szia emberek,az Ipolymente 95 kerékpárral..
Korán ott vagyunk a rajtnál a mûemberrel,Malomvölgyi éjszakai sátrazás az elõzõ nap után,érkezik a nép autóval és vonattal,rendesen vannak. Mindenki a kormánypárt színeiben pompázik,citromsárgában,ami a magyar narancs megfelelõje. Savanyú kép azonban,a Tanú címû filmben foglaltakkal ellentétben,nincs. Miért is lenne,Magyarország jól teljesít,várhatóan mi is azt fogjuk tenni. A feladat mindössze kilencvenvalahány kilométer,két nyelvi közösségben,víz mellett,folyóparton. Az út kerékpárút jellege csak nyomokban lelhetõ fel,de legalább autós forgalom van bõven,ezzel a négykerekû találmánnyal egymás kedvencei vagyunk..ugye? Hatalmas arcok az indulók között,komoly országúti építmények,ezekkel bizony nem gond teljesíteni. Kis túramárkámmal beszégyenkezek én is,elõzõ nap görkoris lány alázott Nagymarosig,de oda se neki,kenem és olajozom,hálótársam is odatartja a magáét,arra is nyomok. Megvesszük a papírt és rajt. Befut a színházas nõ,aki Istvánon örömködött,amíg mi a Malom-völgyön. Kávé az arcba,török megszállás hozadéka,mint a paprika és a paradicsom,ettõl nagymagyarok leszünk és indul az eleje. Letkés,álmos tinilányok hozzák futva a pecsétet,szépek és fiatalok,ezért otthagyjuk õket,és tovalejtünk,majd tovaemelkedünk. Visitor feliratú mesterségesen épített túratársunk kevesli a tempót,lelép elõre .Az út kerékpárútjelzést is tartalmaz,ennek megfelelõ a minõsége és a forgalma,tehát nem tanácsos erre kerekezni,ez magyar hagyomány,félig-harmadig tervezni és alig kivitelezni,a befektetés a tábla lehetett,vélhetõen unijós pénzbõl..vagy mégis?  A keresztnél tini lányok barackot osztanak,igen tetszetõs küllemûek és mosolygósak valamennyien,a barackot kóstolom csak..ismerkedek a sótablettával,még nem volt szerencsénk. Popeye köszön,utánpótlást kerekeztet,hogy szokja az árva ezt is,nemcsak a gyalogot. És érkezik a veterán,aki késõbb indult,de a szöszmötölõs,fényképezkedõs társaság neki nem ellenfél. Azért a magyar oldalon együtt tépünk,és Parassapuszta után is soká,fúj a szél,olykor szembe is. A másik oldal kétnyelvû feliratai emlékeztetnek Hont vármegyére,olykor-olykor a nagy magyar térkép is látható..hát itt is?Elhagyom Szetét,a szilva cefrésedik az árokparton,vélhetõen itt nincs kultusza gyümölcspárlatnak. Szakálloson jobbra fordulok,a nyíl irányába,várom a balra fordítót,mert arra lenne dél,de nincs. Lontón a futballcsapat hazai pályán játszik,kerekezek tova,Sikenicáig. Nem ismerõs név és egynyelvû. Térkép elõ és hátraarc. Szakálloson újra felveszem a fonalat. Ipolybél elõtt fiatal pár szenved,defektnek tûnõ baleset,kerékpárbelsõvel segítek,remélem,sikerült beérniük. Az italboltnál stempli és frissítõ is,és az út remek,gyér a forgalom,lehet nyomni. Szalkánál visszatérek,Letkésen megint lenyomnak,és beesek a célba,négyünk közül utolsónak,de láttam Lontót és Sikenicát,õk nem.. Még kioktatást kapok a kerékpárbelsõ elherdálásáért öreg teljesítménytúrástól,de hiába,rajtam nem fog,én már segítek,amíg itt leszek,annyira ugyanis nem fontos az idõeredmény,hogy elnézzem a másikat szenvedni. Az okítás kapcsán gondolom,hogy a rendszerváltás hozadéka az önzésnek ez a foka,hogy csak a teljesítmény,és csak az enyém a fontos,ez oszt bennünket rendesen..de ha elmegyünk egymás mellett,segítségnyújtás nélkül,a francos életbe sem lesz itt egység még külföldön sem. Aludjunk erre,teljesítménytúrázó barátaim,már feküdtem én is a porban,és a segítõ ember csak negyven kilométerrõl érkezett. Tudom,hogy saját felelõsség,és mindenki egy ember,de vannak itt is Terézanyuk és kisebb,egymást segítõ közösségek,és ott a szervezõ is,de léphetek olykor én is,ha van erre belsõ késztetés.Ha nincs,hát nincs,de legyen,ezt szeretném rátok erõltetni.
Ja,remek a túra,gyönyörûek a lányok,minden tuti volt..a százhuszas jelvény ugyan hiányzik.. |
