A HA-VAS-PARIPA Meséje (rendezõi beszámoló):
Egyszer volt, hol nem volt, éppen vagy négy éve, amikor imigyen ez lett közzé téve:
„Hintóját mindenki hátrahagyván, jöjjék a sok Vándorló az erdõn át, a patak partján,
De gúnyát húzzon ám, valami szépségest! Merthogy itt a farsangi mulatság február végére!
Hogy miért a nagy hûhó, ezt mindenki hallhatta, a neve HA-VAS-PARIPA, bárki kipróbálhatja!”
Mesénk fõhõsei a fenyegetést komolyan vették, s erdei ruháikat mind-mind levetették,
Kerítettek helyette színeset, másat, ki-ki kedve szerint Bolond Miskásat….
Jött is a sok Vándor, lettek vagy félezren, apraja és nagyja a nagy útra készen lett,
Bezzeg meglepõdött a tengernyi ember, hogy õket egy úszómester indítja majd el.
S a keresztes lovag ki megadta a regulát, és egy kék bohóc, aki osztotta az értékes bilétát. (vonatjegy)
Gondolta a Vándor most már békén mehet, ám útközben kapott frászt, de nem ám keveset!
A fürdõzõ, s egy ronda kelta harcos mindvégig zaklatta,
s a csodás kastélynál (Hotel Szépalma) egy katonalány is feltartóztatta.
Látott ám útközben még egyéb csodát, egy hintó elején száznyi szép kis trófeát ( osztrák túrajelvények)
Szegény Vándor a lelkét majd kilehelte, mire az erdõ mélyén, Porva-Cseszneken a célját meglelte.
Egy igazi vasutas, kitõl érdemét megkapta, vagy mégse igazi MÁV-os, csak a gúnyája az?!
De még a hely kapitányát is megszállta az ördög, s vidáman mosolygott a sok ámuló gyerkõcön!
Elvarázsolt, nekem való hely ez, gondolta a Vándor, toborzok csapatot s visszajövök párszor.
Jött a VASPARIPA, s megtelt a sok fáradt Vándorlóval, sebessége a völgyben vetekedett akár egy hintalóval! :-)
Hetedhét határban híre ment a bolond HA-VAS-PARIPÁNAK, s következõ évben jöttek újra százan!
Mit százan, többszázan, s miféle népek! Királyfiak, Tündérleányok, cicák, kutyusok, és sok-sok fura lények.
A rajtban a fegyõr csak kapkodta a fejét, és a nagy zûrzavarban el is vesztette a fegyence bilincsét.
Jöttek nindzsák, kommandósok, lovagok katonák, és vitézek, a próbát kiállni mindannyian készek.
Hemzsegett Vinye, a sok varázslótól, bûvös lett az erdõ a rengeteg bûbájtól.
Még egy hóvirág is átváltozott kislánnyá (vagy fordítva?!), sõt!, egy erdei manó is megnõtt óriássá.
Zörgött a Vándorok tüdeje mire a hegyre felértek (Zörög-tetõ), de ott sikoltottak ám igazán nagyot mikor a Halál-lal szembenéztek!
Beértek a célba, gondolták, hála az Égnek, s már meg sem lepõdtek, hogy az Ark-Angyaltól kapták az „érmet”.
Hóemberés baranta harcos írta a papírost, a sárga bohóc meg hordta a sok kenyeret, a zsírost.
Az elszabadult fegyenc idáig menekült, aztán a sok színes gúnya közt elbújt, s gyakran elõkerült.
Zsákba macska(fõrendezõ) a sok-sok vidám arctól örömében a bõrébõl, s zsákjából majd kiugrott,
és közben az éheseknek gulyást osztott.
Jött a VASPARIPA, s hazament a sok kedves szereplõ, ígérte, jövõre biztosan majd eljõ….
Telt múlt az idõ, újra jött a nagy nap, aggódó szemek az égen, vajon mekkora lesz a hó holnap?
Vastag lepel temette be az utat, erdõt, sajnos elmaradtak a királyok, cicák, nindzsák, és hercegnõk.
A tél megmutatta, hogy most Õ lesz a Király, kevés az a Vándor, ki ilyen kemény próbát kiáll!
Ilyen zord idõben még a farkas is odébbállt, így vigasztalta a rajtban Piroska szegény Nagymamát.
Félszázan indultak el a szakadó esõben, ismerjük õket, elszánt Harcosok õk, bármilyen idõben!
Állj, hatósági ellenõrzés! Egy Seriff?! itt?! Fújhat a szél, eshet esõ, õ kemény legény, mindent kibír!
Szegény Vándor, hova jutott, a tavalyi traktoros csapat helyén Szibériába ugrott!
Ezer sárkány és fûzfapüré! Varázsló és Banya-tanya lett a vinyei kedves büfé!
Szerencsére a vár (Csesznek) a régi, ej de furán fiús ez a gumicsizmás Mici Néni!
Vándorunk mindjárt célba ér, több idegbajt mára már nem kér!
Útközben lesbõl támadt az orosz harcos, s hozta rá a frászt, meg a (szív)-rohamot!
Persze Nagymama is ijesztgetett bátran, katonának beállt Szergely mellé fõkötõben, kardigánban.
Porva-Csesznek, hurrá itt a cél! Csupa kedves, bájos népség: Sikoly, egy kék szörny és Freddy a rém.
A nilusi krokodil Jolly-Jokert kóstolgat, a közelben tini-nindzsa egy cowboy-jal békésen lasszózgat.
A Pityókás teli tálcával jár, és segítségképpen egy arab nõt talál.
Már nem is meglepõ, hogy e furcsa helyen a Pöttyös Túró Rudi embernyi, s nem ehetõ!
Persze van zsíroskenyér, és tea, mit csak szem-száj kíván! Meg kitûzõ, meg minden más, ami a Vándornak ilyenkor kijár.
Hurrá, legyõztük a Tél Királyt, és a VASPARIPA a fáradt Vándorokkal nesztelenül suhanva tovaszáll.
Mesénk szereplõinek se szeri, se száma, ha valakinek neve kimaradt, bocsánat érte, ez sajnos, a feledékeny mesélõ hibája…
…………………………………a mesének nincs még vége, ha tetszett, gyere el, s legyél TE is a szereplõje.
Várunk február 22-én bármelyik távon, természetesen jelmezben! J
A mese (fõ)szereplõi
A fotókat megnézheted itt, jól visszaadják a túrák hangulatát. :-) :-)
https://plus.google.com/u/0/photos/103527991800460657143/albums/5974606696026146561
(ha nem indulnak el innen a fotók, másold be a böngészõbe!)
|