Túrabeszámolók


UTMB, CCC, La Petite Trotte à Léon, Sur les Traces des Ducs de Savoie

borcsokandrasTúra éve: 20132013.10.08 22:21:03

 


 


Ultra Trail du Mont Blanc 2013. 08. 30.


169 km 9600 m


 


A verseny kezdete elõtt egy héttel érkeztünk meg Chamonixba. A kulcsok átvételénél már ismerõs futókkal találkoztunk, hiszen a három versenyre ( UTMB, CCC, TDS) 25 magyar nevezett. Családtagokkal, kísérõkkel együtt sokan voltunk magyarok.


Az érkezésünk utáni napon átmentünk Svájcba, hogy az ország legnagyobb szintkülönbségû via ferrátáját kipróbáljuk. A 900 méter szintkülönbségû vasalt út Leukerbad nevû városka felett indul. A helyiek nem javasolták aznap a mászást az esõs idõ miatt, de mi csak nekivágtunk. Lassan haladtunk, ez tényleg nehéz, túlnyomórészt függõleges részekbõl álló út. Kora délután elkezdett esni, a fal teljes szélességében folyt ránk a hideg víz, így visszafordultunk. Szerencsére félúton egy menekülõ úton leértünk Leukerbadba. Tervezzük a visszatérést.


Az elkövetkezõ napokban a sportboltokat jártuk és minden nap kimentünk sziklát mászni Chamonix határába. Megnéztük a PTL rajtját, szurkoltunk a TDS magyar résztvevõinek, vártuk õket a célban. Szép eredményeket értek el versenyzõink.


Kint élõ magyarok segítségével találtunk Chamonix közelében is Via Ferrátát. Könnyû pálya volt családok részére. Ahol az UTMB elhagyja Chamonix utolsó házait, ott fedeztük fel kedvenc mászó helyünket. Sok útvonal mászható egymás mellett, mindenki megtalálja a maga képességeinek megfelelõt. Ha egy nehezebb rész kerül elénk, csak oldalra kell lépni és könnyen tovább mászhatunk. Szinte Európa minden országából találkoztunk mászókkal. Már óvódás korú gyerekek is kapaszkodnak a falon szüleik segítségével. Itt is minden nap van testnevelés óra az iskolákban. Összegyûjtik az órákat egy napra, így télen síelnek, amikor nincs hó akkor sziklát másznak a gyerekek. A mászástól elmúlt az achilles fájásom, pedig tél óta küszködtem vele.


Csütörtökön neveztünk a versenyre, megkaptuk a rajtszámot. A kötelezõ felszerelésnek csak egy részét ellenõrizték, de az esõkabátnál megkövetelték, hogy a varrások hegesztettek legyenek.


Péntek délben volt a pasta party, ami messze elmaradt a korább svédasztalos kínálattól.


Kaptunk egy tányér tésztát és kész. Ezután még egyszer kimentünk mászni a verseny elõtt Gézával. Pontosabban csak õ mászott, én meg fényképeztem.


Leadtuk a zsákunkat a gimnáziumban, majd mentünk is a rajtba, hiszen kevés idõnk maradt. Így is csak a mezõny végére tudtunk beállni. Pontosan fél ötkor elrajtoltunk. Szerencsénkre a verseny elõtti napokban már nem esett, a levegõ is felmelegedett. Szép idõt ígértek az elkövetkezõ napokra. Mivel az elõzõ három évben nem sikerült teljes UTMB-t rendezni, ezért szerencsésnek mondhattuk magunkat. Chamonix határától már ritkult a tömeg, lehetett futni.


Les Houches-ba egy óra alatt értünk le. Itt volt az elsõ frissítõ pont. Mivel 2007-ben már teljesítettem az UTMB-t és emlékszem az akkori útvonalra, így folyamatosan figyeltem a változásokat. Les Houcheses és Saint Gervais között is teljesen más úton mentünk. Gézával futottam együtt, felfelé pedig tempósan gyalogoltunk. 13,6 km-nél volt az elsõ idõmérõ pont, 1739. helyen értem ide. Rövid frissítés után indultunk le Saint Gervais-be a szekérutakon könnyedén elõzgetve. 20,9 km-hez már 1634-nek értem. Szokásos bõséges frissítés a város fõterén. A nagy tolongás ellenére gyorsan frissítettünk és indultunk tovább. 2007-ben végig a patak bal oldalán mentünk La Balme felé, most átküldtek a patak túlsó oldalára. Szûk ösvényen vonatoztunk Les Contamines felé, elõzni nem lehetett. Bementünk a faluba, ezzel is hozzátettek pár kilométert a régi útvonalhoz. Les Contamines elõtt besötétedett, bekapcsoltuk fejlámpáinkat. La Balme elõtt kiértünk az erdõbõl. Egészen Col Bohnomme-ig gyönyörködünk a fejlámpák füzérében. Itt még összefüggõ sorban haladnak a futók. Több kilométer hosszan látszanak elõre és hátra a fejlámpák fényei. Wagner Andrással is találkoztunk. Erõsen kezdett, aztán egy technikai szünet után mögénk került, majd újra elhúzott tõlünk, végül valamelyik ponton megelõztük a sötétben.


Bonhomme-hoz 00:41-kor értünk. Annak idején itt is volt frissítõpont, de most csak az idõnket rögzítették.


Kijelölt ösvényen és szekérúton mentünk le Les Chapieux-be. 2007-ben toronyiránt rohantunk le a hegyoldalon. Akkor sokan elestek és megsérültek a vizes terepen. Most a ponton mindenkinek ellenõrizték a felszerelését. Telefont, tartalék lámpát és az esõkabátot kellett megmutatni. Hivatalosan csak vizet lehetett kihozni a pontokról.


Enyhén emelkedõ aszfalt úton, jó tempóban gyalogoltunk a következõ hágó felé. Folyamatosan elõztük a többieket. 4-5 km után fordultunk a meredek emelkedõre, majd 3:54-kor értem el a 60 km-nél található Col de la Seigne-t. Feljöttem a 972. helyre. Ez az olasz-francia határ. Megállás nélkül futottam a lejtõt, 5 km után elértem a következõ ellenõrzõ és frissítõ pontot. Tovább már vízszintes, murvás úton futottam a Combal mocsár mellett, majd fel a Mont-Favre 2409 magas hágóba még sötétben. Csak 7 körül világosodott. Courmayeurba is másik úton vezettek le. Kiszáradt erdõben, bokáig érõ porban ereszkedtünk a városba. 7:18-kor a 813. helyen értem a sportcsarnokba, ahol megkaptam a zsákomat. Mivel jó idõ volt, így csak néhány energia szeletet vettem ki a zsákból. Sok futó érkezett a csarnokba, mégis csak két wc volt nyitva. Jó negyedórás sor állt a mosdó elõtt. Ettem levest és tésztát, majd 8 óra elõtt indultam is tovább. Ismerõs városból, ismerõs úton jó tempóban gyalogoltam fel Bertone menedékházhoz. Kisütött a nap, kellemes idõ volt. A Bertone és Bonatti közti szakasz annak idején a gerincen haladt. Most a Ferret völgy oldalában egy turistaúton futottunk. Egy helikopter fel-alá repkedett felettünk, jól felkavarta az út porát. Jó tempóban sikerült futnom Arnuváig. Az elkövetkezõ 4,5 km-en 750 m-t kellett legyûrni. Dél körül járt az idõ, melegen sütött a nap. Másfél óra alatt értem fel a Col Ferret-hez, ami a verseny legmagasabb pontja:2527 m. 605. helyre jöttem fel a pontig.


Svájcba értem. Innen 20 km-es könnyû szakasz következett, folyamatosan futottam. Ahogy közeledtem az elõttem haladókhoz, félreálltak, elengedtek. Ez nagy könnyebbség volt a hátralévõ úton.


4 km emelkedõ várt rám Champex elõtt, amit gyalogoltam, de így is öt órára a pontra értem. 2007-ben, csak este fél tizenkettõre értem Champexba. Igaz most két órával korábban rajtoltunk Chamonixból. 496. helyen álltam.


Ettem, ittam és 12 perc után indultam tovább. Futni kezdtem, gondoltam, majd Bovine szikláin pihenek felfelé.


Kezdett gyanús lenni, hogy nem érem el a sziklás részt, az út lefelé vezetett egy erdõben. Végül egy nem régen a hegy oldalába vágott úton, 30-45 fokos lejtõn kapaszkodtunk fel. Nem volt frissítõpont a Bovinon, csak az idõnket olvasták le. Most értem ide elõször világosban. A hegy alatt Martiny városát láttam, szép kilátás nyílt a Rhone völgyére. A hegy túloldalán Trientbe futottam le, 8 óra után értem a városba. 409. helyen.


Negyed óra után, még világosban indultam a következõ hegyre. 9 óra körül sötétedett. 700 méter emelkedõ várt rám, másfél óra kellet, hogy felérjek a Catogne csúcsára. Egyre fáradtabb voltam, de a lejtõket megfutottam, így értem Vallorcineba. 2007-ben már csak a célig kellett menni a völgyben. A mostani befejezés teljesen új volt számomra. Látva felettem a fejlámpákat, gondoltam csak felmászok a tetejére és futhatok le a célba.


Meglepett, hogy miután felértem, indultunk a sziklák közé. Kitaposott utat nem láttam a sötétben, csak a fényvisszaverõ szalagokat. Végül elértem a Téte aux Vents-t. Innen már tényleg lejtett a terep a sziklák között Flégére felé. A sátorban leültem enni. Ekkor érkezett Polgár Pali, örömmel üdvözöltem. Gondoltam, befuthatunk együtt a célba. El is indultunk, de Pali hamarosan elküldött, hogy ne várjak rá. Vízhólyag volt a talpán, csak lassan tudott jönni. Végül egyedül értem el Chamonix-t. Rudiék már vártak a gimnáziumnál. Velük futottam be a célba a 370. helyen. Hajnali négykor üres volt a város, viszont több magyar szurkoló is fogadott. Várták a befutókat. Nekem 35 óra 27 perc alatt sikerült teljesíteni az idei UTMB-t. Ezzel az idõvel elõtte látatlanban kiegyeztem volna. Nagyon keveset futottam idén. Tél óta fájt az achilesem. Most mégis sikerült megfutnom a lejtõket és a vízszintes részeket.


Beérkezésem után én is ott maradtam a célban és vártam a többieket. Nemsokára megérkezett Pali, majd egy óra múlva Oszaczki Géza is beért. Ezután elmentünk aludni egy keveset, majd másnap délelõtt elmentünk az étterembe a beérkezési pasta partyra. Most már a megszokott gazdag választék várta a beérkezõket. Majd ott voltunk Wagner András és Tamási Géza célba érkezésekor. Fõleg Tamási Gézának örültünk, hiszen neki ez már a harmadik kísérlete volt. Idén sikerült neki is.


Délután Gézáék hazaindultak, mivel hétfõn már dolgozniuk kellett. Néhányan maradtunk Chamonixban. Egy hetünk volt kipihenni fáradalmainkat. Következõ vasárnap rajtolt Courmayeurból a Tor des Géants elnevezésû futóverseny. A pihenésre szánt héten is mentünk minden nap sziklát mászni. Siményi Miki is megérkezett a TDG-re. Szombat reggel átmentünk a Mont Blanc alagúton Courmayeurba. De ez már egy másik történet.