Túrabeszámolók


Piros túrák / Magyar Vándor

olsenTúra éve: 20132013.11.05 07:21:04

 szia emberek,a piros 85..


November eleje van,sötét a reggel és a túrázó helyszín,csak a jókedv és a mécses világít a Rómain. Különféle arcok az indulás elõtt,fegyelmezetten ácsorognak és ténferegnek,bár többen vannak a rendezõknél,mégsem lázonganak,akár a nép általában,kétharmad elnyomás alatt,a szervezõ még cihelõdik.Ikonok sorjáznak, torinói,yagami,apró – vagyis inkább kistermetû kispistázó,aki folyton,még az anyakönyvben is kisisti,becézve kisüsti,megjegyzem,ez a keresztnév többször elõfordul(hatna) –a váci tengerész,aki a négyzet átlóját is tudja rövidebben,a nõi szakasz is nyomul,Marika a korelnök,Klári a harcos,és a többi,aki mind késõbb kezdett fiatal lenni,de máris hívják õket a hegyek és a hozzám hasonlatosan jóképû másivarúak. De beint a karmester és nyomulunk nevezni,vagy csak a rajtpapírért,mert elõnevezettek vagyunk,és rávetõdünk a sínmellékre a Rómain,igen,ez a flaszteros rész,a nyomóskúti elágazásig,toljuk a távot,de mások inkább,állva maradunk,vagy lassú haladásban a Kevély oldalában,ikonok és fiatalok köröznek a félhomályban,a szakállas rádiós ér be,de nem elõz és lassan elmarad,nem megszokott dolog. Nagy-Kevély,egy ikon õrzi a pontot,magányos sas,firkál egy lapra,a pecsét önkiszolgáló,remélem,talált késõbb párt magának. Ereszkedünk,újabb Szabó mögöttünk,szakállas veterán,a szokott egyérintõs találka,az esti busz már talán vissza is hozza Budaõrsrõl. Megy a két keresztnevû bajnok,egyiket vezetéknek használja,hja,ha sok van..nem dúsult hajban,társnõje a Tenkes kapitányából ismerõs arc,nem a szereplõk közül,tisztelettel köszönti a veterán társnõmet,ezúttal görkori nélkül,így is igen sebes. Újonc túratársnõ köszön rám,már futócuccba csomagolva halad,és másik embert is hozott magával,derék. Csobánka fölött már világos is lehetne,de tart a télelõ,félhomályban a csikóváraljai etetõpont,aszalt és más finomságok,kandírban és folyadékok választékban,az elnyomultak itt tespednek,falják a nevezési díj arányos részét. Nekünk haladás van,kerüljük a Holdvilág árkot,Salabasinával,a Tölgyikrekig csak menni kell,még friss a tüdõ és a láb,a Nap viszont lusta,nem küzd a felhõkkel. Istvánnal múlatom az idõt és a távot,a gombák nagy tudósa õ. Másik két keresztnevû halad el mellettünk,kezdõbetûi római számokból ezerötöt adnak ki,vélem,az idõeredményét ezúttal sem fenyegeti senki,talán csak a kevéshajú kétkeresztnevû.És persze egy feketebajszos az ikonokból,õ a gép,mûanyagból és fémbõl újrahasznosította az orvoslás. A pecsét után a Bükkipuszta,Király-Kút,és egy kis fölfelé után a Szõke forrás völgye,a mindenki által ismert és kedvelt kirándulóhely,a kápolnánál ismerõs pont,afféle szokásos rendkivûli. Dömös,etetõ-itatópont,sok nevetõ arccal,és remek kiszolgálás,tényleg minden van,mi szem-szájnak..és máris megyünk,a tízperces után a Szakó sokpercese vár. Másikhitût érjük utól,kedves túratársnõ,de túllép rajtunk,ahogy szokott.Piros ruhás szurkolók biztatnak szakadásig,bár mindketten kékben vagyunk,túlnyomólag,az ég borús,de a kedv nem,fölfelé a Szakóra lassul a nép,Ottó kopjafája után bélyegzés,Ilona pihenõ és Tost,nincs följebb,lefelébe váltunk,Dobogókõ irányába. A seniorita túratársnõ remekül állja a fölfelét,és itt vagyunk a turistamúzeum elõtt,ahol ismét egy ikon,a hosszú ember,szokatlan pózban,botjai nélkül,pecsétet oszt banánhalom mögül és utánpótlást nevel és képez elméletileg. Másiknál nevezni lehet,kistúra vége,közepes eleje. Pilisszentkereszt felé indulunk,még mindig a piros jelzésen,kirándulók biztatnak,úgyhogy nem adjuk föl. Az útvonal remekül ki van tûzve,szalagokkal és pontokkal megerõsítve,alapos az itiner is,ahogy ettõl a társaságtól megszokhattuk,lassan már el is várjuk más túrákon is. Át a falun,nyomós kutat csapolunk és közben utolérjük kendõs túratársnõnket,és ismét kísérjük,amíg meg nem unja ténfergõs, fényképezõs,nézelõdõs tempónkat. Csévi nyereg,tûzzel várnak,szükség is van a fényére,bár az idõ órailag nem indokolja például augusztusban,de ezért hívják ezt a hónapot másképpen. Fejlámpára váltunk,és irány fölfelé,Fehér hegy,kedves pontõrökkel,és kedves szavakkal,kedvemért mécsesekkel megvilágított útvonallal. Innen egyenesen kanyarog az út a Kopár csárdáig,hármas vagyok két nõvel,ezért az idõeredményt ne is firtassuk,bár fényképezni a fényviszonyok miatt már nem tudok. Kopár,pompás a gulyás,mindig az,ha ötven fölötti a gyaloglás ízfokozónak,és az egyéb is választékos,mivel társnõim ellenszevvel néznek a húsnemûre. Nyomás tovaKakukk hegy kis tévelygés után,unicumos pontõrrel,a jövõ egyik várható ikonjával. Pilisszentiván,a kerítés mellett botorkálunk sokat,majd a Hosszú árok,Dömötörrel és nejével,majd a végén ismét egy ikon a nejével,szintén kedves barátunk,odafagyva a padhoz,mi tova el,õk maradnak..és a nagykovácsi plébánia,ismét minden van,kaja,pia,nõk. Innen is indulatba jövünk mégis,sötétben botorkálunk a Vöröspocsolyán túl a Fekete fej alá és rá. Óvatos pontõr sátraz fönn,ide nem látnak be a csillagok és a mûholdak sem,én sem. Lassan leoldalazunk,föl a Hárs oldalába és János hegy,sátras pontõrrel,laza lefelé Makkosig,és egy gyûrõdés az utolsó szakaszra,ami meglepetést hoz ereszkedésileg,nehézségnek tûnik a csapadékos avar,a fáradtság és a sötét miatt,de megeszünk egy almát,ez segít az utolsó métereken.Cél,a dobogókõi hosszú emberrel,aki jelvényt és papírt ad át,és virslizni irányít,majd érkezik az éjjeli. Nem a füles edény,hanem a busz,Móriczig röpülünk vele.


Jövõre itt a helye annak,aki eddig kihagyta..minden klappolt,de nagyon.