Túrabeszámolók

www.gn-geoneo.blogspot.de/2013/09/vadrozsa-20-teljesitve.html

A táv 20km volt, pedig 18,5-re írták - nem is lett volna baj - visszaszokni a nagyobb távokhoz ez épp elegendõ. Bele sem gondoltunk a távba csak neki indultunk.

Gyors regisztrálás - nagyon jó volt a szervezés - s már indulhattunk is az GCRBE irányában ki a faluból. Meg kell mondjam jó érzés volt látni, hogy rengetegen eljöttek a túrára. Szóval kis hátizsák és jöhetett a Rózsaszentmárton tábla vége.



Rajtszámok:

Kevin 11 - 2144, Alexa - 2147, GEONEO - 2058



Start: 8:50

Felfelé kezdõdött a nap, aszfalton Petõfibánya felé a Kopasz irányában. Menetközben figyeltem azért a térképet, hogy mire is kell számítani - persze ismerõs a táj, a terep, hiszen sokat jártunk már itt és ezen az útvonalon is.

Az elsõ állomás pontig a Kopasz-hegyre (3,2km) szinte total egyedül mentünk, alig jöttek az emberek - vagy mi voltunk lassúak? Kicsi neházséggel, de megbírkóztunk az elsõ kilométerekkel.

  A pont után már hamarosan a falu másik végénél jukadunk ki, ami azt jelentette, hogy a Somlyó-hegy következik. Na ez volt a fénypont, a szinteltérésekkel akkor hamarosan rendben is leszünk. Irány a GCSVR felé. Nem készültem láda cserével, s nem is akarom most megnézni, hiszen korábban ellenõriztettem.

A tetõig igen kimelegedtünk, nagyon jó idõt kaptunk odafenntrõl. A ruhák kerültek is lefelé rendesen. Ekkor már jöttek a népek, nekik is lógott a nyelvük - csak magasan van azért ez az állomáspont.

Pecsét után a Somlyó-hegyen (5,8km 10:17), pár perc pihenés, beszélgetés, természetesen minden állomásponton ismerõs volt.

Irány tovább, innen már nagyon sokat megyünk lefelé, a következõ állomás a Széles-kõ, vagyis az apci Tengerszem - a táv fele ott várható.

Kicsit jól esett azen szakasz után a sok-sok lejtõ, vagyis le a hegyrõl a Ferenc-tanyáig. Ugye a táv ismerõs és nem mutatott újat, tudtuk mire számíthatunk. Közben figyeltem Én a GPS-t, mennyi már a megtett kilométer és hogy hol is tartunk idõben. Teljesen abban a tudatban voltam, hogy a szintidõ 5 óra.

A tanya után még egy kis szinteltérés, majd a puszta után jobbra kanyar a Széleskõ felé be az erdõbe. Itt már többekkel találkoztunk akik sétálva vagy futva megelõztek. Persze nem mindig jó a futás, fõleg ismeretlen környéken, mert volt aki már visszafelé is futott, kicsit megtévedt. A piros jelölések megkavarták. Igaz mindkettõ odavisz, de hirtelen zavaró. Mi akik ismertük a távot és az utat, mi is hirtelen gondolkodtunk merre is kell, vagyis merre jobb a tó felé menni.

Tanácsot adtunk, hogy erre jobb, de lesz benne egy meredek is. Így már többekkel együtt haladva tartottunk tovább a meredek felé és lekajtattunk a tóhoz. Sokan vártak, sokan voltak itt - jöhetett a következõ pecsét a Széleskõ (8,4km 11:06) és egy kis cukorháztartás javításként szõlõ. Hát a Hérics tudja mi kell a túrázóknak. Jó kiszolgálás és itt is ismerõsök. A felén már túl vagyunk.

 Leküzdöttük a partot, volt akinek még segítséget is nyújtottam, túrabottal - az emelkedõ csúszós fogd meg a végét! Ezt követõen már az utolsó szinteltérések megmászása - ami gyenge, de kicsit tartós volt, majd a Hármashatár felé vettük az irányt. Ez a táv része, nem akartam lecsapni a szakaszt. A keresztezõdésben jobbra vissza a 20-asoknak a többieknek balra tovább. (hát legközelebb arra is elnézünk)

Innen már laza séta a Pincékig, ahol az utolsó elõtti állomás fog várni. Mondjuk az még odébb van, de már közelebb a célhoz.

Beszélgetések közepette, vissza-vissza tekingettünk mennyit is jöttünk már és jó érzés volt látni, hogy a Somlyót is megmásztuk, nagy távot tettünk meg idáig. Már nem sok van hátra, kitartás.

Jöhetett a pincék közötti séta. A két pincesort összekötõ úton kicsit szomorkodtunk, mert lehetett volna jobban kitakarítva az útvonal a sok-sok gaz kicsit akadályozó tényezõ volt. Viszont megértem a miérteket ezért nem is tettem szóvá.

Ha bele gondolok, innen már gyorsan leértünk a Pincékhez (13,4km 12:35), ahol frissítõ és csoki fogadott. Pár mondat az ismerõsökkel a régebbi túrás cimborákkal, majd bele vetettük magunkat az utolsó négy kilométerbe, irány az aszfalt és toronyiránt be a faluba.

Na itt jó lett volna futni, de hát a séta is kellemes. Nagyon meleg van igazi nyárnak tûnik. Hatalmasakat beszélgettünk, sõt már a jövõhavi teljesítmény túrát is kitaláltuk, vagyis, hogy menni kell, mert nagyon jól esett. Persze kezdésnek hosszabbra sikeredett, de hát pont az a jó, hogy kitartással, sikerül legyûrni ezt a távot.  

Benn a faluban, igazán otthon éreztük magunkat, mehetnénk tovább biciklivel, busszal, akár kocsival is, de igazi túrázóként természetesen végig gyalogoltuk a távot. Nem rég olvastam el a kapott papírokat, ahol is szerepel, hogy hat óra a szintidõ - de azért hajtottam a népet, nehogy már annyi idõ alatt érjünk be.

Pár fotót csináltam az utunk során, úgy is ritkán fotózom errefelé, majd a célegyenes felé vettük az irány. Már nem sok van, mindjárt itt a borozó.

A Rózsakertnél biztosan logolt ma valaki, majd megnézem a geocaching.hu-n, remélem idõben kitettük az új dobozt.

És igen - a Célban (18,4 vagyis inkább 20km 13:50). Érkezés, dokumentálás és jöhetett az oklevél a megszokott kitûzõvel együtt. Gratulációk után még egy célban kép is elcsattant. Most már jöhet a GPS stopp és töltsük fel a Sports Tracker adatait is. Ami igazán meglepett, hogy a szervezõk még ebéddel is készültek, na meg görög-dinnyével. Köszönjük a Héricsnek a szervezést és az egész napot!