Túrabeszámolók


Pomáz Körül-belül

Rita.huTúra éve: 20132013.08.10 19:39:33

 Sziasztok!


Pomáz körül-belül 28 km  1040 m szint


Párommal már évek óta szemezünk ezzel a túrával, neki eddig még nem jött össze, de én idén belevágtam "egyedül". Ez azért van idézõjelben, mert egy ilyen népszerû TT-n az ember lánya a legritkább esetben van csak egyedül.


Kezdjük mindjárt ott, hogy a HÉV-rõl leszállva Dávid nyomába eredünk vagy négyen nõnemûek, azt gondolván õ biztosan tudja, hol a rajt. Aztán valahogy mi mégis elõbb odaértünk. :-) Nevezés után a fõszervezõ úr még felhívja a figyelmünket arra, hogyha az úton kék szalagot látunk, akkor jó helyen vagyunk, ha meg pirosat, akkor nagyon figyeljünk, mert letérést jelez, néha olyan helyen, ahol ösvény se nagyon volt.  Az egész útvonal igen jól vezetett (igazából nem is tudom, hol szedtünk össze 1040 m szintet, mert mire kezdtem volna fáradni az emelkedõn, már szusszanhattunk is) jól szalagozott és táblázott. Az ellenõrzõpontok is jó helyen. Pomázról kiérve kipányvázott lovakba botlottam, aztán két tehénkét vezettek elõttem, majd a farmról bégetés is hallatszott, gondolom a birkákat is kiterelték késõbb, mert nyomaik látszódtak a fû között. Elsõ EP-n felírom a kódot, a szalagozáson gond nélkül elérem a második pontot, amely már emberes és jókedvû pontõrök kínálnak vízzel és a többfajta Jó reggelt! kekszbõl én a fügéset választottam. A harmadik állomás mellett már biztosan elhaladtunk párommal egyéb kirándulásaink vagy geoládázás közben, de még sosem láttam. Köszönet az emlékhely megmutatásáért! :-) Innen aztán tényleg olyan úton haladtunk tovább, amin még sose jártam, szerencsére a jó szalagozást nem fújta el a szél. Itt valószínüleg elég lassan haladhattam, mert 3 futó srác csókolommal köszöntött (egyikük pólójának hátán talán a "Gyógyegerek" szót olvastam, de nem sokáig silabizálhattam... Azért megpróbáltam én is felpörögni, nemsokára a negyedik EP után egy almával gazdagodva folytattam utamat. Nem tudtam olyan gyorsan menni, hogy Elemér utol ne érjen. :-)  Kicsit beszélgettünk, páromat hiányolta, szóba került a ládázás, aztán mondtam neki, hogy nekem még az õ lassú tempója is sok, pláne beszélgetve, ezért aztán el is hagyott. Még egyszer találkoztunk, mikor az Oszoly-csúcsról jött le, ez is arra volt jó, hogy levegõhöz jussak, aztán hipp-hopp már fenn is voltam a keresztnél. Felírtam a kódot, aztán körülnéztem. A panoráma még mindig pazar. :-) Mikor leértem vissza a sárgára még mindig volt miben gyönyörködnöm: a kéküstökû csormolya egész nagy telepben virított itt. Továbbhaladva a sárga 3szögön tapasztalt és nálam fiatalabb túratársak a "Hosszabb, de biztonságosabb, családoknak" jelzésû ösvényt választották. Gondoltam, akkor ez nekem is megfelel, mert nekem nincs itt a családom (párom), aki segítene lemászni a rossz úton. De majd jövõre vele indulok, és akkor jól megnézzük az Oszoly orrát is! 6. pont: Margitliget. Milka Waffelinivel és limonádéval fogadnak a kedves pontõrök. A kétbottal futó Gyuri itt elõz. Mondtam neki, ha a 28-on van, akkor ma már nem találkozunk. Így is lett. :-) Azért nem maradtam sokáig egyedül, mert új ismeretségekre tettem szert az út további részében : hol Erzsivel, hol Ilonával beszélgetve haladtam tovább. Azért a Holdvilág-árokban egy kékpólós fiatalember segítségét is igénybe vettem egy rövidke letört szakaszon való továbbhaladáshoz. Ezúton is köszönöm, hogy nem kellett visszafordulnom a jó útig, ahol õk érkeztek. :-) A Domini-forrás bõvízû volt és finom. Az árkot a P+-en a lépcsõn hagytam el, mert már dörgött és villámlott, valahogy elment a kedvem a létrázástól... Innen Ilonával olyan jól elbeszélgettem, hogy szinte észrevétlenül megérkeztünk a 7.EP-re Csikóvári-nyereg. Csemegézhettünk mogyorót, ihattunk vizet, majd a gondos pontõrök figyelmeztettek, hogy az esõvédõket is készíthetjük elõ, és lõn: a hangulatos Cseresznyés-árokban el is kap a zuhé. A Vasas-szakadéknál nem írunk kódot, csak megjegyezzük, nem akarjuk, hogy elázzon az itiner. A Kõ-hegy tetején Erzsivel megcsodáljuk a kis tavat, még ennyi vizet nem is láttam benne... A menedékházban esküvõt tartanak, ennek ellenére a szervezõk forró teával várják az elázott túrázókat. Jól esett, köszönöm. Meg az aszfaltozásra felkészülésként le is ültem picit (a túra során elõször) míg hûlt a teám, nem túl régi ismerõseim Marcsi és Zoli is befutottak. Õk már voltak tavaly is, úgyhogy innen az õ vezetésükkel rongyoltunk lefelé a célig. Köszönöm nekik is meg Erzsinek és Katinak a jó társaságot, hogy olyan gyorsan bár beszélgetve beértünk a célba. Az oklevél, kitûzõ átvétele után még várt ránk a finom ebéd: külön köszönet, hogy a vegetáriánusokra is gondolva isteni finom lecsót is rittyentettek nekünk a rendezõk a már hagyományos csorba leves mellé. Bizony nem vegák is megnyalták az ujjukat utána...


A túra ár érték aránya szuper! Még egyszer köszönöm a szervezõk, szalagozók, pontõrök, szakácsok fáradhatatlan munkáját! 


Jövök jövõre is!