|
|
2*7 mérföldes tekergés, Vértes, 2006.12.03.
2 fõs állandó csapatunkhoz most egy 3. is csatlakozott, így kocsival indultunk Mórra. Meglepõen gyorsan leértünk, csak a gond az volt hogy épp akkor értünk a suliba ahol a rajt volt mikor egy távolsági busz is meghozta az embereit így a tervezett rajtunk elcsúszott fél órával a sorbanállás miatt. Az itiner láttán azonban minden morcunk elszállt, ugyanis nagyon jó kis térkép, leírás és szintábra volt benne. A rajt körüli tömegben ismerõs arcra leltem, az Eltés csapatból Zalán is nekivágott a tekergésnek. Viszont sajnos õt nem tudtuk megvárni hogy együtt mehessünk mert még voltak elõtte egy páran és a papírunkra már ráfirkantották az indulási idõt és mi pedig elhatároztuk hogy 5 óra alatt beérünk (szintidõ nem volt megadva 17.00ig kellett beérni). Már bandukoltunk is nagyon kellemes túrához tökéletes idõben Mór házikóinak falai közt, utunk elsõ fele ugyanis Móron át vezetett, de hamarosan már bent is voltunk az erdõbe ahol jó kis emelkedõ várt ránk jó hosszan egészen az 1. ep-ig, Török sáncig. Sanyi mester tanácsának köszönhetõen egész jól bírtuk a dolgot viszont baromi sokan voltak (köztük egy hadseregnyi gyerkõc) így elég lassan tudtunk csak haladni, kezdett veszélybe kerülni az 5 óránk. Az 1. ep-n a pecsét mellett 2 szaloncukor is várt ránk azt gyorsan be is flamoltuk és örömmel konstatáltuk hogy a tömeg a rövidebb táv felé vette az irányt. A 2. ep-ig nem nagyon volt szint ereszkedni kellett így jól kiléptünk hogy behozzuk a lemaradást. Bele-bele futottunk a távba amit idáig még sosem tettünk és rájöttünk hogy nem is olyan vész így ezt a taktikát a késõbbiek során is alkalmaztuk. Utunk az országos kék vonalán ment egy darabig. A vár völgy vmi csodaszép volt! A nagykönyvben megírt õszi erdõ, szép színek, mély avar, friss levegõ csak úgy dõzsöltünk! Lassan közeledett a Csókakõi vár amit otthon már elõre kinéztem hogy mindenképp meg kell kukkolni! A völgy menti hegyoldalt egyszercsak lépcsõk tömege törte meg jelezve a várat. A bakonyi odvaskõi barlang esetében már volt tapasztalatom a lépcsõzés örömeit illetõen, de annyira vonzott a vár és a kilátás hogy már tapostam is a lépcsõfokokat. Felérvén egy tábla fogadott: "Felújítási munkálatok miatt zárva!" Egy aprócsaka szolid ejjhajjt követõen rájöttem hogy max a várba magába nem tudok bemenni de a kilátást attól még megszemlélhetem így átvergõdtem a vár túloldalára és megnéztem a települést ami a vár elõtt hevert. Nem volt katarzis.. Viszont visszaérve a lépcsõkhöz a Vár-völgy csodája hevert a lábam alatt, na ekkor már volt! :) Úgyhogy megérte! A völgy végében volt a 2. ep, szabályosan a vár alatt, pecsételtünk, elcsomagoltunk egy mûzlit, magunkévá tettünk egy szendót és indultunk tovább. Vagyis csak indultunk volna, mert az utunk nem tovább hanem visszafelé vezetett. Miután ráfordultunk a Buhin völgyre kellemes emelkedõje és az erdõ szépsége hamar újra derüt hozott az arcunkra. A 3. ep-ig a Vén-cserig elég jó tempóban mentünk volt hogy futottunk úgy tûnt benne leszünk az általunk választott szintidõben. A futáson kívül azis újdonság volt hogy lehagytunk egy csomó túrázót. Nemtom hogy ez csak azért van e mert sokan voltak vagy azért mert javult a gyalogló tempónk.. Útközben találkoztunk az ország legjobban jelzett fájával ami azért kapta ezt a kitüntetõ nevet mert vagy 50db jelzés volt ráfestve. A 4. ep egy kis ereszkedés után a Gyermektábor egyik helységében volt. Betérve egy szolid kis lebuj fogadott minket sok sok falatozó pirospozsgás turistával, zsíroskenyérrel, forraltborral, teával gyömölccsel és egy ajándék csokimikulással és persze a pecséttel! Teljesen el voltunk ájulva! Eleinte az édeni körülményektõl aztán a bortól. :) Az 5. ep-hez a Rudolf-réthez ösztönbõl jutottunk el nagy vidámkodások közepette, köszönet a szervezõknek hogy nem tették olyan messzire! :) Ezután végig mókáztuk az egész hátralevõ utat, kicsit megint veszélybe került a szintidõnk, így megtoltuk a tempót ahogycsak lehetett. Az utsó ep-n a Vajali-domboknál Barna várt minket nagy örömömre és utitársunk volt a célig. Végülis 7 perc híjján beértünk 5 óra alatt. Ami nagy szó ha a túra közepén lehet borozni! :) Egy gyönyörû oklevél és egy még annál szebb kitûzõ volt a jutalmunk!
Nagyon szuperul megszervezett és kivitelezett túrán vehettünk részt, részünkrõl nagy nagy köszönet a Kalandozók Klubjnak!! Jól követhetõ jelzés, szalagozás, egyértelmû útelágazások, hibátlan itiner, meglepik, minden ami kell! A további túráikon ha tudunk ott leszünk!
Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84
|
| |
