Túrabeszámolók


Tanúhegyek (BTHE)

frinyoTúra éve: 20132013.05.23 10:02:29

 Már a rajtnál sikerült kellemes érzésekkel feltölteni akkumulátoraimat, a rendezõ Csiba Tonin kívül, két régi, kedves ismerõssel is találkoztam, Hevér Gáborral és Szalai Zsolttal. Gyors nevezés után, elindultam egy újabb ismerõs, a Badacsony felé, és hamarosan a Bujdosók lépcsõjén találtam magam. A sok lépcsõ és a légcsõ szoros kapcsolatba került egymással,ahogy az elõbbiek száma növekedett, úgy szaporodott a levegõvétel gyakorisága is. A Ranolder-keresztnél volt elõször lehetõségem a kilátásban gyönyörködni, itt tavaly a helyi polgármester pecsételte le a füzetünket, lehet, hogy idén is, de ennek megállapítására az én arcmemóriám tökéletesen alkalmatlan.


A Klastrom-kútnál feltöltöttem a palackomat vízzel, gondolva a távoli jövõre, mert a közeli jövõ ennél kellemesebb nedût ígért. A következõ e.p. a badacsonytomaji Sörpatika volt, ahol a rendezõség egy pohár sörrel gyógyította a túra résztvevõit. Természetesen, mást is lehetett választani, de én maradtam ennél a jól bevált energiaitalnál. Sörre bor-- mindenkor, tartja a mondás, és a rendezõk is ehhez tartották magukat, következett a Varga-pincészet, itt a száraz bor mellé megkaptam útitársnak a száraznak véletlenül se nevezhetõ, pécsi Szabó Lacit, aki humorával ezúttal is felvidított.


Sajnos, egy idõ után el kellett tõle búcsúznom, mert el akartam érni a 18.11-s tapolcai vonatot.Még futás közben hallottam figyelmeztetését, hogy jobbra figyeljem a szalagozást. Bizony, figyeltem erõsen, tavaly itt sikerült úgy elmennem, hogy át kellett nyergelnem a 30-as távra. Csiba Toni már a rajtnál szólt, hogy megerõsítették a szalagozást, és valóban, valóságos szalagerdõ vezetett rá arra a bizonyos útra. Jó érzés, hogy van, ahol nem hülyének nézik a tévesztõ túrázót, hanem igyekeznek segíteni neki. A Klastrom-kertnél aztán, nagy örömömre, újabb útitársaim lettek, Hámori Pista és a "közeli" Hódmezõvásárhelyrõl érkezett Jancsi személyében.( Pistának üzenem, ha olvassa a beszámolót, hogy neki volt igaza, nem az Andeziten, hanem a Corvin 40-en találkoztunk 2004-ben.)Régi túra-és fociemlékek felidézése után, tõlük is elbúcsúztam, és egyedül mentem.a Tóti-hegy felé, ami a zöld sáv és zöld háromszög találkozása elõtt nem sokkal fel is bukkant. Igen távolinak tûnõ tetején bogárméretû turistákat láttam, szerencsére a látvány megtévesztõ, 8 perc elteltével már a csúcsról élvezhettem a salföldi tavak, a Hegyestû, a Csobánc és a Gulácsi-hegy látványát.


Egyszer elvetõdtem egy agárversenyre, ahol egy nyúlnak nevezett rongydarabot húztak a kutyák elõtt, ezzel ösztökélve õket a gyorsabb mozgásra. Az itteni rendezõk nyula a következõ e.p., az Istvándy-pince, ahova igen gyorsan lefutottam. Meg is kaptam a jutalomfalatot, a finom , pecsenyezsíros kenyeret, és hozzá a kitûnõ fehérbort, amibõl repetáztam is. Természetesen, csak egyszer, mert aki sokat iszik, az képtelen Káptalantótiba menni, ahonnan némi kanyargás, majd fanyalgás után, megmászhatja a Csobáncot. Ez azért több idõt vett igénybe, mint a Tóti- hegyre történõ feljutás, és innen átmenni a Szent György-hegyre elég nagy odafigyelést igényelt, mert sok volt a jelzetlen, de kitûnõen szalagozott út. 30 méterre lehettem a Tapolcára vezetõ mûúttól, amikor egy busz kiindult a megállóból, és amikor ahhoz a földúthoz ért, amelyiken mentem, megállt. Rögtön kapcsoltam, azt hitte a sofõr, hogy a buszhoz igyekszem, ezért gyorsan integetni kezdtem, hogy nem ez a szándékom, ekkor elhajtott. Igen jól esett ez a figyelmesség. 


Aki nem túrázik, talán nem is tudja, hogy a virágon és a hangszerern kívül, létezik egy harmadik féle orgona is. A Szent György-hegyen található bazaltorgonákról van szó, ezek látványa elfeledteti a felfelé kapaszkodóval az út nehézségeit. Innen lejutva, már csak egyetlen magaslat várt, a Kamon-kõ, hát akkor come on! Sajnos, a szúnyogok meg azt mondták: Let's go!  Az egész úton nem támadt rám annyi vérszomjas lény, mint ezen az árnyas emelkedõn.


Szigligetrõl a cél felé futva, még egy igen jószándékú emberrel találkoztam, a már említett buszsofõrön kívül. Õ megállt mellettem a kocsijával, és felajánlotta, hogy elvisz oda, ahová úgy sietek, biztos késésben vagyok. Miután mondtam, hogy mi a helyzet, mosolyogva elbúcsúztunk.


A célban egy  gulyásleves koronázta meg a kitûnõ ellátást. A már említetteken kívül, szaloncukor, szõlõcukor, nápolyi, ropi, alma, vizes uborka volt út közben, de elsõ helyen kellett volna említenem, hogy minden nehezen megmászható csúcsra felcipeltek a pontõrök ásványvizet, ami igencsak jól esett a felérkezések után. A célban még bõven volt idõm beszélgetni Gász Katával is, õ a gyalogtúra után, a másnapi kerékpáros kiruccanásra is benevezett.Bizonyára, az is ilyen kitûnõen fog sikerülni a rendezõknek, mint a gyalogos válzozat.