Túrabeszámolók


Vödörvölgyi Mikulás

nafeTúra éve: 20062006.12.04 21:09:15
Mivel a túra délutánjára még hosszútávú program várt rám, ezért igyekeztem minél korábban megérkezni a rajthelyre. Nyolc óra elõtt pár perccel megérkeztek egyesületünk tagjai, vala-mint László Nagykanizsáról. A nevezés elég sok idõbe telt, a jelentkezõk nagy száma, és a rövid indítási idõablak miatt. Jobb lett volna 2 órás indítási idõszak.
Végre negyed kilenc körül, Lászlóval az egyesületi tagok nyomába eredtünk. Szaporán szed-tük a lábunkat, mivel hamar szerettünk volna hazakerülni (Mindketten terveztük a 3x7 mér-földes tekergésen való részvételt.). A régi vasút nyomvonalán utolértük a többieket, s azzal a lendülettel meg is elõztük õket. Az egyesületi tagok közül túravezetõ társam csatlakozott hozzánk, minõ véletlen õt is Lászlónak keresztelték. Ettõl kezdve trojkában, nagy tempóban fogyasztottuk a kilométereket. A Remete-völgyben párhuzamosan haladtunk a Veszprém-Szentkirályszabadja-Balatonalmádi kerékpárúttal. Az elsõ ellenõrzõ pontnál egy jobbraáttal kikapaszkodtunk a völgybõl, s túra névadója a Vödör-völgy fölött haladtunk tovább. A zöld sávról a Kõ-hegyen átváltottunk a zöld négyzetre és leereszkedtünk a Malomvölgybe. Azzal a lendülettel ki is másztunk belõle a túloldalon, s a szántóföldek között megérkeztünk Szentkirályszabadjára. Az iskolában pecsételtettünk, készítettünk egy két képet, ittunk egy jó citromos teát, utána nekilódultunk a túra szebbik felének. Amelyik úton jöttünk, vissza is mentünk a Kõ-hegyre, és a zöld jelzést elérve azon balra kanyarodva megkezdtük újbóli ereszkedésünket a Malom-völgybe. Meredek ösvényen mentünk lefelé, amikor néhány szép szikla alakzat késztetett a fényképezõgép elõvételére. Készítettem néhány felvételt. Szívem szerint körbejártam volna a sziklákat, de a szûk szintidõ nem engedte meg. A völgyben mélyen bevágódva szép kis patak kanyarog, amit követtünk egy ideig. Nemsokára vége lett az erdõnek, s újra betonon koptattuk bakancsaink talpát. Újabb bélyegzés után, a Vörösberényi erõdtemplomnál rátértünk utunk utolsó szakaszára, amelyen kisvártatva beértünk a célba. Rövid várakozás után átvehettük a teljesítésért járó oklevelünket, s kitûzõnket. Ez volt az Észak-Dunántúl kupa záró túrája, így társaim azt is átvehették.
A Moha kerékpáros teljesítménytúrák kapcsán már leírtam, de úgy érzem, meg kell ismételnem, hogy nem tartom jónak a 40 km-es, vagy annál rövidebb túráknál a 4 km/h-s átlagsebes-ség követelményt. Ebben az esetben egy 15 km-es mikulás túrára, ahol valószínûsíthetõ sok kisgyerek indulása is, pláne kellemetlen a 4 órás szintidõ. Ez egy 6-7 éves gyermek számára, aki esetleg nem is túrázik rendszeresen, nehezen teljesíthetõ. Miért jó az, ha elvesszük a kedvét a túrázástól? A teljesítménytúrák egyik célja, az adott tájegység bemutatása. Ha valaki nagyobb távolságból érkezik, tehát ritkán jut el az adott területre, lehet, hogy egy-egy térképen megtalálható látnivalóért szeretne pár száz métert letérni is az útról. A fentiek pláne igazak egy több megyére kiterjedõ kupánál. A szûk szintidõk megkérdõjelezik eme cél teljesülését.
Ha szabad javasolni, célszerû lenne a szintidõket úgy megállapítani, hogy 50 és 30 km között 4 km/h-s átlaggal számolt idõ plussz legalább egy óra, 30 km és alatta 4 km/h-s átlaggal számolt idõ plussz legalább 2 óra legyen.