztetés-rajtoltatás. Kevéssé életrevalóan mi kivártuk a sorunkat itt is, ott is. Remek, szines térképpel ellátott itinerrel a kézben indultunk el az elején kicsit jellegtelen tölgyerdõben. A terep nem volt túl nehéz, dehát 27 km-re jutott 380 m szintemelkedés a kiírás szerint. Az Üdülõk ponttól izgalmasabb lett a táj: tó (duzzasztott), tajtékos hullámok az erõs szélben, izgalmas jégformák a parti fák törzsén a felcsapódó vízpermetbõl. A nyílt terepen az erõre kapó szél szegül szembe velünk, de a bitumenes úton hamarosan elérjük a Gajavölgyi vadasparkot. Az út a szurdokban vezet, fölénk érõ, de azért még nem nyomasztó sziklafalak között. Fényképezgettük a patakot, a medret, a sziklákat, a fákat. Állatokat sajnos nem láttunk, de mi nem az elsõk voltunk már aznap :-). Nagyon szép volt ez a rész! A "központban", a pisztrángos tónál volt a második pont - és egy-egy müzliszelet.
A szurdokbõl egy éles jobbkanyarral ugrunk neki a legmeredekebb szakasznak: jó 100 m szint alig 1 km-ben. Közben csodás fényekkel övezi a nap a szurdokat, a sziklákat és a patakot. A másik oldalon már Bodajkra ereszkedtünk a sípályán (ugyan használatban van-e még) és szembõl, a távolból a Vértes nézett vissza. Örömmel fedeztem fel az ismerõs sziluettet: a csókakõi várat. Bodajk kellemesen rendezett benyomást keltett, de így sem idõztünk sokat a Fenyõ bisztróban, inkább kint ettük meg a tízórait. Az alma és a müzliszelet után a harmadik ponton csokit kaptunk.
A Kálvária lépcsõin megjegyeztük, hogy azért a salgótarjáni húzósabb! :-) A negyedik pontig (Alba Régia forrás) sok izgalmas nem történik, majd megint jött egy kis kapaszkodás: de már föl-le a szurdok falának tetején! A GPS most már túl volt a 400 m szinten. Úgy tûnik, a szervezõk alulbecsülték az emelkedõket! Utolsó pillantás a sziklákra és kiértünk a hétvégi házak közé. A tóhoz közeledve végül a töltésen jutottunk be egy vadregényes sziklás részhez. A gátõrháznál eszméletlen szél fogadott, szinte rá lehetett feküdni, megtartott. Megcsodáltuk a szélcsendes öblökben tanyázó vadkacsákat és hattyúkat (hogy nem fagy le a lábuk). Besétáltunk az Üdölõkhöz az utolsó pontra (ugyanaz, mint az elsõ volt - csak a másik oldalról :-) ), majd a mûúton visszaindultunk Kincsesbánya felé. A végén az erdõn átvágva újból az Iskola utcánál voltunk. Célpecsét, kitûzõ, oklevél, zsíroskenyér, tea után bevágódtunk a kocsiba és zúztunk haza. Napsütésben indultunk vissza, de fölöttünk balra kristálytiszta kék ég volt, míg jobbra egybefüggõ, vastag felhõ. Végig a határon autóztunk!
A track szerint a túra csak 25,3 km volt és inkább 500 m, mint 386 m szinttel.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet a szervezésért.
Otthon azon gondolkodtam, hogy egy igazi 30-35 km-t is össze lehetne-e gyûjteni arrafelé? Jövõre remélem kiderül. |
