Fekete-hegyek 40, május 18.
A három napos hétvégén igazán könnyû szívvel vállal be az ember túrát, hiszen ha vége, még akkor is ott van két és fél nap szabadidõ. Szóval korai kelés, hogy elérjem a 6.20-as vonatot a Déli pályaudvaron, mivel a 7.20-as (a vonat óránként jár) egy olyan 7.50-8.00-ás indulást okozott volna, amit nem szerettem volna. Így Biatorbágyról 7.10 körül kb. 20-25 túratárssal vágtunk neki a mára vállalt 40-es penzumnak.
Az elõzõ esti esõ/felhõszakadás alaposan feláztatta a talajt, a túra elején komolyan gondolkodtam, ha ez így marad, baj lesz a futómûvel, nem szeretnék ugyanis cipõnként 10 dkg sárral per cipõ túrázni. Az ösvényeken ráragad a sár, a fûben meg átnedvesedik a cipõm, ha le akarom mosni, sehogy se jó. A Csergezán-kilátóig a zöld háromszögön megy a túraútvonal, legalább erre nem kell figyelni, ennek ellenére egy rövid elkószálás is becsúszik egy füves-bokros lejtõs szakaszon, szerencsére gyorsan sikerül korrigálni. Az elsõ ellenõrzõpont nagyon hamar jön a Fõ-kút forrásnál 3,2 km után, csak a sár idegesítõ sok szakaszon. Le is maradok az "élmezõnytõl". Páty elõtt felszántották az utunkat, szóval a pátyi-úttal párhuzamosan itt egy szántóföld szélén kell galoppozni, na, ez a mélypont, kikerülni sem tudom, sárkaréj a cipõn a jó kis cuppogós fekete földben. Hála istennek ez is véget ér, ekkor még nem tudom, hogy a legrosszabb szakasznak vége.
Az út a Csergezán-kilátóig sima, mindig megcsodálom a kilátást a Tarnai-pihenõnél. A kilátóban a második ellenõrzõpont a kilátó csúcsán, szóval aki nem akar körülnézni, annak is kötelezõ felmenni a pecsétért. Jutalma egy csoki. Innen szalagozás vezet a piros háromszögre, majd jön a piros csík, (itt is van egy dzsindzsás rész, ahol a kocsiút megy tovább, de a piros elmegy jobbra egy ösvényen, figyelni kell) aztán keresztül kell vágni a Fekete-fejen, ami a túra egyik legmeredekebb mászása. Vigasztal a tudat, hogy közel van a túra harmadik ellenõrzõpontja, ahol szörp, ropi és szõlõcukor van frissítésnek. Itt elég nagy a forgalom, mert a 25-ösök is itt töltõdnek fel. Innen mi a sárga körút után a kéken megyünk tovább. (Most már tudom, merre kell elfordulni, pont egy nagy információs tábla takarja a kék jelzést a fán, korábban mentem itt már tovább, szerencsétlen szögbõl van odarakva.) A kék jelzés végig szolidan emelkedik, aztán jön legmeredekebb, legszenvedõsebb rész fel a Határ-nyereg után, hálistennek rövid, de mindig megizzaszt. A Hármashatárhegyen a kék körúton, majd a zöld csíkon, aztán a zöld kereszten kell menni, itt elvileg van egy szalagozás, de ezt sikerül benézni, így továbbmegyünk páran, ezért a zöld keresztrõl vissza kell ereszkedni a 4. ellenõrzõpontig, a Tábor-hegyi barlangnál. A lefelé út oké, de tudom, hogy vissza is kell menni, így nem örülök a lejtõnek.
Az Árpád-kilátóig a kéken, onnan a zöldön kell nyomulni, itt nincs semmi különös történés, jön az Apáthy-szikla, majd lefelé a zöldön, ez egy városi szakasz, amit nem szeretek, mert könnyû elkavirnyászni, korábban nekem is sikerült. A Széher-úton, majd az erdõben felfelé kell menni a zöld kereszten, ez a második legkellemetlenebb szakasz szerintem, dög meleg van már, lehet izzadni felfelé. Majd jön az 5. ellenõrzõpont a Kis-Hárs-hegyen, ahol nápolyit kapunk. Itt már 36.4 km-nél járunk, szóval kis erõgyûjtés után lehet is továbbindulni, már nincs sok hátra. Szalagozás, vagy zöld jelzés van, a szalagozás példás, így biztos nem téved itt már el senki. A célban, a Zugligeti Általános Iskolában zsíros kenyér, szörp vár, plusz a jól megérdemelt oklevél, évszámos kitûzõvel és egy kis naptárral. Összességében egy jól követhetõ, kiszalagozott túra, jól jelzett budai tájakon. Az ára viszont kicsit több, 1300 Ft tagsági és egyéb kedvezmények nélkül. (Legutóbbi összehasonlítási alapom a Sárga 40, ami csak 800 Ft, és hasonló ellátást nyújt.) |
