Sógorral 6.15-kor parkoltunk le a pozsonyi fõpályaudvar mellett. 2 iil 3 Kinizsi után kíváncsiak voltunk, milyen lehet ez a túra, amely megihlette a Kinizsi100at. Nem csalódtunk...
6.45-kor rajtoltunk. Elsõ meglepetés, hogy nem írtak idõt a papírra. Teljesíti a túrát, aki beér, amíg vannak a célban ellenõrök. (mi persze erõsködtünk, így ráírták). A nevezési díj 2 euro, szolgáltatás szinte semmi. Az idõ kissé párás, ideális túraidõ. Az út meredeken ment fel a Zerge-hegyre, ez a pozsonyi Normafa. Innen hullámozva haladtunk a Fehér-keresztig (1.ep 13 km), az út jelentõs része egy betonút volt, kissé egyhangú. Az ellenõrzõ pontnál volt büfé, a szlovákok mind söröztek, mi megelégedtünk vízzel is:)
Innen változatosabb lett a táj, az idõ is egyre szebb volt. Szint nem volt eddig veszélyes. A 2. ep a Vénasszony-hágónál (Pezinska-baba) volt, 27 vagy 30 km-nél, mást mondott az itiner, mást a kiírások a táblán. Kaptunk palacsintát, a turistaházban többen cigánypecsenyét ettek meg kolbászt (jó gyomruk van). Ezután egy 5 km-es szakasz jött az itiner szerint, amit egy kiadós zivatarban tettünk meg részben. Gyanús volt, hogy 2 óra alatt tettük meg, bár voltak meredek kaptatók és meredek ereszkedések, pl. az Ördög-hegyrõl (Skalnata, 704m), de nem ez volt az egyetlen rész, ahol kétségbe vontuk az itiner adatait. A 3. ep egy forrásnál volt, ahol lehetett vizet vételezni, jó hideget:)
Ezután jött a fekete leves: fel egy sziklás meredek hegyre, (ahova rajtunk kívül egy 70 éves szlovák fószer jött fel, a többiek valahogy kikerülték), lefelé eleredt az esõ, gyök2-vel bukdácsoltunk a csúszós sziklákon, majd hosszú, sáros lejtõ vezetett az esõtõl felázott domboldalon egy völgybe, 240 méterre. Estünk párat, meg szánkáztunk a sárban, de szerencsére az esõ lemosta rólunk a sárt:). Leérve a völgybe egy elágazónál egy pamat tanácstalan túrázó állt, és nézegetett elõre. Itt lehettünk féltávnál. Mi bátran továbbmentünk, és rájöttünk, miért adták fel sokan ott a túrát. A Vápenná 754 méteres csúcsára kb. toronyiránt ment fel az út. Gyorsan felszaladtunk (sicc!.), a kilátás gyönyörû volt, de mivel metszõ hideg szél volt, továbbmentünk a sziklás gerincen a következõ ep-ig. Itt a 3 pontõr rendkívül vidám volt (vö. seggrészegek voltak), és mondák hogy Bukova city 2 óra még. Persze ahogy Bikszárd (Bukova) nem city, úgy az út is csak futva lett volna 2 óra... Még világosba érkeztünk a faluba, ahol a kocsmában kofolát, teát izzunk. Lehetett venni gulyást, cigánypecsenyét (ami lehet hogy nem volt az, de az volt kiírva hogy ciganska pecenya) Itt 64 km-nél voltunk, és látszott, hogy idõrekord nem lesz a túrán:)
Sötétedéskor indultunk tovább, a következõ ep. az erdõben volt. Innen már csak 20 km. De milyen! Egy teljesen felázott, agyagos, traktorokkal szétgyúrt erdészeti út, amely lazán emelkedik 5 km-en át, majd le Jókõre. (Dobra voda) Brutális volt, egy lépés elõre, kettõt csúsztam hátra. Itt vmi elszakadt bennem, és erõsen kétségbe vontam ép eszemet, hogy eljöttem.
Jókõn a vendéglõben aztán erõre kaptunk, és elindultunk. Aztán visszajöttünk, mert az út nem volt kijelölve. A temetõn kellett volna áthaladni, de azt az utat nem találtam, pedig voltam már itt a várromnál. A vendéglõnél aztán mondták, hogy ne is keressem, inkább menjünk a sárga c-n. Na azt se találtuk, de végül jött két szûkszavu szlovák spori, akik monták hogy menjünk velük. Állítólag 8,5 km a cél. Ehhez képest 1,5 óra megfeszített tempó után kezdtünk lemaradni tõlük, még sehol sem volt Berezó.Aztán egy táblát találtunk, hogy még 1,5 óra! Ekkor lelkesen továbbhaladtunk, pár kidõlt embert magunk mögött hagyva végre 40 perc múlva beértünk. Sajnos kitûzõ nem volt, csak oklevél. Hiába, a válság... 6. 15-kor indul egy közvetlen buszjárat Pozsonyba, úgyhogy még 2 km a buszpályudvarig.
Összefoglalva, nagy élmény, csak az itiner pontossága megkérdõjelezhetõ. Például a szint megadása is ingadozik 3300-3800 méter között. |
