Bakonyi Barangolás 40
GPS-el mért távolság: 40,9 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1085 m.
Enyhe esõben értem Bakonybélbe. Üdvözöltem az ismerõsöket, morgolódtam az idõjáráson, szedelõzködtem, s irány nevezni. Hamar túlestem a procedúrán, s már úton is voltam a reggeli félhomályban. Mire elértem a Szent-kúthoz, szemerkéléssé szelídült az esõ. Lemelegedett rólam a pulóver, meg különben is jött a P+ jó kis kaptatója. Kiérve az erdõbõl gyönyörû volt a kilátás. A Kõris-hegy felé ritkaságszámba menõ kora reggeli szivárványt láttunk. Tempóztam tovább. Pápaiakat értem utol. Beszélgetve jobban telt az idõ. A Kerteskõi-szurdokban nagyon csúsztak a vizes kövek, így óvatosan kellett menni. Még nem az igazi a szurdok. Túl sok a levél a fákon.
A zöld háromszögjelzés kezdeténél megkaptuk az elsõ pecsétet. Utána mindjárt az elsõ elágazást elnéztem. Tettem 50 méternyi kitérõt. Az erdõbõl kiérve megint szép a kilátás az éles reggeli fényben.
Lecseréltem a széldzsekimet, s ez az öltözet maradt a túra végéig. Egy-egy szakaszon gondolkoztam a széldzseki levetésén, de utána mindig olyan hideg szelet kaptam, hogy inkább magamon hagytam. A Som-hegy keleti részén, a jelzés helyett inkább az úton mentem, kint az erdõ szélén, a csodálatos kilátásért. Egyre szebbek az õszi színek. Gyakran megálltam fotózni. A Zoltay-forrást követõen kényelmesen gyalogoltam a széles fõúton, amikor túrázók jöttek szembe. Kiderült megint elnéztem egy elágazást. De megint mákom volt, alig futottam túl a leágazáson. Jött egy kis bozótharc. Egy elágazást ismét benéztem többekkel együtt. Egy csodálatos, alighanem kétszáz évnél is öregebb fát jártam körbe alaposan. A törzs belseje teljesen kikorhadt, de körbe, még nagyon is él. Ritka életképesek lehetnek a gyökerei. Pár évvel ezelõtthöz képest sokat nõtt a fa koronája.
Rátértem az erdei útra. Kicsit késõbb, gyanús lett, sehol egy jelzés. GPS elõ. Letértünk a jelzésrõl, de az is látszott az út nagyjából párhuzamos a jelzéssel, így eldöntöttem, azon megyek, amíg nem fordul jobbra. A Zsellérek legelõjénél ment el jobbra az út. Mi pedig balra átvágtunk az erdõn, a jelzésig. Szerencsénkre kevés volt az aljnövényzet. Hamarosan feltûnt elõttünk Zirc. Kezdtem megéhezni. A városban beugrottam egy pékségbe tartalék innivalót venni, s ha már ott voltam vettem egy virslis papucsot, amit a város széléig meg is ettem. Ott megkaptam a következõ pecsétet. Ittam egy kis szörpöt. Irány a Pintér-hegy és Borzavár. Eseménytelen gyaloglással értem el Szépalmapusztánál az ellenõrzõ pontot. Finom, teljesen éretten leszedett almát kaptunk. Kiváló a kilátás a Kõris-hegy térségére. A hegy egyre közelebb került. Arra bizony még fel kell menni, ráadásul az OKT-n, aminél csak a kék barlangi jelzés meredekebb, de azon majd lefelé megyünk. Ballagtam tovább. Jött egy kis aszfalt, ahol Zoliék és Zsuzskáék csoportja jött szembe, majd rátértem a sárga forrásjelzésre. A Százhalom-sírmezõbõl, csak a tájékoztató táblát lehet látni. Az erdõirtásnak köszönhetõen benõtte a bozót. Következett a zöld jelzés, amit kissé vizenyõsnek írtak le. Én a kissét idézõjelbe tenném, mert nagyon is pocsolyás volt. Kisvártatva odaértem a Bödön-kúthoz. Pecsételés után ettem egy szelet zsíros kenyeret, ittam két bögre szörpöt, s indultam tovább. Igen óvatosan ettem, mivel túl közel volt a Kõris-hegy kaptatója, aminek nem ajánlott teli gyomorral nekivágni. Legalább is nekem.
Kíváncsiságból följegyeztem a Kisszépalmai magasságot, hogy majd ki tudjam számolni az átlagos meredekséget. Az aszfalttól, a Kõris-hegy tetejéig 14,5 %-ra adódott. Csalóka a dolog, mivel az elsõ 2-300 m-en alig emelkedik. Bezzeg utána! Egész jó tempóban tudtam fölmenni, egy fotós megállóval. Remek a kilátás Szépalmapuszta irányába. A hegyen ittam egy bögre vizet. Viktorék már ott söröztek. Évek óta újra összefutottam Lacival, aki a 30-as távon indult. Lefelé menet tettem egy kitérõt a Márvány-bányához, utána leóvakodtam a lejtõn. A hegytetõ kivételével alig látszott az éjszakai kiadós esõ nyoma. Csak annyira volt nedves a talaj, hogy optimális legyen a tapadása.
Leérve egy kis aszfalt után a zöld jelzésen talpaltam, (ami magába foglalja az általam nem túlzottan kedvelt „Barátok útját”) bevitt Bakonybélbe. Nem igazán rajongok ezért az útvonalért. A faluban a zöld négyszögjelzésen mentem a település központba. Betértem az egyik ittasellátó helyre, ittam egy kapucsínót, utána besétáltam a célba. Átvettem az oklevelet, az emléklapot, ittam egy kis szörpöt, s hazaindultam.
Ez a rajthely és útvonal is tetszik. Reggel az idõjárás ránk ijesztett, utána viszont csodálatos õszi idõben és kilátásban lehetett részünk.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200 Ft-ért, szürkeárnyalatos Cartograpia-s térképes itineres igazolólap, emléklap és kitûzõ járt. A Kerteskõi-szurdokban Balatonszelet, Zircen szörp, és szõlõcukor, Szépalmapusztán alma, a Bödön-kútnál zsíros kenyér hagyma, és szörp, a Kõris-hegyen víz, a célban pedig zsíros kenyér, hagyma és szörp volt az ellátmány.
|
