Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

nagypapaTúra éve: 20132013.09.20 14:56:53

Börzsöny 50


 2013


(Szokás szerint vázlat. A téli kandalló ropogása között majd kitöltöm)


Korán kinn voltam, szundikáltam.


Vidám turista csapat.


A hátizsák fennmaradt, kész borzalom. Utólag égnek állt a hajam, Van úgy, hogy a meg nem sejtett veszély szerencsés elmúlása után kezdenek összeverõdni az ember térdei. Huh, minél messzebbre kerülünk tõle, annál jobban látszik. Akár csak a nagy hegyek.


A rajthoz igyekezve, Molnár Gáborral beszélgettem. A trafiktender idején elmentem a boltjához megnézni, hogy mi van. Zárva, volt az ajtóra irva és papirral leragasztották az üveget. Most legalább megtudtam valamit a helyzet alakulásáról. Valamikor rendszeresen ott vettem meg az évi túrafüzetet. Rendkivül érdekes volt a vásárlók köre. Amit a Váci utca nyujtani tud Budapest "világvárosban", helyi lakosok, a sétáló-nézegetõ külföldiek, arab pénzváltók, deklasszált, többször visszatoloncolt disszidensek, éveken át Vizoviczki gyanutlán turista-áldozatai, konzumnõk, röplapszórók ... Ezt csak azért emlitem, mert a túrák résztvevõi nemcsak az útjelzéseket, hanem a társadalom rétegeit is ismerik. Már, az idõsebbje. Karel Capek remek karcolatokat tudott irni e témában.


Gyors létszám, elfogult és tudatlan, természetesen: Corradi, Dobos, Kiss, Mészáros, Oláh Bea, Török, Wehner, és akiket nem láttam, mert leszakadva értem a rajthoz, ott is elvacakoltam, Amált hiányoltam, itt is elmondom. Már mindenki elment, mire elindultam. Ez nem zavart, egy egész éjszaka is tudok egyedül menni, csupán a tényt jelentem. 8:35?


Loko-pihenõ megtekintése. A jubileumi túrán eltéritettem a jóságos Kovalik Andrást, akinek egy zokszava nem volt, bár a régi K útvonalát bravúrosan megmutatta. Igazi toleráns ember, korábban fel sem tételeztem volna róla. Pardon.


Szenzáció! Legalább is nekem: megtaláltam a sárga sorompót. Majd részletesebben késõbb


Nógrád után jólelkû nõk és férfiak takaritanak a Kálvária kápolnája körül (Mária-nap)


Zavartalan haladás, darazsak nincsenek, vagy csak kevesen.


Más is megjegyezte, hogy néhány év alatt annyira megnõttek a fák, hogy a szokott helyeken nincs szeder, pedig jó volt alibi pihenõnek. Rövid megállás a Foltán-keresztnél, nem gyötröm magam, aminek persze ára van. De azért a Csõványos púpjára a szokottnál egy perccel hanarább felmentem.


Fél kettõ, amivel a pedáns Solymár Éva meg volt elégedve. Én viszont nem voltam megelégedve a lefelé haladással két görgeteges szakaszon rengeteg idõt vesztettem, mert nem akartam elesni. Korral jár, meg azzal, hogy másra is kell gondolni.


Nagy-Hideghegy púpjára is rendesen felmentem, a szokott idõ alatt. Rövid megállás. Utána a nagy lefutás Kóspallagig döcögõ sétává fajult. Kerékpárosok, dinnye nagyságú kõ. Egy másik kerékpáros kiüti a kezembõl a botomat.


Megzavarodtam a két tucatnál is többször megtett úton. Becsapott a kijárt erdészeti út, miközben a kerékpárosokról elmélkedtem. Három ott lévõ embert kérdeztem a tarvágáson. Nem értettem, hogy mit mondanak. Szörnyû.


Jocó váratlan mobilhivása. Közlöm a helyzetet, meg azt, hogy visszamegyek az õsi szabály szerint. Megvan a hiba.


Jocó és Erzsi teljesen váratlanul feltúnik.


Kisinóc bezárt. Nem csodálkozom, ismerem Gyuri bácsi pontosságát. Szerencsére a szabadtéri büfé nyitva volt. Kék Túra bélyegzõje volt  a csaposnak.


Ütemes menetelés Kóspallagon át, Téli tüzifa a házaknál. Átvágtam a falu utáni kanyart.


18:30 Törökmezõ. Pont nincs. Jocó morog, mert még zsiros kenyér sem kapható. Jó vicc, Törökmezõ ilyen hely. Mondtam, hogy kérjen inkább palackos italt.


A kedves Samu Piri hiába várt a görögdinnyékkel. Majd megkérem tõle egyszer a mobilszámát.


Az Urániáig hozott Jocó.


Értékelni kell majd a történteket.


Egyelõre vége.