Túrabeszámolók


Pilis barlangjai

EduShowTúra éve: 20132013.03.05 19:40:16
Pilis barlangjai 90

Már tavaly is szemeztem ezzel a túrával, de akkor, február utolsó elõtti hétvégéjén a csodaszép havas táj és a jó társaság inkább a Budai trappra csábított, amit nem bántam meg. Jó döntésnek bizonyult, mivel ott és akkor tökéletes volt a "trapp", idén pedig még izgalmasabb útvonalon és jóval barátságosabb idõjárási viszonyok közepette kutathattuk a Pilis barlangjait.

A kaland valahol a III. kerületben indult. Már a buszról leszállva a zöld barlangjelzést követtük, de az elsõ barlang elérése elõtt még beneveztünk a túrára a Királylaki utcában.

Aztán kapásból nekiindultunk a hegynek fel egy bemelegítésnek kiváló emelkedõn az eredetileg meghirdetett rajthely, a Táborhegyi-barlang felé, ahol ellenõrzõpont nem, de csodaszép kilátás az volt.

A Z+, majd a Z sávon kanyarogtunk az OKT eléréséig, ahonnan jól ismert utakon, az Árpád-kilátó érintésével értünk el az elsõ ellenõrzõpontra, az Oroszlán-sziklához. A kék sávot egészen Hûvösvölgyig követtük, majd ott sárgára cseréltük és megindultunk a Hárs-hegyek felé. A második ellenõrzõpont a Bátori-barlangnál volt, ahová ezúttal be is lehetett menni. Ezt fájó szívvel, de kihagytam, mert hosszú sor állt elõtte és épp nagyon korgott-morgott a gyomrom, muszáj volt megetetnem valamivel. A Hárs-hegy túloldalán kitértünk Szépjuhásznéhoz meglátogatni ismerõseinket Normafa-túrák rajtjában, majd miután leküzdöttük a Normafa 10 után érzett ellenállhatatlan vágyainkat (tempónkat ismerve jól tettük ;-), továbbindultunk a P jelzésen a Fekete fej felé.

A csúcson agyon-fotóztam a tavasz (számomra) elsõ hóvirágait, a látvány fülig érõ mosolyra húzta a számat. Ezzel a lendülettel sokkal könnyebb volt lebukdácsolni a köves lejtõn. Máriaremete felé vettük az irányt, a PO szokásos kerítés menti szûk ösvénye után újra elértük az OKT vonalát és a Remete-szurdokon keresztül megindultunk a Remete-hegy felé. Meglepõdve, de azért örömmel tapasztaltuk, hogy a patakban van víz. Ez az átjutást ugyan némileg megnehezítette, de nagyon tetszett a csörgedezõ patak látványa, mert én eddig itt csak kiszáradt mederrel találkoztam.

Felmásztunk a Remete-hegyre, a Hétlyuk-zsombolyhoz sajnos nem térhettünk ki, így egészen Zsíros-hegyig kéktúráztunk, majd a két héttel korábbról ismerõs Z sávon ereszkedni kezdtünk solymár felé, de elõbb még tettünk egy kis kitérõt a Solymári ördöglyukhoz, ahol a bélyegzõt a barlang mélyén találtuk. A barlangszájtól csodás kilátás nyílt a Kevélyekre és Solymárra. Tovább a Z sávon, a városba leérve beugrottunk egy boltba némi élelem-utánpótlásért, mivel tudtuk, hogy ezennel nemcsak Solymárt, de úgy általában a civilizációt is elhagyjuk jó néhány órára.

A 10-es úton való szokásosan veszedelmes átkelés után a Házi réti-víztározónál újabb ellenõrzõpont és ezúttal egyben frissítõpont volt. Zsíros kenyér, korty víz és egy csoki a hátizsákomból és irány a Kevély körüli hullámvasutazás, ami ezúttal egészen a Kevély-nyeregig tartott. A nyeregbe érve csalódva láttam, hogy bár itt is találkozik a "négy szín", mégse festették fel egy fára mindet. Hüpp. :-(

Elõbb egy jobbos kitérõvel a Z jelzésen meglátogattuk a Kevély-nyergi zsombolyt, majd ugyanott visszatértünk a nyeregbe. Ekkor ért minket másodszor utol Oberon, aki Szépjuhásznénál tett egy "Normafa 10" elnevezésû betétkört a túrába.

A S jelzésen továbbhaladva értünk el a Mackó-barlangot, onnan lecsúszkáltunk a Csobánka feletti elágazóba és újra a K sávon folytattuk a túrát. A mûút keresztezése után nem sokkal balos kitérõre csábított a K barlangjelzés, egy nagyjából 1 km hosszú oda-vissza szakaszra a Macska-barlanghoz.

Visszatérés után nem sokkal a K sáv jobbra kanyarodott Szentkút felé, a Z jelzésen folytattuk utunkat a hihetetlenül Hosszú-hegyen, ahol a monotóniát egy újabb ellenõrzõpont (Hosszú-hegyi zsomboly) és a csodaszép kilátás törte meg.

A Z jelzéstõl a Trézsi-kút kedvéért váltunk meg, onnan pedig szalagozás vezetett a Szántói kõfülkéhez. Egy újabb oda-vissza szakasz igen meredek emelkedõvel.

Visszaereszkedés után a szalagozáson továbbhaladva hamarosan ismerõs helyen találtuk magunkat, a S+, majd a SÁR-ga jelzéseket majdnem Klastrompusztáig követtük, de még elõtte jobbra tértünk a P, majd P barlang jelzésen a Legény-barlang felé. Szerencsére az ellenõrzõpont fiúknak/lányoknak egyaránt a Legény-barlangnál volt. :-)

Ehhez a barlanghoz is meredeken kellett felmászni, szerencsére ezt az utolsó pár méteren egy kötél kihelyezésével könnyítették.

Itt már teljes sötétségben haladtunk a Pilis-nyerget megcélozva. A tájékozódásban kiváló fényvisszaverõs cetlik segítettek minket. A Pilis-nyergi víznyelõnél sajnos nem tudtunk pecsételni, mert a kihelyezett bélyegzõ valószínûsíthetõen leesett, talán pont a barlangba. :-( A nyeregbe felérve a Z, majd a Z4 jelzéseket követve érkeztünk a Sasfészek-kulcsosházhoz (ide vissza kell térnem világosban), majd a S4 meredek lejtõjén indultunk tovább a pusztában. A Sátorkõpusztai-barlangoz vezetõ útról leginkább a néhány fel-felbukkanó piros, fényvisszaverõ cetlire emlékszem...

...maga a barlang azonban a túra abszolút csúcspontja volt. Épp turnusváltáskor érkeztünk. Mi jöttünk, Kláriék, Popeyék, Lestat, satöbbiek épp távoztak. Talán egy órát töltöttünk a barlangban. Izgalmas lemászás, érdekes, szakavatott és lelkes "tárlatvezetés" és finom, meleg tea után indultunk tovább térképet elõkészítve, mert állítólag az Esztergom-Dobogókõ mûút környékérõl eltûntek a szalagok. Szerencsénk volt, mert mire mi odaértünk, a szalagok újra kikerültek, így különösebb gond nélkül sikerült ránavigálnunk magunkat arra a bizonyos S jelzésre. Be is álltunk irányban Budaörs felé, de ezzel még májusig várnom kell, mert ezúttal még Pilisszentlélek elõtt balra letértünk róla az Ecset-hegy irányába. A túra leginkább embert próbáló szakasza következett. Álmos épp nem voltam, de sajnos ez egy borzalmasan hosszú és unalmas szakasz volt - de nincs alternatívája. Ez van, aki Dobogókõre akar jutni ezen át kell esni. :-P

Némi felüdülést jelentett, amikor elértük elõbb az Ecset-hegy, majd a Saolin-falunál lévõ ellenõrzõpontot, de utóbbinál mi sajnos már nem kaphattuk meg az itinerben ígért teát, mert minden zárva volt addigra.

Nem volt más hátra, mint elõre. Meredek mászás fel Dobogókõre (ilyenhez még korábban úgyse volt szerencsém). A négykézlábas kúszás-mászást egy kis mûutas szakasz, majd egy újabb ellenõrzõpont, a Disznós-árki barlang szakította meg, hogy aztán folytathassuk tovább toronyiránt a torony irányába. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt látványosságot nem tudtam kellõképp értékelni, mert a hosszas Ecset-hegyi menetelésben igencsak elcsoffadtam szellemileg. A tetõre felérve nem tértünk ki a kilátóhoz sem, bár ezúttal sok valószínûleg mindent nem láthattunk volna ki, hanem rögtön lódultunk is tovább a másik oldalon lefelé a K jelzésen elõbb a Hideg-lyukak, majd a Szopláki ördöglyuk irányába. Utóbbinál már a lámpát is eltehettük, a világos beköszöntével az átmeneti zsibbadtságérzet után már életkedvem is visszatért, fõképp mert innen már tényleg nem volt más hátra, mint a Z jelzést követve lecsorogni Pilisszentkeresztre, majd fel a Som-hegyi kulcsosházhoz. A célban oklevelet, szép kitûzõt, sajtos makaróni-szerû kaját és teát kaptunk és némi tányér fölött punnyadós relaxáció után elindultunk a hazafelé vezetõ úton. Ezúton is köszönöm Andrásnak a fuvat, aki egészen Pomázig vitt minket, ahonnan HÉVvel, majd HÉVpótlóval végül villamossal értünk vissza a belvárosba.

Szenzációsan jó túra volt, valami igazán különleges élmény részese lehettem. Köszönöm!