Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

aprotalpTúra éve: 20132013.12.30 17:01:11

Fóti somolygás



Megannyi bükki, börzsönyi és bakonyi túra után Attila úgy gondolta, ideje, hogy végre megismerjem az õ szûkebb hazáját, a Gödöllõi-dombságot is, így az évzáró túránk elõtt, egy szép, szürke, ködös õszi… ööö… téli reggelen, más botos-hátizsákos egyedekkel együtt mi is ott toporogtunk kora reggel a Nyugati pályaudvaron a –többek közt- Alsógöd felé induló vonatra várva. A vonatról leszállva megrohamoztuk a nevezõasztalt, majd megindultunk Gödöllõ irányába. A tömeg nagy része a város határában elhúzott szépen, nekünk kellemes tempóban sétálva, beszélgetve repültek a homokos/ködös kilométerek. A csomádi aluljárónál már a napocska is megörvendeztetett minket némi szórt fénnyel. Megmásztuk a túra névadóját, a Fóti-Somlyót, a csúcson leültünk picit és elmajszoltunk egy-egy szendvicset, majd a Fáy Présháznál a vidám kutyusos, mosolygós pontõrlánytól kaptunk pecsétet és szaloncukrokat. Innen balra (f)el. Alig egy óra alatt átértünk Mogyoródra, integettünk Attiláék háza felé. A cukrászdában volt az ellenõrzõpont. Finom teát kaptunk ellátmányként, majd az itiner nyomatékos felszólítására (A süti márpedig jár! ) Attilával egymás arcába nyomtunk egy-egy mignont is.

Továbbálltunk a Gyertyános felé. Útközben szép kilátás volt végig a városra, már amennyit a sûrû levegõ látni engedett belõle. A csúcson ismét tartottunk egy rövidke evõs-ivós szünetet, majd lecsorogtunk a hegyrõl. Aszfalton szõlõk közt, HÉV alatt, sárban fel és már meg is érkeztünk a Szár-hegy csúcsára. Innen leereszkedtünk a Mária-útig, ahol irányba rendeztük magunkat Gödöllõ felé. A zarándokúton haladva nyári, Me?ugorje-ban töltött napjaink jutottak eszünkbe, az élmények felidézésével hamar elszállt az utolsó néhány kilométer. Gödöllõ elõtt átmentünk az M31-es felüljáróján, átvergõdtünk a kettõs szalagkorláton, lebukdácsoltunk a lépcsõn, majd végig a vadaspark kerítése mellett és át az Erzsébet-parkon, ahol begyûjtöttük az utolsó igazolást, válaszoltunk a szikláról feltett kérdésre.

Gödöllõ belvárosán átsétálva érkeztünk meg a vasútállomás igen impozáns királyi várótermébe, ahol – miután a célasztalnál ülõ mókás arc semmi kivetnivalót nem talált az itinerünkön – oklevelet és kitûzõt kaptunk emlékbe és alig negyed órával a célba érés után már úton voltunk hazafelé.

Szép volt, jó volt, köszönjük.  Még az is lehet, hogy visszatérünk.