Túrabeszámolók


Irinyi teljesítménytúra

ebesztosTúra éve: 20132013.12.02 10:32:23

 Ismét eljöttünk, hogy a 25 km is "zsebben" legyen. A rövidebb távot kétszer teljesítettük (a második alkalomról lustaságomból kifolyólag nem irtam beszámolót 2011-ben , de az is jó volt), ezért a hosszabb táv csalt vissza minket. Két lányunk (a kereszt-, és a rendes) a 16 km-en próbálkozott, amit jókedvüen teljesítettek is 4 órán belüli idõvel.  


A szervezõk rugalmasságáért most is köszönetünket fejezzük ki, hiszen a 8 és 9 óra közötti indulási idõt sikerült lekésnünk, de 9.20-kor utunkra engedtek azzal, hogy a zöld és lila pöttyök követése biztosíthatja az eredményes teljesítést. Induláskor meleg teát is kaptunk, ami még egy piros pontot jelentett a szervezõk számára. A lányok várakozáson felül bírták a tempót, így gyorsan fogytak a kilométerek. Az Irinyi síremlék  után ki a városból, irány a Kepecs tanya. Itt a "lihegõs" pecsételés után fakultatív programként megnéztük a kismalacokat és õzeket ( lehet, hogy szarvasok voltak?), majd irány az Öreg-kert. A 3. ellenõrzõ pontnál a kedves fogadtatás mellett finom forralt borral és zsíros kenyérrel frissítettünk, hogy újult erõvel folytathassuk utunkat. Két lányunktól a Tájház után váltunk el, és a neon zöld pöttyök sorát követve, kiadós sétával jutottunk el a Scaler ranchra. Pecsételés után mentünk tovább, hogy a kitünõ útvonalkijelölés ellenére elsõ alkalommal tévelyegjünk egy kicsit.  Tényleg csak kicsi volt a tévelygés, mert egy kedves túratársunk utánunk szólt, hogy biztosak vagyunk-e dolgunkban, mert a nyíl balra mutat, mi meg láthatóan jobbra mentünk. Korrigáltunk és mentünk tovább a Bocskai kert felé. Az 5. ellenõrzõ ponton is begyüjtöttük a pecsétet és haladtunk a kijelült úton. Azazhogy haladtunk volna, ha az idõközben hozzánk csatlakozott, fentebb említett kedves túratárssal folytatott, az erdélyi és a kelet-magyarországi túrákkal kapcsolatos beszélgetés figyelmünket nem vonja el, és a második tévelygést nem követjük el.  De ez a tévelygés sem volt hosszú életû, ugyanis egy kocsi jött velünk szemben, a vezetõ (mint kiderült az egyik fõszervezõ) kedvesen kérdezte, hogy ugyan Irinyi túrázók vagyunk-e, majd a határozott igenünkre megnyugtatóan válaszolta, hogy akkor rossz helyen járunk, de sebaj, száljunk be a kocsiba, visszavisz minket a helyes útra. Ismét kiderült, hogy a tökéletés pöttyözés és nyilazás sem lehet akadálya a jó útról való letérésnek.  A Kossuth kertben a szokásos ellenõrzõ pont már gond nélkül lett meg, majd  gyorsan elfogyott a maradék pár kilométer is. A célban átvehettük a kitûzõt, az oklevelet, és az emlékgyufát, majd finom, meleg  ragulevest kaptunk. Köszönjük a szervezõknek, jó túra volt.  Ajánlom azoknak, akik szeretik a jól szervezett túrákat, a kedves szervezõket, a hol ligetes, hol erdõs, hol füves dimbes-dombos tájat, a jól gyalogolható, futható homokos utakat.


Ui: Mi jön még ?....életem párja legközelebb futva szeretné teljesíteni a rövidebb távot....