3x7 mérföldes tekergés (tél)(GPS-el mért távolság: 32,95 km; összesített szintemelkedés barometrikus magasságmérõvel: 720 m.)
Eddigi túráim során ez volt az, amikor a kiírásban megadott értékek (távolság: 33,3 km; összesített szintemelkedés: 709 m) a legjobban megegyeztek, az általam mértekkel. Csillagos ötös.
Mivel a túrára nem volt ugyan szintidõ megadva, de a cél 17 órakor zárt, ezért a kényelmesebb teljesítés érdekében igyekeztem minél korábban rajtolni. Ez olyan jól sikerült, hogy 7 órakor, elsõként vághattam neki a 21 mérföldnek. Az itineren minden utca neve szerepelt, így könnyedén kitaláltam Mórról, s a továbbiakban is nyugodtan támaszkodhattam rá Az útvonal leírása, valamint az ellátás is megérdemli a Csillagos ötöst. Ez évben 19 tt-n vettem részt Pápa 130 km-es körzetében, s ellátását tekintve szerintem benne van a legjobb 3-ban.
Rögtön az út leghosszabb és legnagyobb szintemelkedésû (208 m) emelkedõjével kezdtem. Ez majdnem az elsõ ellenõrzõ pontig tartott. Itt kezdõdött a szalagozott rész, amelyen kellemes lejtõn értem el a Gyermek-tábort, ahol az ellenõrzõ ponton zsíros kenyérrel, almával, teával, forralt borral és csoki mikulással várták a résztvevõket. Feltankolás után tovább indulva, még mindig szalagozáson értem el a Rudolf-rétet. A pontõr, egy kisebb eltévedés miatt nem ért ki idõben, így mozgó ellenõrzõ pontként mûködött, ahogy találkozott a szembejövõ túrázókkal. Ezt követõen, azt hittem a rozsdabarna színû hegyoldalról, hogy fenyõk törzsét látom, de közelebb érve a Bika-völgyhöz kiderült, a lehullott bükk leveleknek van ilyen szép színe. Érdekes kontrasztot mutatott a fák kékes szürke törzsével. A továbbiakban hosszú ideig a piros jelzést követtem. Ezen a szakaszon a fényképezésnek és GPS-es pontrögzítéseknek köszönhetõen többen utolértek. Egy-két km-en keresztül elõzgettük egymást, majd mivel ennek semmi értelme nem volt, együtt folytattuk tovább. Beszélgetés közben gyorsabban telt az idõ. A bányató elõtt egy rövid szakaszon a piros sáv újra festésekor, valaki úgy gondolta, ne a kerítés mellett, jól járható földúton menjen a jelzés, hanem teljesen értelmetlenül bevitte az erdõbe, egy nem létezõ ösvényre. Nemsokára rátértünk a piros négyzet jelzésre, amire ráférne a felújítás, mivel a leírással megegyezõen tényleg csak elvétve találkoztunk jelzéssel. Szerencsére hamar elértük a zöld sávot, ami könnyen követhetõ. Az úttól kb. 50 méterre láttam és le is fényképeztem, egy olyan tölgyfát, amely egy kõpadka tetején nõtt, s a gyökerei mindkét irányba, vagy két méteren át a padka szélén vízszintesen nõttek. A zöld jelzést követve érkeztünk a Géza-pihenõhöz. Sajnos itt erõsen párás, majdnem ködös volt a levegõ, így a kilátás nem volt olyan szép, amilyen lehetett volna. Az ellenõrzõ ponttól, a zöld jelzésen vissza kellett menni a kék jelzési, s rátérni arra. A Pátrácosnál vezetõ rész ismerõs volt a Hófejérkérõl. Ezen a szakaszon néhol 20-30 cm vastag avar rétegben is gázolhattunk. A továbbiakban már több volt a lejtõ, mint az emelkedõ. Kisvártatva elértük a kék kereszt jelzést, s most már azon folytattuk utunkat a Gyermek-táborig, ahol újra feltöltöttük energia raktárainkat. Újra elindulva, szétszakadt csapatunk, mivel mi rögtön, a már messzirõl jól látható kék kereszt jelzést követtük, míg a többiek, a leírás szerint elõbb kimentek a murvás útra és csak utána tértek rá a kék kereszt jelre. Ezt a lemaradást, már nem tudták behozni a hátralévõ néhány km-en. Készítettem néhány képet a Fazekas-gödrökrõl, majd kisvártatva elértük a piros jelzést, s azon tettük meg az utolsó km-eket. Mire beértünk Mórra, még a nap is kisütött.
A Vértes nem olyan változatos, mint a Bakony, a de többségében a turista jelzések jobban követhetõk., és kényelmesebben járható. Egy nagyon kellemes, jól szervezett túrán vettem részt, ajándék idõjárásban.
|
