Túrabeszámolók


Márciusi emléktúra - Pilis

olsenTúra éve: 20132013.03.10 07:29:18

 szia emberek,akkor  a márciusi emléktúra..


A HÉV megállóban népek botokkal,a hét esõs volt,ebbõl kiindulva sárra számítunk.A tanár úr és oldalbordája,Gábor fiatal lánnyal,a seniorita hölgy,Emese és Szeli,van, aki futni akar,van,aki rövidebbet,magam részérõl a negyvenhat célozva.A rajt pörgõs és flott,Károly és Sándor segít tolakodni,vagy harminc helyet nyerek egy köszönéssel,de senki nem reklamál,a lányok gyorsak és ügyesek,mi pedig húzunk ki Szentendrérõl.A sár nem tragikus,nem véletlen a kétharmad a parlamentben,ezt is elviselhetõ szinten kezelik,míg a Lendvai utcát fiatal demokraták tartják megszállva,hja,a nemzedéki ellentét.Üdülõházak között tart fölfelé az út,imitt-amott kút,utolsó vízvételi lehetõségek.Egyes udvarokban kollektor és akkora mûhely garázzsal,amekkorát az itteni létszám látszólag nem indokol,de biztosan szükség hozta létre.Máris a menedékháznál vagyunk,két barátságos lányka pecsétel,õrzõ- védõ ajánlkozásomra csak szerényen mosolyognak,inkább fiatalabb társaimat veszik szemügyre,de õk sem maradnak.Irány a Lajos forrás,a jel sárga,az út sáros,cipõt marasztalóan.Egyik helyen Adidas nadrág díszíti a fát,a lombok helyet melengeti az ágat,röviden.A forrásnál vegyes páros,szemben Ságvári háza továbbra is elhagyatott,talán újra kellene keresztelni és élettel megtölteni.Zöldre változik a jel,máris a Kõrösi Sándor pihenõnél vagyunk,aki Csoma is volt,fölfelé és lefelé,kulcsos ház és vízesés,volt hó,valamennyi még van,de hóvirág kókadozik és mások is kezdenek tolakodni,odvas keltike,ibolya és sárga színek a domboldalon,a kék kereszt mentén,vadul fotózok,ez alibinek is megteszi.A kitérõ alatt fiatalok csapódnak,gyógyszergyári alkalmazott és püspökladányi születésû,tatabányai illetõségû arc,nagyon mennek.Sanyit és Kareszt érem utól,majd egy kellemes túratársnõt kerülök,de nem hagyja magát,tapad és humora is van,talán,mert földrajzot tanít,amit még nem írtunk át.Megtaláljuk a piros keresztet,innen kezdõdik a szintezés,le a patakig majd föl a turistaházig,sár és hó van köddel,de dél van,nem rossz az idõ tartamilag,amúgy ködös,mint a parlamenti beszédek egyrésze.Kis félreértések után a Kétbükkfánál várjuk a pontõrt,hiába,fotó Elemérrel,aki még mindig nem borotválkozott meg,és el innen,túratársnõm ragaszkodik – vagy én hozzá- és András csapódik még,innen lassulunk,mert a következõ pont két óra múlva nyit.A pilisszentkereszti úton két térképes lányka szólitja le Andrist,és le is kapcsolja,Csillával adom elõ a Szurdokot,most így vizesen kissé kalandosabb,és autós krándulók fényképezkednek és totyognak óvatosan,na itt nem lehet rohanni.Túljutva rajtuk,ismét utolér Andris bennünket,kiderítette,hogy a két kislány lett volna a pontõr,kisegítette õket zavarukból,de nem maradt velük.Csillával egyeztetjük a két ivar közötti szellemi különbözõséget és máris tábla jelzi Csobánkát.Alig hat meg egy kicsi kilométerben számítva.Peti ér utól bennünket,szokás szerint késõbb indult és elõbb végez,ha nem keres fel új tájakat,amiket az itiner nem érint.Felhívom a figyelmét a csobánkai szemétlerakóhely kitakarításának szükségességére,de nem akar belefolyni õ sem,pedig ez turistaútvonal,és nem is akármilyen lehetne.A faluban mindenféle emberek,és csokis pontõrök,sárga kereszt jelzi a fölfelét,hegymászó nap is van,de mivel rokonszakmának vélnek,nem kérnek belépõt tõlünk(sem).Egy sárga sáv,a földrajztanárnõ is kienged,lefelébõl van minden,lakott a rész,keressük a templomot és Hunyadit,minden a helyén,a célban ismerõsök falatoznak,talán csak a Tóthpeti hiányzik még,mindössze félórája hagyott le bennünket.Remek a zsíroskenyér,a tea,és gratula egymásnak és a szervezõknek,azért elfáradtunk,mégiscsak volt némi sár és némi aszfalt,részemrõl mindkettõ nehezebben küzdhetõ le,pedig már régóta fiatal vagyok.


Köszönjük a cserkészeknek,kitûnõ az útvonal és az itiner mellé szellem is kellett,jó társaságban repült az idõ és a tavasz minden jele is ott volt.