Túrabeszámolók


NaHáT / Hangya

OttorinoTúra éve: 20132013.11.15 09:46:50

NaHát 90 - 2013.10.12-13. Táv: 90,24 km; szintk: 3773 m; szintidõ: 24 óra.



Nahát! Ezt egyszer minden teljesítménytúrázónak ki kéne próbálnia. Magam már régebben el akartam jönni újra, hogy a 2010-es teljesítésem apró szépséghibáját (magyarázat lejjebb) kijavítsam, csak mindig máshová "kellett" menni, akár egy még ismeretlen, távolabbi országrészben rendezett túrára, akár valamelyik kupamozgalomhoz tartozóra. A hangulata miatt 2011-ben is eljöttem a NaHát-ra, de csak a 35-re vállalkoztam, mert másnap, hajnali kettes indulással többedmagammal a távoli Pécset vettük célba egy bizonyos érem-túra miatt. Magyarázom a bizonyítványomat, vagyis a 2010-es NaHát (akkor még) 95-ön nyújtott produkciómat. Kiss Pisti barátommal éjszaka, zuhogó esõben, majd tejfölszerû ködben bolyongtunk a sármedencékkel tarkított börzsönyi (úttalan) utakon jelzések után kutatva. Nevetségesnek tûnhet, de még olyan helyen is eltévedtünk, mint a Békás-rét; a köd miatt alig találtuk a kijáratot, vagy ha úgy tetszik, az erdõbe vezetõ bejáratot. A távot kb. 100 km-re egészítettük ki, és még túlóráztunk is majdnem egy órát a terepen. Az nem igazán vígasztalt, hogy akadtak olyanok is, (nem vicc!) akik a túra végén Zebegényben keresték Nagymarost...



Na, mindegy! Ma reggel, itt a rajtban, azaz a nagymarosi rk. plébánia udvarán csodálatosan tiszta kirándulóidõnek örvendhetünk; kiváló alkalom ez a csorba kiköszörülésére. Nem beszéltem meg senkivel találkozót, de afelõl semmi kétségem nincs, hogy kellemes és változatos társaságom lesz az egész túra alatt. 7.00-kor Bével és Gyöngyivel vágódunk ki a kapun, és várjuk, hogy az egyre emelkedõsebb utcából mikor lesz erdõ. [K-]. Mielõtt ez megtörténne pólóra kell vetkezni, ami hihetetlen a múlt heti talaj menti fagyok után. A Templom-völgyben a nagy, évekkel ezelõtt útra dõlt fát még mindig nem tudták elhordani a hangyák. Már annyira hozzátartozik a tájhoz, hogy rögtön feltûnne a hiánya. A meredek, oldalazó ösvényt most még, a túra elején fitten, fürgén másszuk, úgyhogy hamarosan feltûnik a pecaszéken posztoló pontõr.

1. EP: SZT. MIHÁLY-HEGY NYERGE.

A hetes rajtszámú versenyzõ már áthaladt, én egy másodhegedûs hetes vagyok, mondjuk 7/B. Éles kanyarral jobbra fordulunk, és a gerincen megyünk tovább. Az adótornyos Ürmös-rétet átszeljük, és nemsokára elérünk a renovált Julianus kilátóhoz. Elsõ ránézésre látni lehet, hogy új, széles csigalépcsõt és rozsdamentes korlátot kapott. Megbízunk a felújítókban, és bátran átmegyünk a bástya alkotta diadalív alatt. Durva meredek következik. Felidézzük azokat a perceket, amikor már boldogan megyünk itt lefelé a TELEKI 50-en és a lila fejû, feltörekvõ sporttársainkat azzal bíztatjuk, hogy már nincs sok hátra a pontig, vagy a gutaütésig. A Világos-tér után balra fordulunk, [S-] és rövid, enyhe emelkedõ után ereszkedni kezdünk remélhetõleg Zebegény felé. A Dunakanyar panorámája felé közeledve a szárazság ellenére is csúszik az ösvény. Betudom ezt a reggeli párának. A homály miatt nem is fotózzák a látványt. Egy jobb kanyarnál a dumálás miatt majdnem tovább megyek, de szemfüles túratársaim észreveszik a turpisságot. Arra viszont kifejezetten koncentrálok, hogy a T elágban nehogy balra lemenjünk az eddig frankó [S-] jelzésen, hanem egy jobbra-balrával a [S3]-ön besétáljunk a pontra.

2. EP: ZEBEGÉNY, TRIANONI EMLÉK.

A "Hangyások" felkaphatnak egy almát, oszt mehetünk lefelé a macskaköves szerpentinen. Pár éve, amikor még szeptember végén rendezték ezt a túrát, a reggeli fényben nagyon jól érvényesült innen fentrõl a kisváros látványa a toronnyal, a házakkal és a különbözõ árnyalatú zöldháttérrel. Most se csúnya, csak a pára miatt kissé fakónak tûnik. A lépcsõ alján megkeressük a [Z-] jelzést, és a két lehetõség közül nem azt választjuk, ami a Duna partra vinne. Még az utcán el fog kanyarodni a Hangya 15 útvonala, így Bé és Gyöngyi nemsokára elbúcsúznak. Nem kell azonban antiszocban továbbmennem, mert Csetneki Sanyi lesz a következõ útitársam és dumapartnerem. A hétvégi házakat is hamar magunk mögött hagyjuk, és ismét a természet lágy ölén folytathatjuk utunkat. Az elsõ nagy réten, amit átszelünk, mutatóban van néhány állhatatos lila virág, ami még nem konyult le. Jönnek a patakátkelések, és a [Z-] "60 m-re" elõjelzõ segítségével sikerül megtalálni a széles útról letérõ, balos, susnyás ösvényt. Kidõlt fás akadálypálya után egy erdei jurta lakás portája elõtt visz el utunk. Nemsokára balról bejön a [K-]. Megemlítem, hogy holnap reggel ezen fogunk leereszkedni. Bell Sanyi megjegyzi, hogy Õ még ma estefelé tesz így. Ezen cukkolódva érünk el a következõ pontra.

3. EP: TÖRÖKMEZÕI-TÓ

Jólesik a meleg tea, még repetázok is belõle. A zsíros kenyérbõl magamba diktálok egy fél karéjjal. Hiába nem vagyok éhes a bõséges reggeli után, de tudom, hogy nincs lift a magas Börzsönyben, és kell majd a tüzelõanyag. Bubu a pontra érkezõ Samu Piroskát, mint "elsõ generációs teljesítménytúrázót" ajánlja Sándornak interjúalanyként. Piroska hárít, szerinte Õ nem a megfelelõ alany. Egyedül indulok el a tó partján, a fehér szalagozást követve. A tó mellõl ösvényen emelkedek ki a fák közé, majd meredeken araszolok le egy patak mellé; a lombozat teljesen eltakarja az égboltot. Kanyargok a majdnem száraz meder mentén, többször át is kelek rajta. Az az érzésem, mintha öncélúak lennének ezek az átkelések. Amikor kiérek a szabad ég alá, utolér egy túratárs; elmentében felteszi azt a kérdést, hogy: - Azok a vaddisznók vajon kerítésen belül vannak e, vagy sem? Távolabb tényleg vaddisznók szaladnak egy kerítés mentén, de azt már nem tudom kivenni, hogy elõtte, vagy mögötte vannak e. - Azt hiszem õk jobban félnek tõlünk, mint mi õtõlük - válaszolom a kérdezõnek. - Én is azt remélem - mondja a túratárs -, de az én vezetéknevem Zrínyi... - Hát akkor: "Sors bona nihil aliud." - köszönök el mosolyogva a távolodó Zrínyitõl. Egy szekérútra bukkanva jobbra megyek rajta néhány métert, hogy balra nekivágjak egy domboldalnak. Fent a [P-] jelzésû út vár, amin balra fordulok. Hamarosan elérem a Kis-Hanta-patakot, ami szerencsére szintén alacsony vízállású, így amikor át kell kelni rajta, ez nem okoz gondot. A pataktól egy, az ágaival az ösvényre borult fával megküzdve búcsúzok. Régebben kerítés mentén kellet kimenni egy szekérúthoz, most már nincs meg ez a "kályha", a szekérút melletti fán virító [P-] jelzést kell célba venni, és irányába átvágni a magas fûben. Már jól benne járunk a délelõttben, de még mindig nedves a fû. Egy rövid technikai szünet alatt utolér Bubu és Sanyi, együtt megyünk ki a kóspallagi mûútra, majd lépünk át (a jelzett helyen) a szalagkorláton. Az elhanyagolt Torony forrás mellõzése után nekilátunk a Pusztatorony megmászásának. Régebben valaki hevenyészett lépcsõfokokat kapált bele a domboldalba, mostanra ennek már nyoma sincs. Úttalan úton araszolunk fölfelé, nehezítésnek még egy bedõlt fa is kellemetlenkedik. A Biber vár megtekintésétõl ezúttal eltekintünk, inkább leereszkedünk a horgásztó mellé. Pecások kocsijai sorakoznak a bejárat elõtt. Innen sima, beszélgetõs út a következõ pontig.

4. EP: KIS-HANTA-PATAK

A réten a napsütést élvezõ pontõréknek megint magyarázkodok a rajtszámommal kapcsolatban. Jó lenne utolérni és lehagyni az elõttem járó 7-est, és akkor magyarázkodhatna õ, de erre nem sok esélyem van. Lemegyünk a mederhez, és egy nagyobb lépéssel átkelünk a patakon. Amikor észrevehetõen balra kanyarodik az út, akkor jobbról bejön a [S-] jelzés. Hosszú, egyenes szakasz következik. A végén majdnem mindig totojázni kell, hogy hol a fenébe keljünk át a vízen, de most, bár egy kicsit nedvesebb itt a talaj, mint másutt, de pocsolyának nyoma sincs. Kóspallag Váci utcáján megyünk végig. Itt nincsenek kirakatok luxusholmikkal, de a traktorforgalom mindenképpen nagyobb, mint a pesti azonos nevû utcában. A keresztezõdésben balra elhagy a [P-]. Félhangosan megjegyzem, hogy a boldog 35-ösök balra elmennek. Egy ifjú hölgy hallván a kiszólásomat megkérdezi: - Melyiket teccik csinálni? Megmondom neki, de el van rontva a napom. Még jó, hogy nem bácsizott le. Bubuék bemennek a rikítószínûre festett élelmiszerboltba, én pedig megyek tovább egyenesen a [K-] jelen, amit két, vagy három éve felvittek a kálváriára, és ahova nekem is fel kell vinnem az egyre nehezülõ alfelemet. Odafönt, mielõtt a pontõrökhöz érnék, a távozó félben levõ Bell Sanyi még odavet valami cukkot útravalónak, de azt már nem értem.

5. EP: KÓSPALLAG, KÁLVÁRIA

A pontõrség összekötötte a kellemest a hasznossal; felhozták a két kis lurkójukat legeltetni. Nagyon elemükben vannak, azaz új elemek vannak bennük, vagy mi... Itt is úgy kell lemenni a Kisinóci turistaházhoz, mint Makkaosmáriáról Budaörsre, vagyis fölfelé. Persze csak kezdetben, mert a Ló-hegyi-patakhoz már igen erõsen fékezgetve jutok le. Átkelés után ismét elmegy egy boldog táv, az 50-eseké. Õk balra mennek a [S4]-en, én jobbra. Dzsindzsa, susnya és hullámvasút, mielõtt kiérek a Kisinóci turistaházhoz vezetõ rövid flaszterre. A háztól kõhajításnyira van a Kisinóci-rét az õ pihenõjével, aminek nagyon örülök, mert a bal talpamon, a nagyujjhoz közeli részen vízhólyag akar lenni, és egy padon ülve fogom ennek elejét venni egy kis vazelines kenegetéssel. Amint így kenyegetek jámboran, elhalad az a vidám társaság, amelyiket a Börzsöny szíve teraszán láttam habos folyadékot pótolni. Hiába próbálok a nyomukba szegõdni, [S+] már csak a hangjukat hallom egy darabig, aztán már azt se. Rövid erdei séta után az út nekimegy egy gerinces meredek emelkedõnek. Nyugodt tempót választok, hogy szépen, egyenletesen fel tudjak rá kapaszkodni. Felérve egy vízszintbe haladó-, sõt néha lejtõs útra, tudom, hogy még nincs kihúzva a dolog méregfoga, lesznek még emelkedõk a következõ pontig. Meglepõ, hogy viszonylag milyen sokan kirándulnak a magas Börzsöny nem éppen könnyen leküzdhetõ meredekein. Persze nyilván a gyönyörû idõ hozott ki sokakat a szabadba. Abba az emelkedõbe kezdek bele, amelyik tetején már kékség látszik a fák törzsei között; ez bíztató. Odafent megfigyelhetõ a valóban nyereg alakú domborzat, amely végében egy rét terül el.

6. EP: INÓCI-NYEREG

A pontõr abba az irányba mutat, amerre a réten át kell vágni, hogy az erdõben ismét elérhessem a [S+] jelzést. A lejtõ egy nagy árok mellé szegõdik; a hatalmas szürke törzsû fák összefüggõ lombsátort alkotva keltik azt az érzést, hogy már késõ délután van, pedig hol van az még. Már vagy a negyedik átfolyásra fogom rá, hogy ez az Oldaltmászó-forrástól jön, de még mindig [S+] van a fákon, és nem szalag. Megint utolérek egy kiránduló csoportot. Ezek, ennek a csodának a közepén sem tudnak elszakadni a sóhivataluktól, itt is "dolgoznak", valami munkahelyi konfliktus a beszédtéma. Már csak egy politizáló csoport hiányzik, és akkor rögtön haza megyek. Kiegyenesedik az út, és egy meder mellett lejt tovább. Igen, odalent már látok egy fehér letérítõ szalagot lengedezni. Kezdõdik a kanyargós, igencsak hullámvasutas, hosszú szalagos rész. Ezek az erdei utak nincsenek rajta a térképemen. Ha mondjuk szélsõséges esetben minden szalagot leordítana egy orkán, arra az esetre azt találtam ki, hogy a fõ irány mindig észak legyen, mert így van a legnagyobb esély arra, hogy elérjem az Aklok-rétjét, ahol már folytatódik a festett turistajelzés. Megérkezek egy dombocska alá, amire felvezetnek a szalagok. Erre emlékszem, ez nagyon bevésõdött. Még az is megvan, hogy félúton van rajta egy mini sziklaalakzat, amire le lehet ülni, és nézni, hogyan küszködnek fölfelé a sporttársak. Én azonban nem ülök le, hanem apró, de biztos lépésekkel tolom fölfelé magam rajta. Erre pontosan ráillik Zsolt kifejezése, amelyet meredek emelkedõre szokott alkalmazni: "Állva lehet legelni a füvet." Egy elõttem haladó spori hátra is tántorodik, de szerencsére visszanyeri egyensúlyát. Nem kell a domb legtetejére felmenni, mert az oldalában van egy bevájt út, amin jobbra követem a szalagozást. Lenézve látom, hogy Bubu és Sanyi törekszenek felfelé. - Kár, hogy oda már nem kell felmenni - mutatok a domb maradék kúpjára, ami kevéssel kisebb csak, mint amin már felküzdöttük magunkat. A szalagot követve egy kis lufthoz jutok, de nemsokára erdei akadálypályán kell átküzdeni magamat a derék fuckitermelõk jóvoltából, akik az útra gallyazták a kivágott fákat. (Gally alatt értsd a karvastagságú ágakból álló fakoronát.) El is hagyom az utat, és a süppedõs avaron araszolok tovább, közben hátra sandítok, hogy Bubu nem reflektál e az útvonalnemkövetésemre, de Sanyival Õ is kénytelen letérni az útról. Hullámvasút felszálló ága következik. Egy, a túrákon már rég nem látott páros ereszkedik lefelé. Üdvözlésemre visszaköszönnek, de annyira lendületbe' vannak, hogy csak a mögöttem jövõktõl kérdezik meg, hogy milyen túrán vagyunk. A Nahát 90 szavakat veszem ki a beszélgetésbõl... Nem tudom, hogy hol tértünk rá a [K4]-re, de tény, hogy már a jelzett turistaúton kaptatunk fölfelé. Valamivel elõbb érek fel egy fennsíkra a többiekhez képest. A fakitermelés ama fázisának lehetek tanúja, amikor a legallyazott fatörzseket lóval huzigáltatják. Elég nagy a felfordulás. Faforgács lepi a terepet, nem látom, hogy merre van az út. Elõ kell vennem az otthon készített itiner kivonatot. Amikor felpillantok belõle, látom, hogy az egyik favágó mutatja az irányt. Valszeg látta, hogy az elõttem járók merre mentek. Közben utolér egy túratárs és látván a habozásomat megjegyzi, hogy a jelzett fákat vágták ki. Végül balra fordulva - amerre a favágó mutatta - hagyjuk el a területet. Közben Bubuék is felértek, és együtt folytatjuk a kalandos utat ismét szalagozott szakaszra térve. Emlékeimben ez nem volt ilyen hosszú és fõleg nem ilyen szintes. - Ottorino sporttárs, te nem erre jössz? - kérdezi Bubu, amikor a dumálás miatt elvétek egy beugrót, ahol beljebb lengedeznek a fehér szalagok. Sasoljuk, hogy mikor tûnik fel már a [P+], ami nem sokkal az Aklok-rétje elõtt meg is történik. A rét után már nem a megszokott szekérúton van a jelzés. Az új jelzés tulajdonképpen nem is igazi utat jelez, csak az elõttünk járók rugdosták fel rajta kissé az avart. Kifejezetten szopatós, mert elõször jól levisz a pokolba, aztán visszahoz a szekérút szintjére. Amikor kibukkanunk a régi út közelében, egy kiránduló csoport megkérdezi, hogy merre kell menni Bányapusszta felé. Bubu elmondja nekik, hogy mehetnek arra is amerrõl mi jövünk, de sok értelme nincs, jobb, ha a szekérúton maradnak, mert idefelé láttuk, hogy a letérést jelzõ, régi táblakarácsonyfa nem esett áldozatul, s így nem fognak eltévedni. Nekünk is jó lesz annak a segítségével tájékozódni, amikor éjjel arra kell majd lemenni. Többször is megállapítjuk, hogy ez az új [P+] nyomvonal nagyon erõltetett és nehezen fog ebbõl igazi út kialakulni, ha egyáltalán. Egy apró elõnye tán mégis van, az ugyanis, hogy most már nem kell figyelni, hogy hol van a [P3] átkötés a [P-]-ra, mert egyszer csak azon veszi észre magát az ember, hogy a széles [P-] mellett halad, aztán be is csatlakozik. Innen már az ismert emelkedõn nyomjuk felfelé magunkat. A vár tetejére továbbra is csak kõszáli kecske technikával lehet feljutni.

7. EP: SALGÓVÁR

Az itt kapott Balaton szelettel leülök egy sziklára a csúcs közelében, és bontok egy dobozos energia italt is, mert rettentõ szomjas vagyok. Rush Dani érkezik, aki - kicsi a világ - ismerõsökre talál, akik véletlenül éppen erre kirándulnak. Dani elmondja nekik, hogy milyen túrát nyomunk, és tovább suhan. Ismerõse odamegy a kirándulótársához és azt mondja neki: - Hallottad? Kilencven kilométert túráznak, és még a Csóványosra is felmennek... Hirtelen szûk lesz a várorom, mert egy osztály érkezik, és a tanár pont ezt a zsebkendõnyi helyet nevezi ki katedrának. Lekászálódok a vár alá és a nagydarab, vulkáni köves [P-] ösvényen ereszkedni kezdek. A várnyeregben Perõcsény felé elhagy a [P+]. Megint mászni kell, most a helyi Holló-kõre. Odafent a gyönyörû idõben gyönyörû a kilátás, de csak egy másodpercet szentelek neki. Ismét ereszkedés, aztán át a Jancsi-hegyre. Innen egy hosszas lejtõvel szabadulok meg az ökölnyi köves vidéktõl. Idõsebb kirándulók mellett megyek el. Jól széthúzódott a mezõnyük; mindegyik megkérdezi, hogy jön e már a többi. Sorban megnyugtatom õket, hogy senkit nem kapott el a rézf4szú bagoly. Egy útelágazásban csoport várja a lemaradottakat, és miután tájékoztatom õket a csapattagok helyzetérõl jobbra fordulok a [P4] jelzésen, amelyen moderato letrappolok a (leánykori nevén) Vilati házhoz.

8. EP: FEKETE-VÖLGYI PANZIÓ

Bubu azzal fogad a ponton, hogy azt hitték, elõre siettem a Salgóvártól. - Aha, szóval engem üldöztetek... Virsli, tea és nagy formátumú Sport szelet az ellátmány a panzió elõtti tisztáson. A csokit elteszem ínségesebb idõkre, és csak a virslit fogyasztom el kenyérrel és bõ mustárzattal. Mindezt a Bea által kínált házi sütivel fojtom le, és a végén két pohár teával csapatom szét. Az ellátást pont jó helyen iktatták be, mert ebbõl a völgykatlanból valahogy ki kell majd mászni, méghozzá igen durva emelkedõn, tehát kell a kalória. Egy lépcsõn ülve kosztolok a többiekkel, amikor a keskeny nyomtávú sínen robbanómotorral hajtott járgány érkezik. Úgy néz ki, mint a (néhai) vidámpark szellemvasútjának egy kocsija; még úgy is feszít benne a két fazon. Igen szomjas vagyok, mert a két pohár tea után még egy pohár vizet is iszok a ház számlájára (sõt még kezet is mosok). A vízhólyagot elkerülendõ a vasútmegálló egyik padján ülve megint kenek egy kis vazelint a talpam sajgó pontjára, majd újult erõvel nekivágok a következõ (vissza)húzós szakasznak. Átkelek a Csarna patakon, ami most csak annyi, mint mikor az utcán átlépek egy pocsolyát. (A Vulkán túrák alkalmával ez egy kicsit nehezebb szokott lenni.) A [Z4]-en belekezdek az imént emlegetett emelkedõbe, és kicsiket lépve taposok fölfelé a fák közt beszûrõdõ délutáni fényben. Felülrõl gyermekvinnyogást hallok, de csak egy hölgy ereszkedik lefelé. - Egy kis délutáni séta? - kérdezi a köszönésemre válaszolva. - Igen, egy kis 90 km-es sétát teszek néhányadmagammal a környéken - válaszolom. Én nem tudtam, hogy akkora durranás ez a Csóványos, mert a hölgy is azt firtatja, hogy oda is felmegyünk é. Õk a családdal oda indultak, de útközben meggondolták magukat és visszafordultak. Tény, hogy ez nem egy kisgyereknek való sétagalopp; egy életre megutáltathatják vele a kirándulást. Közben leér az apa a picsogó gyerekkel. Megnyugtatom õket, hogy nemsokára leérnek a civilizációt jelentõ panzióhoz. Én türelmesen csûrök tovább, amíg balra nem kanyarodik a [Z4]. Vele kanyarodok én is. Az út gyenge lejtõbe megy át. Ezen kissé bosszankodok, mert ezt megint le kell majd dolgozni. Elérem a várt [Z-] jelzést, amin élesen jobbra fordulok. Megkezdõdik az iménti lejtõ többszörös ledolgozása. Egy lájtosabb résznél, az útról lehúzódva két hölgy beszélget. Cigi szünetet tartanak. Ha a Csóvit vették célba, akkor ez nagyon is érthetõ (mármint a pihenés). Hosszan megyek egyedül, úgy látszik a többieknek nem akaródzik abbahagyni a sziesztázást. Egy éles jobb kanyar után egy völgyet kezdek megkerülni elnyújtott balos íven. Az a rossz érzésem támad, mintha körbejárnék. A jelzések rendre jönnek egymás után, de most meg az jut az eszembe, hogy hátha elmentem a pontõr mellett. Egyetlen ember jön szembe, de az láthatóan nem a túrán van. Hosszadalmasnak tûnõ talpalás után végre egy fûben fekvõ embert veszek észre.

9. EP: SZÍVFÁJÓ-BÉRC

- Te vagy a pontõr? - kérdezem tõle. Az egyik fülébõl kihúzza a dugót és kérdõen néz. - Te vagy a pontõr? - kérdezem újra. - Igen - mondja és maga elé veszi az eszközeit. Van egy jó ötlete a dupla 7-es rajtszám problematikájának feloldására: a továbbiakban legyek én a 6-os. Pecsétel, átírja a 7-est 6-osra és már mehetek is tovább az egy szál szalaggal kezdõdõ, nagyjából vízszintben haladó, pihentetõ úton. A még mindig sûrû lombozaton keresztül alattomban beszüremkedik az este. Sokáig tolom magam elõre, míg végre megelõz valaki. A jelzetlen út végül belefut a [Z+] által jelezettbe. Itt még megnézhetem az egyre sötétebb színekben játszó égboltot. Érdekes, hogy a szárazság ellenére tetemes sarakat kell kerülgetni. Megpillantom a gémeskútra emlékeztetõ etetõt, amivel kapcsolatban olvastam valamit az itinerben. Nézzük csak! Ja, igen. Semmi különös, csak kissé jobbra fel kell menni egy süppedõsen füves útra, ami most jól láthatóan ki van jelezve, ám néhány évvel ezelõtt pörögtünk egy kicsit, míg rátaláltunk a takarásban sunyító jelre. Késõbb jobbra figyelek, mert volt itt egy omladozó átmászó, de úgy látszik teljesen szétmállott, mert nélküle találom meg a lejáratot, amit a tákolmány jelzett elõ hajdanán. Elõször kanyarokkal tarkított, jól járható lejtõn megyek lefelé, de késõbb annyira bedurvul, hogy a fékezésbe is úgy belefáradok és beleizzadok, mintha felfelé kellene jönnöm. Megkönnyebbülve veszem észre, hogy már nincs sok a patakig. Régebben itt köddé vált egy darabon a jelzés, de most félsötétben is látom a jelet a patak túlpartján, egy fán. Átgázolok a gázlón, és egy balra tartó úton megyek - a változatosság kedvéért - fölfelé. Ez egyelõre jólesik a brutál lejtõ után. Egy szekérútra bukkanok, amit elég trükkösen kell majd keresztezni, de az egyre erõsödõ alkony miatt elõször elõkotrom a fejlámpámat. Megiszok egy doboz energiaitalt, mert egyrészt szomjas vagyok, másrészt felsandítok arra az emelkedõre, ami rám vár. A tovább vezetõ ösvény is viszonylag új lehet, mert még nincs kijárva a szekérútból való kiemelkedés, ezért ez egy négykézlábas produkcióóó. A jól kijelzett útvonalért azzal fizetek, hogy az eddigi Királyházára besétálós út helyett egy extra bércre mászóst kapok. A lent megjelenõ fejlámpafényekrõl látom, hogy igen magasra másztam már a szekérútról. Az emelkedõ után nem sokkal belefut a jelzés a [P4]-be, amely után már lejtmenet következik. Lehet, hogy az új útvonal rövidebb, de, hogy jócskán felpluszolta a szintet az biztos. Kanyargok jobbra, balra, rét mellé érek, és hirtelen nem is tudom, hogy merre kéne átvágni rajta, de egy Börzsöny vándortúráról úgy emlékszem, hogy ellenkezõ irányba, átlóba, és ez be is jön. Néhány kanyar és irányváltás után már fogalmam sincs, hogy merre az arra, csak azt tudom, hogy Királyháza biztosan lefelé van. Szerencse, hogy a jelzések megfelelõ távolságban vannak egymástól, és jól láthatók. Igazán akkor kerülök képbe, amikor két egymás utáni hídfunkciót ellátó pallón megyek át, mert itt már felpillantás nélkül tudom, hogy a [P-] jelzésre értem ki, amelyen menten jobbra fordulok. Szembe jön három lámpás alak, de nem a mi túránkon vannak, mert erõsen spangliznak, és úgy tudom, hogy az efféle szenvedéllyel terhelt túrázók ma nem jöttek el... Változik a füst szaga, ez már a tábortûzé.

10. EP: TÛZKÖVES-FORRÁS

A Tûzköves forrásban bízhat az ember, mert mindig termel, legalábbis eddig még nem sztrájkolt. Igaz, hogy csak úgy lehet megmeríteni benne a poharat, mint amikor a zsiráf iszik széttett lábakkal meghajolva, mert magasabban állsz, mint a víz szintje. Aki pedig finnyás, és nem akar a kiömlõnyílás alatti mini medencébõl meríteni, annak fokozottan türelmesnek kell lennie, amíg a kívánt vízmennyiség kicsurog. Merítek, és a pohárba egy sport hidratáló tablettát dobok, majd egy kevésbé füstös pihenõasztalhoz ülök. Bubut - aki idõközben befutott Sanyival - nem zavarja a tábortûz füstje, a hátát szárogatja, melengeti a tûzhöz legközelebbi padon. Jól jön a Vilatinál kapott nagy sportszelet. Ez fog felrepíteni a Mánára, majd a Csóvira. Régebben itt mérték a babgulyást; majd most meglátom, hogy a csokiban van e annyi hajtóanyag, mint a levesben. (Gáz biztos nincs benne annyi.) Még egy pohár vizet iszok, de nem tankolok az útra, hogy minél kisebb súlyt kelljen felcipelnem az elõbb említett dudorokra. Aki bújt, aki nem, megyek! A sorozatos patakátkelések semmi gondot nem okoznak, ezért hálás is vagyok a természetfelelõsnek. Elérkezik a pont, ahol bizony balra bele kell kezdeni a hegybe. Hátra nézek, hogy jön e már valaki, de úgy látszik egyedül kell nekivágnom. Lassan araszolok felfelé, de a dr. Tóth Péter emlékmûvet elég hamar elérem. Itt nemigen mozog a szél, ezért - szokás szerint - én lendítek egyet a harangjátékon a doktor, és az erre járók tiszteletére. Tovább megyek annak tudatában, hogy a Mánáig még a fele emelkedõ hátra van, és a szintvonalak egyre sûrûsödnek. A [P-] jelzések megfelelõ távolságra vannak egymástól, ezért a fatörmelékes, gyökeres, köves ösvénynek lehet több figyelmet szentelni. A rozsdás drótmaradványok még mindig itt éktelenkednek az "út" mentén, de legalább arra jók, hogy jelzik nekem az utolsó erõs emelkedõt a Nagy-Mána elõtt. Idefönt már elég szépen jár a lég, állva nem is lenne elég a pólóviselet. Ni csak! Egy sátor van felverve ezen a kicsi füves tisztáson. Nagyon szeretheti a szélzúgást, aki itt ütött tanyát. Egy kis "séta" a gerincen pihentetõ, de óriásit téved aki azt hiszi, hogy ezennel végzett a mászással. Aki innen a Csóványosra akar elérni, annak még két számottevõ emelkedõvel kell kalkulálnia, igaz, jól el vannak osztva. A következõ ilyen alatt elõször egy-, majd két lámpát látok szembe jönni. Átfut az agyamon, hogy a "hivatalos" túra csak a Tûzkövesig tartott, és most jönnek az erdészet emberei, és (Hofi után szabadon) mindenkit kizavarnak az erdõbõl. Elvvégre most már szabad országban élünk! Vagy mi? Egyszer csak eltûnnek a fénypontok. Most vagy lesnek rám, vagy õk ijedtek meg tõlem. Jól van na! Valamivel nekem is el kell szórakoztatnom magam egyedül a sötét erdõben; egy kicsit fantáziálok. Kanyarog az emelkedõ, és elég meredek is. Néha egy fába kapaszkodva taszajtom tovább magam. Megint egy kis pihentetõ szakasz, de ez most rövidebb. Az utolsó emelkedõ se piskóta, de ennek tetején az ember már joggal várhatja a jól végzett munka jutalmát, a Magosfa felõl, jobbról becsatlakozó [Z-] jelzést. Most már - enyhe túlzással - azt lehet állítani, hogy innen csak át kell sétálni a Csóvi geodéziai tornyához a magyar trikolor színei nyomán. Közben persze figyelni kell, hogy különféle forrás- meg nemtommilyen jelzések nehogy félrevezessenek. Hoppá! A beton torony körbe van kerítve. A kerítés és a NIX közti keskeny mezsgyén araszolok a Béke emlékmûig, melynek tövében hálózsák-gubójában hasal a pontõr.

11. EP: CSÓVÁNYOS

Kérdezi, hogy jön e utánam valaki, mert akkor nem szenderül el édesdeden. Nem javasolok szendergést, mert tuti, hogy Bubu és Sanyi a sarkamban vannak, és jó, ha a pont LED-es viharlámpája is égve marad, hogy könnyen idetaláljanak az elgyötört túrázók. Egy csoport eppen az ideérkezésemkor indult le, de már nem tudtam megállapítani, hogy kikbõl áll. Nyomban utánuk eredek a meredek [K-] / [P-] jelzésen. Porzok lefelé, de poroztak az elõttem járók is, jól látom ezt a fejlámpám fénykévéjében. Elegendõ fékezgetés után balra meglátom a [PX] síelõ jelzést és egyvonalban vele, jobboldalt ott lóg a fehér szalag, ahol derékszögben le kell törnöm, és a mély avarban lefelé csúszkálnom. De jó lenne, ha nem esne semmi szemét a cipõmbe. Hamar leérek a hegyoldalba vájt [P3] ösvényre. Megint jobbra fordulok és néhány perc múlva áthaladok a fölém hajló Oltár-kõ alatt. Alant látom a szerpentinen lefelé kanyargó, általam üldözött csapat fénykígyóját. Becsatlakozok a [K3] jelezte útba, amelyen balra, lefelé folytatom. Száraz az út, de az apró köveken meg-megcsúszok. A hosszú szerpentinen kellõen gyakoriak a nagyméretû [K3] jelzések. Hirtelen egy éjjeli pillangóról verõdik vissza élesen a lámpám fénye, aztán megjelennek a társai is. Persze nem az ötven kilós sétálósakról, hanem a könnyû, ide-oda cikázókról van szó. Zavaró, ahogy a szemem elõtt kavarognak. Nagyon ügyesek, csak egyet sikerül elkapni, azt, amelyik az orromon akart szolizni. (RIP) Halkan csörgedezõ patakhoz érek; itt már átfolyásokat kell kerülgetni, átugrálni. Egy patakátkelés után megjelenik a [K+] jelzés; ez a Lósóskás-rét. Ezt onnan tudom, hogy tavaly a Királyháza 30-on jöttem a Hamuháztól idáig a [K+] jelen. Itt láthatók az elsõ leszürkített [K3] jelzések; az a jó, hogy világosszürkével vannak lefestve. 2010-ben, a szakadó esõben haboztunk itt egy darabig, mert nem tudtuk, hogy egyenesen be kell menni a bokrosba. Kb. 50 méteren nincs jelzés, mivelhogy bokorra nem lehet felfesteni. Most határozottan bemegyek, és a bokorsor túloldalán megpillantok egy fára festett, leszürkített jelet. Az elõttem járók is tudhatták ezt a stiklit, vagy GPS-ük van, mert egy szikrányi fényt sem látok a saját fejlámpámén kívül. A kanyargós ösvény egy száraz, mély patakmederbe visz le, ahol nem igazán tudom, hogy merre kéne kimászni; abba sem vagyok biztos, hogy a másik oldal a nyerõ. Kimászok a túloldalon, és rövid keresgélés után rátalálok egy szürkére. A nem járt, semmi kis ösvényt ágak és avar takarják. Mély árok mellett kanyarog, aminek nem látni az alját. Tiszta szerencse, hogy friss a szürkítés, mert jövõre szerintem már nem lesz látható belõle semmi. A lábnyomnyi ösvény végül rákanyarog egy normálisabb, szélesebb útra. Kissé aggaszt, hogy még NEM találkoztam az itiner által beígért

12. MOBIL, "HIDEGHEGY GÁTLÓ" ellenõrzõponttal, aki az itiner szerint a Fekete-patak és az Aklok-rétje között cirkulál. Remélem nem mentem el mellette. Az úton hátrafordulva fényeket látok. Amíg bevárom a lámpatulajdonosokat kibontok egy zsebkávét. Bubuék érkeznek. Õk sem találkoztak a mobil ponttal, azt hitték, hogy én vagyok az... Nem akarom elhinni, hogy apró esõcseppeket, látok a lámpám fényében. Abba az illúzióba próbálom ringatni magamat, hogy ezek is csak porszemcsék, de a sûrûsödõ koppanások a lombozaton a nyers valóságról árulkodnak. Nagyon elkeserítõ. Egy kellemes túrát fog elrontani az idáig oly kegyes idõjárás. Még dacolok egy darabig, még nem veszem fel az esõkabátnak elhozott széldzsekimet, de amikor már a falevelekrõl is csöpög, akkor megadom magam, és én is púposnak öltözök a ma éjszakai jelmezbálon. Egy füves résznél azt hiszem, hogy mindjárt itt az Aklok-rétje, de Bubu kiábrándít, mert azt mondja, hogy messze van az még. Sajnos neki van igaza. A talaj hihetetlenül gyorsan vizesedik, különösen azokon a helyeken, ahol agyagos a talaj, és - mint tudjuk - a Börzsöny legnagyobb részében sajna ez dominál. Beletörõdõen baktatok az alkalmi csapattal, mígnem mégis elérjük az Aklok-rétjét. A délelõtti [P+] jelzés mentén megyünk a [K-] balos letérésig, ahol mindenkit magam elé engedek, mert nem akarom zavartatni magam a síkossá vált, meredek lejtõn. Nehezen, de sikerül megoldani hanyattesés nélkül, olykor a szegélyezõ csemeték segítségét véve igénybe.

13. EP: BÁNYAPUSZTA

A pecsételõ hölgynél rákérdezek a "HIDEGHEGY GÁTLÓ" mobil pontra, de hirtelen nem is tudja, hogy mirõl van szó, ezért nem firtatom tovább a dolgot. Éppen távozik egy másik maroknyi csapat, s így nekem is lesz helyem a vadászház teraszán álló asztalnál. Levetem a vizes széldzsekit és a hátizsákot, de még így, pólóban sem fázok. Én is kérek egy tányér bablevest, de nem adnak, mert nincs, ugyanis babgulyás van. Ebben az esõ által lehangolt, leeresztett kedélyállapotomban valahogy nem tudok kacagni ezen a tréfán. Jobban leszek, amikor mégis megkönyörülnek rajtam egy nagy adag levessel. Ez olyan finom, hogy rég nem ettem ilyen jót, és a mennyiségére az a jellemzõ, hogy nem repetázok, pedig nálam ez nagy szó. A tartalmas leves után jólesik kortyolni az asztalra tett ásványvízbõl... Dörög az ég. Bubu azt mondja, hogy ez annak a jele, hogy elvonul a fejünk felõl az esõfelhõ. Legyen igaza, de nekem nincs türelmem -, és gondolom idõm se - ezt kivárni; köszönök mindent, és egyedül nekivágok az õszi, mennydörgõs, villámlós, esõs börzsönyi éjszakának. Lemegyek a ház elõtti néhány lépcsõfokon és balra indulok a bakhátas, csúszós úton; az út mentén csermelyt táplál az esõvíz. Jó párszáz méter, és balra ki kell mászni a [K-] / [m] jelezte útból, és ösvényen kell kanyarogni a [K+] / [m] nyomán. A köd miatt keresgélni kell a jelzést viselõ fákat, mert a vadcsapás szerû ösvények behálózzák a terepet. Emelkedések, ereszkedések váltogatják egymást. A fokozott figyelem ellenére hirtelen a [K4]-en találom magam, amirõl tudom, hogy csak kereszteznem kellett volna. Visszafordulok, és úgy ötven méterre lámpákat látok, amint éppen letérnek ott, ahol nekem is le kellett volna térnem. Belehúzok, és Gézáék csapatához csapódok. Egy patakátkelésnél elhagy a [K+], és hirtelen nem tudom, hogy hol is másszak ki a mederbõl. Egy túratárs azonban - akit már tegnap óta többször láttam - megvár a túlparton, és kihúz a csávából. Jólesik a szinte zavarba ejtõ gesztus. Egy rövid ideig csak a [m] marad, de én még errõl is letérek, mert ki nem hagynám, hogy igyak a Vasedény kulcsosház elõtti János-forrásból. Egy szempillantás alatt megtelik a poharam a hideg vízzel. Az egészet meg sem tudom inni, éppen a "Fagyos" mivolta miatt. Már nem térek vissza a jelzésre, hanem közvetlenül a forrás mögötti meredeknek vágok neki, amin egy hangyányival a többiek elõtt érek fel a [S4] / [m] szekérútra, amirõl majd a megfelelõ pillanatban balra le kell térni. Beállok a vonatba, és jó tempóban csattogunk lefelé, látványosan fogyasztva a távot. Idõközben elállni látszik az esõ, amit azért nem lehet rögtön észrevenni, mert a fákról mindig jön egy jó adag a nyakunkba, amikor egy-egy fuvallat megrázza az ágakat. A Kollár-völgynél becsatlakozunk a [S+] jelezte útba, méghozzá jobbra. Leérünk egy patakátkeléshez, ami azért emlékezetes számomra, mert 2010-ben itt egy sármedence várt minket, és nem lehetett semerre kikerülni. A patt helyzetet Pisti oldotta meg, aki egyszerûen átgázolt az egész ótvaron, aztán - most már minden mindegy alapon - mi, többiek is követtük a példáját. Érzésem szerint nincs már messze Kisirtáspuszta. Néhány perc múlva igazol a kisvasúti sín és mellette a KISIRTÁS feliratú megállótábla. Valaki felveti, hogy meg kéne várni a vonatot, de nem díjazzuk az ötletét, mert a menetrend ismeretének híján lehet, hogy jövõ tavaszig itt ülhetnénk az indulására várva. Ehelyett inkább átvágunk a réten, majd hidat keresünk. Elsõre a vasút hídját találjuk, de semmi vész, mert pár méterre mellette megtaláljuk a gyalogosok számára építettet. Nincs korlátja a keskeny fahídnak, ezért szólok a többieknek, hogy most ne aludjanak. Különösen Géza a címzett, akit eddig Miki "ébresztgetett" útközben. A könnyû menetelést biztosító lejtõt most kezdjük megfizetni; alattomos emelkedõn törtetünk Nagyirtáspuszta felé a beton villanyoszlopok mentén. A derekamra kötött széldzseki vagy lecsúszkál, vagy nyomja a hasamat, ezért gyorsan belegyömöszölöm a hátizsákba. A pólóm már majdnem száraz a belsõ fûtés miatt. Hamarosan jobbra elhagy a [P+] és a [m], marad a [S+]. 2010-ben ez az út még nem volt része a túrának, ezért nincs emlékem a hosszáról; úgy tûnik tovább tart, mint ahogy azt saccoltam. Kétszer is keresztezzük a vasúti síneket, de vonatot még egyszer sem láttunk, hallottunk. Jó, hogy nem vártunk rá Kisirtáspusztán. Távolabb neon fényeket látunk, és kiérünk egy mûútra. Jobbra, a kerítésen belül egy kivilágított sétány vezet a Szent Orbán erdei hotel felé, valószínûleg ennek a fényeit láttuk az imént. Elhaladunk a kerítés mellett, és egy keresztezõdésben jó érzékkel megtaláljuk a [Z+] jelzést, amin balra fordulunk. Most már csak azt a két épületet kell megkeresni, amelyek között fel kell vágni. A jól látható jelzésnek köszönhetõen ez is megvan. Felszívjuk magunkat, és belekezdünk a túra utolsó számottevõ emelkedõjébe. Persze, lesznek még huplik bõven, de ez a legnagyobb köztük. Figyelni kell, mert véget ér a [Z+], és nekünk a jobbra felmenõ [Z-] jelzést kell választani, mert az egyenes levinne Érsek-tisztásra, ami fölöttébb bosszantó lenne. Tehát lankadatlanul emelkedünk a további magaslatok felé. Egy jobbra-, és nem sokkal utána egy balra menõ [Z3] mellett megyünk el, majd kiérünk egy nagy tisztásra, ahol pár métert lefelé siethetünk, hogy aztán meredeken felmásszunk a Só-hegyre. Útközben már érezni a füstszagot. - Rakják a tüzet a forralt bor alatt - mondom a többieknek. És tényleg, a csúcsról megpillantjuk a nagy tábortüzet, amit nem tudom, hogyan tartott életben a pontõr, amikor zuhogott az esõ. Leereszkedünk a hegyoldalba a tûzhöz.

14. EP: SÓ-HEGY DÉLI NYÚLVÁNYA

Miki rákérdez a forralt borra. A pontõr termoszt húz elõ. Én is kérek másfél ujjnyit, tényleg "csák ázs ízse miátt", hogy az utánunk jövõknek is maradjon. Lent, távolabb városi fényeket látok, Márianosztrára tippelek. Leülök egy korhadt fára, amíg a többiek szerelvényt igazítanak; nincs kedvem egyedül továbbmenni. Na de most már búcsúzni kell a pontõrtõl - köszönve a forraltborkóstolót -, és lemászni a Só-hegy lábához. Ez is egy jó kis mutatvány, a felázás nélkül is hanyattesõs ösvényen lefelé. Géza azt mondja, hogy szaladni kell, nem szabad megkapaszkodni, mert akkor esel el. Biztos igaza van, de én inkább a fától fáig módszert alkalmazom, és így éppen, hogy megúszom zakózás nélkül (amiben egyszer itt már volt részem). A [Z-] levisz egy szekérúthoz (fölötte távvezeték), amit keresztezünk, és egyenesen a Lengyel-rétek felé vesszük az irányt. A második rét után balra jól látható fehér szalagozás veszi át a vezetést. Megint jól siethetõ lejtõn masírozunk. Olyan ázott agyagos a talaj, hogy minden lépés után érzem, amint a vádlimhoz ütõdik egy, a cipõsarkam által felkapott rög. Ha ilyen tempóban tudunk végigmenni, akkor ez már nem is zavar. Hosszan tart ez a szalagozott szakasz, de több irányváltás után aztán belecsatlakozunk a [P-] jelzésbe. Ez a jelzésátfestések túrája. A kifogástalan jelzéseket átixelték, és az út másik oldalán álló fákra festették fel, de nem közvetlenül az út mentén, hanem egy-két sor fával beljebb. Elsõre ez megtévesztõ; egy beugrónál meg is állunk tanakodni azt hívén, hogy balra bevezet a [P-] a dzsindzsásba. Ezt leszámítva hamar elérjük az átugrandó patakot, amit át is ugrunk, és késõbb jobbra meglátjuk az újabb szalagozást, ami levisz a mûúthoz.

15. EP: KÓSPALLAG, ÚTELÁGAZÁS

Egy percre lezuttyanok a padra a többiek mellé, és almát rágcsálok. A pontõr azt mondja, hogy a [K-] jelzést is megvariálták, de menjünk nyugodtan a régin. Na, nézzük csak, hogy eltalálunk e a Törökmezõre! Az országúton minden a régi, és jobbra az erdõbe is a megszokott helyen mehetünk be. Egy darabig nincs semmi probléma, de egyszer csak kerítés mögé vinne be a [K-]. Géza átmászást javasol, de a kerítés így néz ki: ###, tehát hosszan állnak ki a tetején a hegyes vasdrótok. Nem szeretném, ha bárki zacsija (de fõleg az enyém) bánná az átmászást, ezért egy lentebbi útra térek, ahol szintén van [K-]. A többiekben sem buzog annyira a vállalkozó szellem, ezért Õk is jönnek. Az igazi meglepetés a Békás-réten ér, amit teljesen felszántottak. Már nem lehet átlóban átvágni a magányos fa mellett, hanem ki kell négyszögelni a rétet. A magányos fát nem is látom; remélem nem esett áldozatul az intenzív agrikultúrának. A szántás végén mégis átvágunk a réten. A vizes fû letörli a sarat a cipõnkrõl, de hiába, mert amikor a tanyát mellõzve visszatérünk az erdõbe, akkor a lejtõs út annyira sáros, hogy csak üggyel-bajjal lehet rajta közlekedni, örülünk, ha megússzuk esés nélkül. Lecsúszkálunk a [Z-] jelig, amin tegnap reggel begyalogoltunk a pontra; most is ezt tesszük.

16. EP: TÖRÖKMEZÕI-TÓ

A tea az, amire vágyom, zsíros kenyeret nem kérek. Amikor vissza akarok menni az útra, a pontõr megmutatja, hogy merre a legpraktikusabb visszatalálni a [Z-] jelzésre. Egy rövid, de kajak emelkedõ vezet a kútjelzésekig, ahol egy kicsit keresgélnem kell a nem várt köd miatt. Közben utolérnek a többiek, és együtt megyünk tovább a [P-] / [Z4]-en a Törökmezõ turistaházig, hogy ott váltsunk a [K-] / [P-] jelzéskombinációra. Valami borfesztivál vagy mi a szösz (szesz) lehet, lehetett itt, mert az út mentén molinók hirdetik a nemtommilyen borokat. Valahogy bekeveredünk egy bokrokkal körülültetett játszótérre, ahonnan csak alapos kutatómunka után találunk kiutat. Hiába, késõ van már, vagy korán van már, vagy amit akartok... Egy szélesebb, sáros útra jutunk ki, ami már nem annyira lejtõs, hogy eséstõl kellene tartani, ezért nekieresztjük. A [P-] egy kis balos letérõ ösvényen elhagy, mi pedig célba vesszük a pár éve letermelt irtást. Egy pihenõnél nagyon meredekké válik a lejtõ, és agyagos jellegû sár fedi. Mindenkit elõreengedek, a finis elõtt már végképp nem akarok elcsúszni, és a vonatra is elegánsan akarok felszállni. Egy technikai kiállás után mindenki eltûnik a látókörömbõl, csak a Körtvélyes brutál emelkedõje elõtt érek be egy túratársat, aki egy leszürkített (!) [K-] jelzést vizsgál. Hát, én már nem is csodálkozom, csak azt a tagot sajnálom, aki nem járt még erre, és éppen teljesítménytúrázik. Nekivágok a sáros emelkedõnek. Valaki kiritkította a tüskés bozótot, mert most nem akarják szúrós ágak leszedni rólam a ruhát. Ez az emelkedõ is kétszer olyan hosszú, mint amilyenre emlékeztem, de zokszó nélkül legyûröm. A mûútra kivezetõ sétány jelzései is mind egy szálig le vannak szürkítve. A flaszteren elnézek a balra kiágazó turistaútra, és - vessetek meg érte -, de úgy döntök, hogy a ködös, sáros úton botorkáljon az, akinek Imre az anyja. Különben is, szürkék a jelek, nem láttam, és kész! A Köves-mezõ még a szilárdon baktatva is nehezen jön el. Már a parkolójában járok, amikor lentrõl fejlámpák közelednek. - Hát ti merre jártatok? - kérdezem. - A szalagozást kerestük, és a [K+] jött helyette - mondja az egyik elõresietett túratárs. A parkolóban picit balra kell menni, és onnan vezet a fák közé a megszokott fehér szalagozás. Nekiindulunk a meredek lejtõnek, ami nem túl hosszú, de utána van még rengeteg méter a lejtõs utcából. A végén jobbra fordulunk, és erõsen vonzani kezdjük a távoli templomtornyot. Ha nem látnék egy-két embert lézengeni az utcán, akkor azt hinném, hogy amíg távol voltunk evakuálták a települést. A lejtõn is magam elé engedtem mindenkit, a plébániára is utolsóként lépek be. Elégedetten nézek az órámra, 37 percet sikerült bennhagyni a szintidõbõl. Leadom az itinert, és egy asztalhoz ülök, hogy lazítsak a szerelvényen, és igyak egy jó pohár málnaszörpöt. Nemsokára a másik kis csapat is beérkezik; a fõrendezõ személyesen gratulál mindenkinek, ami nagyon jól esik. Az is megtisztelõ, hogy búcsúvirslivel kínálnak. Szívesen élvezném tovább a sikeres teljesítés eufóriáját, de a menetrend ezt nem engedi. A második félpár virslit már az utcán eszem meg. A pénztár elõtt nyugalmat erõltetek magamra; azért sem hagyom elromlani a jó hangulatomat, és nem idegesítem fel magam egy nõ ötpercig tartó jegyvásárlásán. A vonaton nem tudok szenderegni, átgondolom a túrán történteket. A Nyugatiban, a leszállás után Sándor szólít meg. Meglep, mert nem láttam felszállni. Elmondja, hogy Bubuval kivárták a bányapusztai vadászházban, míg alábbhagy az esõ, és így igencsak bele kellett húzniuk a végén. Otthon ellazít a melegvizes zuhany, de a rég vágyott ágyikóban másfél órai félálom után felpattan a szemhéjam, s utána én is. Kibiciklizek a napsütötte Városligetbe, és még látom a Maratont teljesítõk befutását. Egy túrákról ismert arc, amikor meglát a nézõk között, az "A teljesítménytúra erõt ad!" kiáltással üdvözöl engem, és a saját célba érkezését. Igaza van...

Ottorino