Elõszó : 3 Kinizsi 100-as után úgy éreztem(éreztük) szükség van újabb kihívásokra.A ttt oldalon akadtam egy Mátra 115/124 leírásra.Megnéztem a szintet, 6378 m uuuhhhúú, ez nem lehet gyenge.
Feldobtam az ötletet sporttársamnak Misinek, nem kellett rábeszélni.
A Túra:
Így aztán idén mi is ott voltunk idén a rajtban.Hazudnék ha azt mondanán, hogy nem izgultam.Tudtam, hogy jó sok sár van fent a hegyen és az útvonal kétharmadán soha nem voltam.
Nekiindultunk szerencsére csak az az elsõ km-n volt brutál sár, majd levette rólam a cipõt.Aztán hol nagyobb, hol kisebb mértékben emelkedett az út a Kékesre.3 óra alatt tettük meg az elsõ 17 km-t.
Megbeszéltük az ésszel megyünk, nem akarunk kidõlni az elején.Gyors frissítés, utána irány Parádsasvár idõnként kellemes kocogásba csaptunk át.Újabb gyors pecsételés és irány a Galyatetõ.
Tudtam, hogy nem lesz kellemes (emlékeztem a szintrajzról) így is lett, de felértünk.Finom leves és menet Mátraalmásra, lefelé a bal kanyart amit az itíner is említ, kis keresgélés után megtaláltunk, aztán futás és ugrálás kombinációjával tekerünk lefelé. 13.21 az idõnk, megyünk az újabb Galya körre.Kicsi szenvedés, megint fennt vagyunk. A leves már elfogyott, de annyi baj legyen azért van még mit enni.
Kellemes napsütésben irány Mátraháza kis kocogással javítva a Galyán ,,lelassult” idõnket.Mátraháza gyorsan eljött, utána Lajosháza útközben utolértünk pár túrázót legalább tájékozódni nem kell, szerinetm együtt gyorsabban megyünk. A Lajosházai patakátkelés nem volt egyszerû, alkalmi túratársunk el is merül bokáig, a ponton nagyon kedvesek voltak és már javában benne vagyunk a délutánban (16.46).
Mátraszentimrére jól emlékszem itt már éreztem, hogy jól esik ha leülök (18 óra) itt is finom levest ettünk, usgyi Szorospatakra. Ide kértük a csomagunkat az éjszakai ,,átállásra”, Szorospatak elõtt futottunk mert a lejtõ nem túl meredek és még jól is esett.
19.41-re érkezünk meg, gyors átöltözés, zoknicsere, rövid kaja indulás tovább. Itt számolok, már megtettük a túra felét alig több mint 12 óra alatt, a teljesítésre szintidõn belül már komoly az esélyünk.
Ágasvári túristaháznál már felkapcsoljuk a lámpát, hátizsák le így mászunk fel a csúcsra, kicsit nehezen megyek fel, de azért fennt vagyok. Lefelé sem sokkal jobb, max a tüdõmnek, de combom, térdem nem szereti. 5 perc pihenõ lennt, pár újabb ideiglenes társsal elindulunk a szalagozáson, már tök sötétben. Nemsokára lemaradunk, hiába van aki gyorsabb, semmi gond rendben vagyunk, nem vagyok éhes, és jó iramban megyünk Fallóskútra. Meg is érkezünk rendben.
Itt lefelé Mátraszentkeresztre még egy picit kocogok is.
A falu után már jártunk, tudom mi van még hátra, 23.14-re érkezünk Hidegkútra. Kiszámoltam, hogy a teljesítéshez ide, hajnali egy elõtt meg kell érkezni, szuper jó idõt megyünk.(Magunkhoz képest, ráadásul elsõre) Rövid energiafelvétel irány az ösvény, sajnos itt pár tócsában megmerült a cipõm, ez nem volt olyan jó.Leérünk a patakmederben itt botladozva megyünk tovább, de tudom ha kiérünk a patakvölgybõl sem lesz jobb, mert megyünk el a Muzslára. Itt jött el, szerintem mindkettõnk holtpontja, több megállással érünk fel a pontra.Itt egy kis lerogyás, pihi, kaja.Közben megjön egy 5 fõs társaság velük együtt indulunk tovább.Sajnos az ösvényre belogó ágak kerülgetése közben belerugok pár kõbe, fájt a lábujjam mint az állat.Nem érek rá vele foglalkozni, vonatozunk lefelé.
Közben csodaszép az éjszaka ahogy a tisztásokon elõbukkan az éjszakai fényeivel Pásztó és a többi település.A Diós pataknál 2.30-at mutat az óra, 95 km hajnali 3-ra terveztem a 100 km-t, nem sokat tévedek. Egyik srác elkezd remegni a ponton, lefektetik a sátorba, gondolom leesett a vércukra, inkább itt mint máshol.Ráadásul elég hideg is van, látszik a leheletünk.Tovább megyünk jó iramban alkalmi csoportvezetõnk egyfolytában dumál, amit nem értek, honnan van ennyi energiája, másrészt pedig szórakoztat, és nem alszom el.Bár az elfogyasztott iso, cola, tea mennyiségével nem is nagyon lehetne.
Megérkezünk a Zám patakhoz kicsi mászás hurrá (!) túl vagyunk a 100 km-en, kezd hajnalodni ahogy a Havas felé haladunk.Újabb túratársakat érünk utol és le, ahogy mászunk felfelé, egyenletes iramban egy megállással teljesítjük a Havasi csúcsot, nagyon boldog vagyok, amikor lerogyok a tûz mellé.
A pont hölgye nagyon kedves gondolom erõsen látszik rajtam már a leszarom hangulat miközben meleg (!) teát kapok. Ez feltölt, plusz gyors számolás 4,51 van, 105 km, még egy húszas van hátra, idõnk mint a tenger és még három mászás.Biztos vagyok benne, hogy meglesz, ez új erõvel tölt fel.
Tûzünk lefelé, elõzünk még egyet kettõt, így gyorsan eljön Fajzatpuszta, szinte meg sem állunk, tovább inkább lassan de folyamatosan elõre.A Káva felé érzem, hogy a Havas azért kivette az erõmet, kicsit éhes is vagyok, de nem nagyon megy már az evés.6.15-kor kapjuk meg a Kávai pecsétet.Lefelé már nem tudok futni, elkezdett fájni a talpam mind a kettõ.Hólyagot nem érzek, de fáj.
Egy óra kell az újabb 4 km megtételéhez, nincs mese lelassultunk, a régebbi leírásokból vártam, hogy lesz palacsinta, de sajnos most nincs.De már csak egy kurva hegy van hátra. Menet közben már tudom, hogy meglesz, már nincs sok hátra. 8.09 és leülök a Világoshegyen nem kérek már semmit, csak ülök és nézem a csodálatos panorámát.Közben megérkezik egy újabb versenyzõ õ is hozzám hasonlóan tesz.Nem tudom meddig ülök, de jó.Azért a 25 óra menetelés erõsen érzõdik.
Egy hölgy kérdezi ki megy tovább Misivel mi mondjuk, hogy go! Velünk tart, bár jól elbeszélgetünk a rajtlistából tudom, meg hogy a neve Anita. Lefelé nem nagy öröm menni már, minden lépésnél érzem a talpam.Biztosan ezért tûnik olyan hosszúnak az utolsó 7 km.
Végre beérünk a házak közé, hármasban sétálunk be a célba. Taps, elmondhatatlanul jó érzés kicsit meghatódom 26 óra és 33 perc az én órám szerint 31, de tök mindegy. Sikerült.
Következtetés : Ketten nagyon jó volt menni, láttam, hogy többen tök egyedül mentek végig.
Minden elismerésem nekik, nekem nehéz lett volna.
Negyven felett érdemes volt, rendszeres futással készülni.
Nem mondok nagy újdonságot, fejben kell erõsnek lenned, hoztam botot a tavalyi képeket elnézve, (jól tettem) nagyon jól ment vele.Fõleg azért, mert nem merevedett el a combom 100 km után.
Szóval nem könnyû, de meg lehet csinálni.
A rendezésrõl csak a legjobbakat tudom mondani, kiszolgálás, hozzállás, neked tényleg ,,csak" túrázni kell !
Mikinen |
