Túrabeszámolók


Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/Bükkszentkereszt

kockaTúra éve: 20062006.12.17 18:21:26
Minden túlzás nélkül: meseszép túra, másodszor is érdemes volt megnézni és akárhanyadszor is talán mert mindig más és ennyire még soha nem tetszett mint ezen a hétvégén.

Péntek este a Keletiben találkoztunk Danival, gyorsan elkaptunk egy Miskolc felé tartó vonatot, amin kiderült hogy szivatásból IC, a nem IC 5 perccel késõbb a szomszédos vágányról indult. Kedvem lett volna a máv vezérkar vérébe fojtani a kalauzt, de békés növényevõ vagyok :)
Miskolcon összefutottunk pár régi ismerõssel: Anna és Feri, valamint Dani, az új arc. Kellemes helyünk volt a tornateremben, volt még szivacs amikor odaértünk. Azt hiszem valamivel kevesebben voltunk idén mint tavaly.
Reggel 6-kor csatlakozott a csapathoz Zsombor, elvetemült eltés túrázó, így hatan toltuk végig, és nagyon jó kis társaság volt.

A napkelte a Bükk oldalában mindig nagy fotó-téma kicsit lemaradgatta a csapattól hogy dokumentáljak, aztán lassan értem utol, mert tök jó tempóban mentünk. Néhány elkavarás után felértünk Bükkszentkeresztre, ahol én boltoztam amíg a többiek pecsételtek nekem. Nagy elkeseredésünkre nem lehetett sehol se kakaót venni :) Szép napsütésben indultunk továb Bánkút felé, megint kicsit elkavartunk, mert valahol le kellett térni vadászgörények miatt, de délre odaértünk és tartottunk egy hosszabb pihenõt. Frankó volt a tea, meg a napsütés is nagyon, meg persze volt randiszendvics is. Valahol itt került elõ a hátizsákból egy nagy zacskó aszalt ananász is.
6 kilóméterrel arrébb, Tar-kõ. Ahogy közeledtünk a hegytetõhoz, kinéztem a fák között és figyelmeztettem a többieket hogy agy-eldurranás veszély fenyeget. Amúgy biztosan eldurrant volna, ha nem szólok. Szóval a felhõk 4-500 méter magasan folytak alattunk mint a kávén a tejszin, helyenként kiálltak belõle dombok, és felette az ége teljesen tiszta. Legszivesebben belefeküdtem volna a felhõkbe, Feri mondta hogy itt akar majd meghalni, volt aki repülni szeretett volna, de lebeszéltük :-D Na errõl készült persze nagy panorámakép, meg csapatkép is, csakhogy sejtse hogy milyen volt aki otthon bambult a tévén.

Tovább indltunk miközben a nap már lefelé haladt az égen. Lefelé a Tar-kõrõl belementünk egy felhõbe, érdekes volt hogy láttuk meszirõl hogy ott a felhõ és egyszerûen csak belementünk. Aztán kicsit lejjebb kijöttõnk belõle. Ellenõrzõponton forró tea, nagyon jól esett, randiszendvics és indultunk is tovább. Jobboldalt a nap vörös naplementét produkált a kedvünkért, meg is dicsértük érte mert nagyon szép volt, aztán ránksötétedett, felkerültek a fejlámpák és a dér apró jégkristályai úgy csillogtak ránk vissza mint egy hatalmas gyámánterdõ, amihez képest minden drága nagyvárosi ékszerüzlet csak nyomorult utánzat. Agyelpukkanás megint.
Már az utolsó 5 kilóméteren jártunk amikor észrevettük hogy Danik és Zsombor eltüntek mögûlünk. Megálltunk és vártunk, Feri visszafordult hogy megkeresi õket, eltellt fél óra is talán, de semmi. Nem volt más, továbbmentünk, leértünk a városba és bementünk a célba. Daniék már ott voltak, kiderült hogy a kerítás mentén smián továbbmentek és elmentek valahol mellettünk :-D

Mivel az utolsó vonatot lekéstük már, tornateremben alvás ismét. Én szétzuhantam. Reggel ébresztõ, vonathoz kalauzolt egy helyi alkesz, aztán vonaton megint jókedv meg részemrõl ismétcsak szétesés. Itthon meg megint szétesés pedig tapétáznom kellene.
Elöbb a pihenés aztán a munka :) (logikus, fáradtan nem lehet dolgozni)

A névtõl eltérõen idén nem egy nehéz túra volt, de nagyon szép.

Über frankó volt, köszi a rendezõknek!

Update: kepek innen-onnan:

- http://people.inf.elte.hu/hornyakl/2006-12-17--09.43.56/ (copyleft Dani)
- http://people.inf.elte.hu/hornyakl/2006-12-17--09.43.56/00027.jpg (kilatas)
- http://www.flickr.com/photos/kolibripitbull/ (panorama)