Túrabeszámolók


Mátra 115 (+résztávok)

NeverTúra éve: 20132013.06.03 11:54:06

Mátra 115 negyedszer. Szépen lassan elérem a célomat,miszerint a hét minden napjára legyen egy M115-ös póló :)

Vegyes elõjelekkel indultam,mert bár minden túrán, versenyen jó idõket mentem,de a múlt heti Kinizsi végén elkezdett fájni elõl,a sípcsontnál.Az okosok szerint ez csonthártyagyulladás. Túra elõtt 1-2 nappal elmúlt,gondoltam,épp idõben. Éppen ezért bot nélkül indultam,bár sokat vacilláltam,h kidepózom vhova.

Elindult a túra.Tincával haladtam Oroszlánvárig,ahol megállapítottuk,h mintaszerûen elfutjuk az elejét :) De sebaj,nyomjuk tovább.Kékesre 2 óra 20 perccel érkeztem,ahol 10 percet reggeliztem.Ismét gondot okozott a sok kaja,és hogy mibõl mennyit egyek,mert gyakorlatilag mindent kívántam,ami volt :) Megelégedtem 2 szelet lekváros kenyérrel,aszalt gyümikkel,banánnal,almával,ezeket pedig kólával öblítettem le.Síházból kifelé még tömtem magamba az almát,majdnem meg is fulladtam tõle. Kertész Dóri rám is ripakodik,h nem ezen a fél percen fog múlni a teljesítés :)

Psasvárra lefelé hozzámcsapódik Barnabás,elsõ alkalommal van itt,de van 13 órás T100a. Vele is megállapítjuk,h ez eddig túl gyors tempó.Azért toljuk lefelé,ahogy tudjuk. Sasváron 5 perc kajaszünet,hiszen rég volt már a reggeli. Innen sétálva,lassan kocogva indulunk, én tudom,h mi fog jönni. Barna nem,úh nyomja erõbõl az emelkedõn is,le is szakadok tõle. Itt jön ki,h elfutottam az elejét.

Galyatetõn összeszedem magam,pygmea meg is állapítja,h eddig én töltöm ott a legtöbb idõt kajálással. Nagyon finom sütik voltak :) Közben megjön Dóri,és András,innen velük tartok végig.András a rövid távon megy,rápihen a Lavaredóra.

Lefelé óvatosan haladunk,minek rohanni. Azon gondolkodom,milyen lehetett itt télen a Galyavár túra. Mátraalmáson Dóri elsõ alkalommal hallja,h õ az elsõ nõ,ezt még legalább 10szer tudatosítják benne a mai nap folyamán.De jó bírta ezt a hatalmas terhet :)

Galyavár is könnyen megy viszonylag,kipihentem az elején lévõ rohanást. Galyán eszek egy levest,a maradékot pedig nekiadom egy kiskutyának. Sütivel,és gyümölcsökkel lefojtom. Most jön sztem a legjobban futható rész a túrán,de nekem itt jön ki a sípcsont-fájdalom. Nem vészes,de ahhoz elég,h ne tudjak úgy menni,ahogy tudnék. Megállapítom magamban,h ebbõl még gondok lesznek :) Nem emlékeztem,h Mháza elõtt van egy ilyen hosszú emelkedõ,gyorsan eszünk is egy csomag gumicukrot,nehogy eléhezzünk.

Lajosházáig megint könnyû,jól futható szakasz. Lenne,ha nem fájna a lábam. A pont elõtti hidat belepte a patak,nem lehet száraz lábbal megúszni. A ponton mécsest gyújtunk Gyuri,a fõszervezõ szüleinek emlékére,akik mindig itt pontõrködtek.

Mszentimréig elég unalmas szakasz jön,Dórig félig-meddig alszik közben. András elõttünk van talán 100 méterrel,néha látjuk a hátát. A piros keresztes murván iszonyú bûz van,itt bizony vaddisznók disznólkodtak :)

A szentimrei pontot rosszul közelítjük meg,200 métert ráteszünk még a távra. Zúgolódik kicsit a gyomrom a sokféle kajától,Dórié sincs jól,de jön az ötlet,h együnk rá egy vajas-sós kenyeret,egyet el is felezünk. A levest kihagyjuk,én sem kívánom,a lejtõn pedig rázkódna a gyomromban. Szorospatakig könnyû,jól kocogható szakasz. Itt is eszünk egy fél szelet kenyeret,bár én a végét már nem bírom lenyomni a torkomon.

Ágasvárra felfelé lehagy Barnabás,aki vhol elkeveredett. Elég kemény tempóban megy,a felfeléket is megkocogja,nem is igazán értem. A turistaház elõtt várnak minket Editék,ígéretet téve,h a csúcsmászás után kapunk egy citromos sört :) Jól esett,a rizskók mellé.

Fallóskúton érzem elõször azt,h egyre jobban zavar a lábfájás. A viszonylag saras terep miatt a talpam is felázott,de itt még nem annyira zavaró. Végre nappal érünk Hidegkútra,most elõször. Itt Dóri engedélyez 3 perc szünetet.Elkérem tõle a botját is,ne kelljen már cipelnie a táskájában :)

Nagyparlagig ezután lefutunk,talán ez volt a túra utolsó igazán kényelmes szakasza,ahol futottunk is. Még itt is bõven világos van,valahol a Muzslára feléfelé,a zöld háromszögön kapcsoltunk lámpát. Sokkal könnyebb így a Muzsla,h nem végig sötétben kell felbotorkálni oda. Dóri nincs jól,most elõször õ kéri,h 5 percig üljünk le a ponton.Eszegetjük a sós cuccokat,és kicsit fel is öltözünk,pólóban már hideg van,és úgyse tudunk olyan tempót menni,h ne fázzunk.

Nagy nehezen elindulunk,mindig útáltam ezt a lefelét,amiben emelkedõk is vannak a Koncsúrok miatt. Dóri egyre vacakabb állapotban van,kétszer is megáll hányni. Addig cammogok tovább. Diós pataknál megint ülünk negyed órát,gondolkodunk,h mit kéne enni,ami jó tesz a gyomornak. És hát a Havasra is vmibõl fel kell menni,az is egy szemét hegy :) Én még tudok sütizni,nekem most jól van a gyomrom,furcsállom is.

Szerencsére Dóri nem az a feladós-típus,úh megyünk tovább lassú tempóban.A ponton rengetegen leelõztek,de egyikünket sem zavarja ez most.

Tavaly gakorlatilag végigaludtam a Havasra vezetõ emelkedõt,most minden simán megy.Az utolsó 200 méteren viszont rámjön a szédülés. Kajával rendbehozom magam :) Dóri viszont rendbejött. Késõbb eszébejutott,h evett egy mézes gélt,de a mézre allergiás,ettõl lett rosszul.

Fajzatig jó a tempó,de nekem már a talpam is egyre jobban fáj,minden lépés szenvedés. Talán éppen ezért az egész úton elkerült az álmosság,hiszen mindig fájt vmim. Ez nem követendõ példa amúgy :) A fajzati ponton horkol egy kutyus,neki a legjobb. Tömöm magamba a paradicsomot,és a sajtot is megkívánom. Kicsit kólaízû,mert véletlen leöntöttük vele,de így is ízlik,és amúgyis ittam volna kólát :)

Innen már csak 17 km,és az eddigiekhez képest sztem könnyû hegyek. Csak ne lenne ez a talpfájás.

Káván mindig van pont,most is így van.Vmit itt is magamba tömtem,de már nem rémlik mi volt az.

Tót-hegyest sosem szerettem,most sem esett jól a végén lévõ sziklákon-lépegetés. Palacsinta itt most nincsen,de a sajtos pogi is finom. Ezt még úgysem ettem a túrán.

Lefelé még jobban kínlódok,alig tudok már normálisan lépni. Elõre unom az utolsó 7 km-t,pedig még a Világos-hegy is hátra van. Kényelmes tempóban felmegyünk,az emelkedõkön sokkal kevésbé fájt a lábam. Itt iszok egy teát,és elteszek 2 sütit a zsákomba,jó lesz hazaútra :)

Már csak 7 km,ráadásul szinte mégig lejt,de minden évben ez a legszenvedõsebb része a túrának. Dóri próbál kocogásra ösztökélni,de a futástól a térdem is elkezd fájni,úgyhogy lebeszélem róla. Bicegek mögötte,próbálom tartani a tempóját. Örülök,h nem látja senki a szenvedésem :) Már az aszfaltos részen vagyunk,mikor rájövünk,h simán meglehet a 23 órán belüli idõ,csak egy kicsit kocogni kell... Próbálok futó-mozgást végezni,a cél elõtti utolsó métereken be is érem Dórit,h együtt érjünk be. Dóri végülis elsõ lett a nõk között. László Szilvi 2 perccel késõbb ért be.Ha nem futunk a végén,utolért volna,bár akkor biztos elzavarom Dórit,h elsõ legyen.

Nagy nehezen kiválasztjuk a kõdíjat. Aztán agonizálás egy széken. Vagy enni kéne,vagy zuhanyozni,de mindegyikhez fel kéne tudni állni. Eddig hajtott az adrenalin. Meglepõ módon,végülis a kaja mellett döntünk,végülis éhesen még a zuhany sem esne jól :)

Negyed óra,míg elérek a zuhanyzó helyhez,sajnos ez még mindig nagyon messze van.Közben az utcán elmegy mellettem egy 80 év körüli helyi néni,csak h döfjön egyet a lelkivilágomba :) Zuhany után újjabb kaja,és sok-sok süti.

Gyõrig megint van fuvar,így még szintidõn belül hazaérek.

Gyuriék megint tökéletes túrát szerveztek. Az egyetlen negatívum,h nagyon-nagyon messze van a zuhanyzó a céltól :)

Személy szerint nekem ez a második legnehezebb teljesítésem volt,minden túrát,és futóversenyt beleszámítva,a rossz lábam miatt. Az elsõ természetesen a 2010-es Mátra 115 volt.

Több mint egy órát javítottam a legjobb idõmön,fogalmam sincs,h hogyan... Muzsla-csúcsig nagyon jól mentünk,de onnan iszonyú lassulás jött.Szerencsére,volt honnan lassulni.

Jövõre jöhet az ötödik teljesítés :)