A puszta télen, 2007. január 6.
"Bakancsosok a vasútért"
A hétvége nálam is csak 48 óra, ilyenformán nem tartottam kivitelezhetõnek a háztól-házig vonatozást, ami a túra egyik alap PR-fogása. Mai magyar valóság is van a világon, és az bizony nem fért most bele, hogy oda-vissza kilenc órát utazással töltsek. Autó letesz a kunhegyesi célban, és irány a vonattal Kisköre-Tiszahídhoz, a rajtba. Jegykiadás van, szokatlan jelenség egy mellékvonalon.. A vonat pontos, fûtés viszont persze hogy nincs, minek az, öltözzön fel rendesen az utas. Már a kunhegyesi vasútállomáson nevezési lapot kapunk, meggyorsítandó az ügyintézést, sajnos ez ennek ellenére is igen lassú és körülményes a rajtban. Teljes az izgulás, kint van az mtv. Csinos kis szöszke riporterjányka, zilált idegrendszerû operatõr. Lever a víz, még a végén benne leszek a tévében. Nem vagyok én erre lelkileg felkészülve. Persze engem nem kérdeznek, jobb is, elég sok munkát adtam volna a vágónak. Hacsak nem a késõesti híradóba szánják - ott már lemehetne, talán. Fõrendezõasszony sem mondhatott szépeket, mert a 19.00-ás híradó mintegy 49 másodperces tudósításába nem fért bele.. Pedig mekkora hévvel írtam haza az sms-t, hogy a köztévé felkapta a mellékvonal-témát.. Pogácsa és tea indulásnak, családias hangulat, zilált idegrendszerû operatõr.. Szegénykém arra akart felszólítani minket, hogy együtt menjünk mind a hatvanan.. Végül szerintem valaki elmagyarázhatta neki, hogy ez itt egy teljesítmánytúra, még a magasztos célok ellenére is. Át a Tisza-hídon, balra néz, kiskörei duzzasztó, vagy mi. Egyszer megnézném akcióközelben. Lépcsõn le, irány az elsõ ep, a nagykunsági fõcsatorna torkolata. Végig aszfalt, izgalom nem sok. A víztározó partján sok helyen szemét. Orkok itt is vannak. Néha autópályán érzem magam, akkora a forgalom. Horgászok, favágók, fatolvajok.. Aztán tévés barátaink is megérkeznek, úgy 80-nal és satufékkel. Jányka telefonál, zilált idegrendszerû operatõr lázasan forgat. Aranypálma lesz ennek a vége. Végre ep, búcsú az aszfalttól. A ponton mandarin, Gördögök-pecsét. Rá a fõcsatorna gátjára, kényelmes. Melegszik az idõ, a táj továbbra sem tartogat meglepetéseket. Tiszta az idõ, végtelenbe látni mindenfelé. Keresztezzük megmenteni kívánt vasútvonalunkat, majd azzal párhuzamosan haladunk tovább a gáton, immár ZöldÁgi túratársnõvel. Az egykori kisgyócsi vasúti megálló közelében frissítõpont. Tea, sósperec, aprósütemény. Innentõl ki merre.. Mi egy kis erdei nyiladékon céloztuk meg a vasúton való átkelést, majd kényelmes földúton értük el az abádszalóki országutat (elvileg az Ásványdûlõn vágtunk át), ahol útbaigazító papiros irányít a 3.ep, a Kis-Fás kápolnarom felé. Brutális kohósalakos makadámúton haladunk, a térkép szerint persze nem erre kéne, ha volt is ott út, akkor most be van szántva.. A kápolna romos sziluettje uralja a tájat, kiváló fényképtéma. Magányos tanya mellett dobjuk a jobbost, három kutya ront utánunk, biztosan játszani szeretnének. Ági kutyariasztó, én féltégla után kapok. Ijesztõek vagyunk, nem jönnek tovább. Egyre közelebb a rom, egyre jobban megfog a látvány. Három autó a közelében, helyi cserkészek a helyi lelkésszel vették kezükbe a szekercét, és próbálják tereprendezni az objektumot. Az 1892-ben épült kápolna nem akárki, Steindl Imre alkotása. A hetvenes-nyolcvanas években, miután mûvelt helyi fiatalok lerombolták, megindult a teljes enyészet felé. A távolabbi elképzelések szerint egy kicsit helyrepofozzák és még misét is tartanak benne, remélem sikerül megmenteni. Katt-katt, sok fénykép, csodálatos hangulatú hely a semmi közepén. Többen érkeznek szembõl, valahol elnavigálták magukat, vagy kényelmesebbnek találták az országutat. Szalagozásnyomok valamelyik korábbi rendezésrõl, elhagyott kertek és házak (találóan Vénkert a hely neve), Kunhegyes határában persze hogy szemét. Kis mellékutcán, borzalmas újgazdag házparódia mellett elhaladva már a kunhegyesi célban is vagyunk. Kis várakozás, kitûzõ, emléklap, mindkettõn Kabai László karcagi festõmûvész A puszta télen címû alkotása. Kolbász mustárral, tea, forralt bor opcionálisan. Begyûjtöm a Magyar Közlekedési Klub agitációs kiadványait és irány haza.
Kedves rendezõk, kiváló ellátás, kellemes séta. Egy havas rendezésre még mindenképp visszatérnék.
rafter
|
