Túrabeszámolók


Becsület útja

csorgo2108Túra éve: 20142014.01.20 18:13:25



Becsület útja


Szombat van így ismét egy új túranapra virradtunk, mivel most Gyurival és Noszik Janival mentünk, így nem kellett olyan korán kelnem és volt idõm bõven böngészni még reggel a netet és meginni egy jó forró kávét. Fél hatkor már a megbeszélt helyen várok. A mai napra nagyon jó idõjárást mondtak, ekkor még nem is sejtettük,hogy ez az idõjárás még nagyon sokáig változatlan marad. Miután felszedtük Janit rögtön indultunk is Tarján érintésével Pilisszentlélekre, az odaút nagyon hamar eltelt, beszélgettünk, humorizáltunk miegymás. A rajt bár Esztergomban volt, de mivel a rajt/cél nem egyezett meg így mi Pilisszentlélekén hagytuk az autót, és busszal közelítettük meg az Esztergomi vasútállomást. Mondanom sem kell rengetegen választották rajtunk kívül ezt az opciót. Tavaly ez a procedúra nem volt ilyen könnyû, ugyanis bár Tatabánya és Esztergom egy megye, ugyanakkor a buszközlekedésben ordító hibák vannak (!!!!!!).


Tömegközlekedési eszközünk 06:50-kor indult, a busz szinte csordultig volt, így eléggé nehezen vette a meredek emelkedõket.  A buszról 7:10-kor szálltunk le, és pár perces séta után elértük a vasútállomást. Imre mindenkit üdvözölt majd a nevezés után rögtön neki is iramodtunk. Az elsõ ep. egy kápolna volt, ahol a szín volt a kérdés. Ezután a szokásos emelkedõ Vaskapuig, ahol a kérdés megválaszolása után rögtön le is koccantunk tovább a sárga becsatlakozásáig. Kis kovájgás, de meglett a régi sárga/ új keresztezõdése, majd a kerítésmászás után már a barátkúti kódot fotózzuk. Ezután monoton sáros menetelés egészen a sárga keresztig ahol szalagokat látunk (ezt nem egész egy hónapja nem vettük észre a forrástúrán), gyors átkelések sorozata és egy Jägermeisteres üveg lapul az avarban (kísért Graz szelleme -böff-). A Háromszázgarádics oldala nem kecsegtet semmi jóval, de legalább nincs 10 centi hó és nem is fagyott a talaj. A már 2002-es szakosztályi túra óta itt lévõ wartburg rom után tudtam már nem sok van hátra az emelkedõbõl, de azért nem bíztam el magam. Meg is érkeztünk az Adelhorst-hoz, akarom mondani sasfészek turistaházhoz, de mivel felújítás alatt van, így idén nem tudunk itt frissíteni. Sebaj, innen már amúgy sincs sok. Zöld kereszt, majd zöld sáv után a Pilis nyeregben is vagyunk, majd megkezdjük a kimászást a Fekete-kõhöz. Innen gyönyörû kilátás fogad minket, ellátni egészen messze. Többek között azért is tetszik ez a rész, mert régi turistajelzésekkel is találkozhattunk, ami engem mindig egy kis nosztalgiával tölt el. Két-bükkfa nyeregnél épp akkor megy el egy busz, amikor megérkezünk. Itt elég sokan vannak, fotóznak, sütögetnek, piknikeznek. Égett hárs innentõl már csak egy köpés így meg sem állunk. A pálos kolostortól pár száz méter és már a Svejk ivónál vagyunk ahol Imre, mint egyszemélyes cél posztol. Mivel már 2. teljesítésem, így új kitûzõt is kapok meg egy szép oklevelet, amin korabeli felvételek is voltak. Emlékszem a 2007-es elsõ Konrád menten itt még egy kis fél lánctalpas is állt, ami nagyon hangulatos volt. Sajnos most ez nincs itt, de sebaj. A hazaút nagyon kellemesen telt el, útközben mé látjuk Papp Bálintot is, ahogy az aszfalton fut, full respect neki. És köszönet a rendezésért is immár másodszorra (harmadszorra). Jövõre ugyanitt, remélem akkor már legalább 20 centi hó és kemény mínuszok várnak már.